Hírbehozott Lőrinc napja

Nem, ez nem az a nap, amikor a dinnyének befellegzett…

Aki elég kitartó, és szerencséje is van, e hónap éjszakáin megláthatja „Szent Lőrinc könnyeit”: az augusztusi meteorhullás misztikus jelenségét. A kozmikus tüneménynek persze semmi köze az egykori vértanúhoz, Szent Lőrinchez – csupán annyi, hogy a legtöbb meteorit ilyentájt zuhan a semmibe. Lőrinc tizennyolc évszázaddal ezelőtt született, 225-ben. Ha… Mert pontos adat nincs erre, ahogy életének megannyi más részletére sem, kezdve születési helyétől egészen halálának okáig: lehet, hogy lefejezték, de lehet, hogy tűz végzett vele, csak annyi biztos, hogy hite és ellenfeleinek gyűlölete pecsételte meg sorsát. A katolikus lexikon szerint „Szent Lőrinc vértanú diakonus a legnagyobb tisztelettel körülvett szentek közé tartozik. A szentmise római kánonjában is helyet kapott, s a régi római naptárban kiemelt ünnep volt vértanúságának napja. Életéről azonban semmi, haláláról is csak néhány megbízható történeti adat maradt ránk.” Legendája tehát nem tényeken, hanem a népi emlékezet történetképző készségén alapszik, és eszerint II. Szixtusz pápa egyik diakónusa és bizalmasa volt, akire elfogatásakor a pápa az egyház kincseit bízta, azzal, hogy ossza szét a szegények közt. Mentorának halála után három nappal, augusztus 10-én halt kínhalált. Ahol ez bekövetkezett, Nagy Konstantin császár bazilikát emeltetett, ami aztán zarándokhellyé vált. A köré épült mítosz szerint gyógyító volt, emberek szeme világát adta vissza, az elesetteket padig segítette, a szegényeket alamizsnával támogatta. Nem tudni, mikor hozták hírbe először azzal, hogy a dinnyét megrontja, s ekkortól az vizesedik, ízetlen lesz. Mert a dinnyeszeretők – s a termelők is, na ja! – a legélesebben tiltakoznak e vád ellen, állítván: nem ez a Lőrinc, hanem az a másik, akinek szeptember ötödikén van az ünnepe, na, az pisil bele a dinnyébe. Egyszóval: a dinnyekedvelőknek minden bizonnyal van még egy szűk hónapjuk…