1947: Szeged, a tisztes kivételek egyike

Odabent demokraták a jövőről vitáznak, kint, az utcán kövekkel-vasdorongokkal felszerelt baloldali bértüntetők súlyos provokációra készülnek: életkép, Fekete Sas szálló, Vásárhely, 1947. március 23. Lám, a kommunista párt nem bíz semmit a véletlenre! El kell lehetetleníteni a konkurens pártokat, különösen a legveszélyesebbnek tartott, Sulyok vezette szabadságpártot. Megfélemlítéssel, zsarolással, bárhogy.

A vásárhelyi esethez hasonló zajlott Júniusban a szegedi Tisza szállóban: a Sulyok-párt választási gyűlésén száztagú verőbrigád gumibotokkal, késekkel támadt a résztvevőkre. Hogy nem történt haláleset, az csak az egyébként láthatóan beavatott rendőrségnek volt köszönhető. A párt vezéregyéniségeit a történtek után internálták. Az ellehetetlenült szervezet ezért, s az aránytalan és manipulatív választójogi törvény miatt önfeloszlatással élt. Rákosiék megkönnyebbültek. Túl korán! A Szabadság Párt kiesésével keletkezett űrt ugyanis nemsokára a Pfeiffer Zoltán vezette Függetlenségi Párt töltötte ki.

A pálya egyébként jócskán a kommunisták javára lejtett: júliusban az Országgyűlés MKP-nyomásra úgy módosította a választójogi törvényt, hogy a háború előtti jobboldali szervezetek többsége ne indulhasson, ezzel követőik félmilliós táborának választását lehetetlenítették el. Szigorúan listáztak is, tömegesen zártak ki „reakciósokat” a voksolás lehetőségéből. És hab a tortán: az emberek lakóhelyüktől távol is voksolhattak az úgynevezett kék cédulával; ezt a tervezett csalási módot kihasználva a kommunista párt megbízható káderei többször is voksolhattak. Településről településre vitték őket teherautón, és a kutatók szerint 120 ezer szavazattöbbletet szerezhettek az MKP-nak ezek a voks-sztahanovisták. De mindhiába! A kommunisták a csalás és manipuláció ellenére rettenetes nagy pofont kaptak: csupán 24 százalékot értek el, s így az MKP csak a kisgazda-szocdem-parasztpárti hármassal lett kormányzóképes.

Hanem az a verés, ami Szegeden érte a baloldalt! Az minden elképzelést fölülmúlt: nem véletlenül volt Rákosi Mátyás bögyében a város, a voksolást hatalmas fölénnyel nyerte a Pfeiffer-féle Magyar Függetlenségi Párt. Nem kevesebb, mint 52 százalékkal szerezte meg az abszolút többséget, ezzel végképp megalázva a kommunistákat.

Rákosi aztán törlesztett: a Pfeiffer-pártot az amerikai imperializmus magyarországi hadosztályának nevezte. Budapesten, a Hősök terén tartott nagygyűlésen bejelentette, a legkíméletlenebb harcot fogja folytatni ellenük. A kommunista propagandában „fasisztának” nyilvánították a pártot. Novemberben aztán arra a hazug vádra hivatkozva, hogy az ajánló szelvényekkel csalást követtek el, választási eredményüket megsemmisítették, s így a függetlenség-párti képviselőik mandátumát megvonták. Magyarország a nyílt diktatúra előszobájába lépett…