Az utolsó fagyosszent

A szegedi kádárok hajdani céhének patrónusa, Szent Orbán emléknapja van. De nemcsak a kádárnép tisztelte védszentjeként a tizennyolc évszázada élt jeles férfiút: a szőlőművesek és kocsmárosok egész társadalma is.

Ez a nap amúgy baljós idő: az utolsó fagyosszentnek is nevezik. A népi megfigyelés szerint ilyentájt sújt még utoljára a tavaszi hideg. Bálint Sándor írja az Ünnepi kalendáriumban: „Az Orbán napja körül elhűvösödő időjárás az éppen virágzó szőlőnek ártalmára szokott lenni. Szegedi öreg parasztok ezért szokták tréfás-bosszúsan mondogatni, hogy azt is agyon kellett volna ütni, aki Orbánt beletette a kalendáriumba. Egy Szőregen följegyzett hagyomány szerint, amikor a kalendáriumot csinálták és a szenteket belerakták, Orbán a kocsmában mulatott. Későn ment haza. Kérdezte, hogy az ő neve hova került? Amikor megtudta, hol van, azt mondotta, hogy miért nem tették a tél közepére, akkor bele tudta volna fagyasztani a borjút a tehénbe, az asszonyba pedig a gyereket.”

Szőlőtermelő vidékeken a termés védelmét remélve sok helyütt szobrot emeltek Szent Orbán tiszteletére, a legtöbbször épp a telepítvények szomszédságában, hogy szemmel tudja tartani azt, amit óvnia kell. Volt, ahol e napon körmenetben keresték fel a szőlőhegyet. Ha verőfényes idő volt, az bő termést és barátságos őszt ígért, ezért ilyenkor a szent szobrát borral öntözték. Ám ha rossz időt hozott, hangosan szidalmazták, szobrát pálcával meg is suhintották. A szőlősgazdáknak az idén nem volt okuk riadalomra: az időjósok már előre jelezték, hogy bár hűvös időt tartogat ez a nap, de nem jön extrém hideg, ami kárt tehetne a virágzó növényekben.

Szent Orbán két évszázaddal Krisztus után, 222 és 230 között I. Urbanus pápa néven vezette az egyházat. Ő rendelte el, hogy a tisztelet okán az áldozókelyhet nemesfémből készítsék. Ezért válhatott jelképévé a kehely, ehhez társult a szőlőfürt, ami a krisztusi tanításban megjelenő szimbólum. Hogy a szőlőbirtokok oltalmazója, s a borral foglalatoskodók védőszentje lett, mindebből következik. Emléknapján valamikor sokfelé rendeztek ünnepi ceremóniát: felvonultak a borrendek, kóstolót és vásárt tartottak. A présházak előtt elmenőket borral kínálták. Az újabb időkben esetleg fröccsel, ami ugyan valóságos szentségtörés egy virtigli borász szemében, de az effajta vétségen enyhít valamelyest, hogy a nagy költő, Vörösmarty Mihály kedvence volt, és a fröccs nevet is ő találta ki.