Ők voltak a vihar…

A négy szó, amit sokáig csak néhány lokálpatrióta hirdetett, ma a történettudományban rögzített tény: a forradalom Szegedről indult. Nem az első puskalövés hangja volt az; de az első szikra, ami kipattant.

Ki gondolta volna, hogy a füzetlap, amelyen a szinte iskolás mód megrajzolt betűk diákgyűlésre invitálják az egyetemistákat, valamikor még kordokumentummá lesz. Pedig az lett: a változás követelésének első, plasztikus bizonyítéka. Mint szinte valamennyi társadalmi fordulat, az 56-os is az ifjúság köreiben kezdett bimbózni.

1956. október 16-a, este 7 óra: az Auditórium Maximum padsoraiban egyetemisták szoronganak. Na és ott hegyezik füleiket a civilbe öltözött belügyesek. Meg persze az önszorgalmú vamzerek; félnivalójuk nincs – vélik. Nem sejtik, hogy a következő napok forgatókönyvét ezúttal nem a pártirodákban, s nem is az ÁVO-központban írják.

Lázas hangulatú vitaest bontakozik ki. Eredendően csak volt a cél, hogy reagáljanak a budapesti joghallgatóknak az orosznyelv-oktatás bojkottját érintő felhívására. De hamar kiderült: a szegediek ennél sokkal többet akarnak. Azt, ami a meghívón így szerepel: „Teremtsünk szabadabb, igazi demokrata, önálló egyetemi életet!”

Szabad… demokrata… önálló… E szavaknál a „figyelők” sasszeme alighanem elhomályosult. Hát még akkor, amikor a diákvezérek, a Kiss–Lejtényi–Tóth triumvirátus megfogalmazta az új célt: független, szabad diákszervezetet! A sapka, ha lett volna a belügyesek fején, itt már biztosan leesik. Pedig még nem is tudták, mi történt ott, az „audmaxban” azon az októberi estén: a szellem kiszabadult a palackból. Tiltott módon, de megszületett a MEFESZ, az országos, független és szabad diákszövetség, s az aztán négy nap múlva olyan viharos nagygyűlést rendez, hogy a hullámai Budapestig érnek. Még pár nap, és megvalósul a szegedi kutató-könyvtáros, Gurszky István versbe foglalt látomása: „Rohanunk. / Lépésben menni nincs időnk. / Nem várjuk meg, hogy roppant / szélvihar rontson fejünkre, /amely kidönt. /A vihar mi vagyunk. / A nép, a nemzet. Milliós / sereg…”

Az egykori diákvezér, a forradalomban való részvétele miatt börtönnel sújtott Kiss Tamás 2001-ben nyilatkozta: emléket kell állítani a ritka történelmi pillanatnak: annak, hogy nem Budapesten, hanem vidéken, épp Szegeden kezdődött az 1956-os forradalom. A láthatatlan emlékmű megvan. A néplélekben.