A békés revízió magyar hétköznapjairól nyílik tárlat Szegeden

Nyolcvan évvel ezelőtt, 1938–1940-ben Magyarország és Európában betöltött pozíciója változóban volt. A békés területi revíziókkal (első bécsi döntés, kárpátaljai bevonulás, második bécsi döntés) letörni látszódtak Trianon bilincsei, ugyanakkor a Harmadik Birodalom közvetlen szomszédsága és egyre növekvő európai befolyása, majd a kirobbanó második világháború egyre jobban veszélyeztette a magyar önállóságot.

A világháború veszélyeit azonban a magyar társadalom még kevésbé érezte, a legtöbben hittek abban, hogy a nagy háború pusztításai annyira élénken élnek az emlékezetben, hogy ez a már megjelenő háborús uszításokkal szemben visszatartó erő lehet. Ekkor a magyar társadalom nagy része a politikai események közül a békés területi revíziókra és az 1939-es választásra figyelt, amely egészen 1994-ig az utolsó olyan – a jogi kereteket és a lebonyolítást tekintve többnyire – demokratikus választás volt, amikor az ország területén nem voltak idegen megszálló csapatok.

Ez a korszak a színházak, kávéházak, magyar filmek aranykora, amikor berobbant a köztudatba búgó hangjával Karády Katalin és olyan csillagok mellett foglalhatott helyet, mint Muráti Lili, Tolnay Klári, Jávor Pál vagy Páger Antal.

Ekkor rendezték Budapesten az Eucharisztikus Világkongresszust, amelynek köszönhetően az egész világnak megmutattuk, hogy a magyarság hű keresztény és európai gyökereihez, és ekkor nyitotta meg kapuit a Teleki Pál és tanítványai által szervezett Táj- és Népkutató Kiállítás, amely tömegeket vonzott, tűpontosan mutatta be a magyar népet és annak akkori égető problémáit, ami miatt a kormány – amelynek Teleki is tagja volt – rövid úton be is záratta. Ekkor indult el a Győri program, amely biztosította Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát, és óriási löketet adott a gazdaságnak, ugyanakkor érezhetőbbé tette az újabb világégés közeledtét.

A békés területi revízióknak köszönhetően ebben a három évben három alkalommal tért vissza nagyobb terület az anyaországhoz, amelyek lakossága döntően magyar volt ugyan, de százezres nagyságrendben lettek Magyarország állampolgárai más nemzetiségű személyek, akiket az állam szeretettel, testvérként, széleskörű nyelvi, közigazgatási, oktatási jogokat biztosítva fogadott, ugyanakkor megszületett az első két zsidótörvény, és érezhetően növekedett az antiszemitizmus.

A kiállítás célja, hogy a korszakot, annak politikai, társadalmi és művészeti életét úgy mutassa be, ahogy azt az adott kor emberei látták és átélték, ezáltal egy pillanatképek kapjunk a ’30-as évek végének Magyarországáról. E szemléletmód, illetve a fiatalabb generációk megszólítása miatt a kiállítás fontos eleme lenne az interaktivitás.

A cél az, hogy a korszak, az emberi sorsok bemutatásával és megértetésével elősegítsék a fiatalabb generációkban is egy komplex történelemszemlélet és egy egészséges, értékekre építkező nemzettudat kialakítását, a XX. századi történelmünk ezen szelete pedig része legyen a következő generációk nemzeti identitásának is.