“Botka László elfáradt, és ezt arroganciával palástolja!”

Reggeli tűnődés a vízben úszó Szegeden. Vélemény!

“Botka László elfáradt, és ezt arroganciával palástolja! Elfogyott körülötte a levegő.”

– ezzel summázta véleményét egy ötven körüli asszony a reggeli buszon. Barátnője nem szólt semmit, csak lassan, megfontoltan bólogatott, majd mindketten leszálltak a bokáig vízben úszó járdára. Hiszen esett az eső, és ha esik az eső, akkor Szeged alulmarad a csatában. Szeged a legjobb városok egyike, Magyarország egyik legszebb városa, tele csupa kedves emberrel és nagyszerű lehetőségekkel. Mégis, Szeged szépsége és kedvessége ellenére van valami becsontosodott ebben a városban, valami fásult belenyugvás is.

„Botka László elfáradt”

– hallom a szavakat. 17 évnyi városvezetés után nem is csoda. Bár Botka László a múlt rendszerben szinte beleszületett a sikerbe, a múlt rendszer elmúlt. Ahogy elmúlni látszik az MSZP is, amely naggyá tette Botka Lászlót. Az MSZP, amely Magyarország legerősebb pártja volt, mára maroknyira zsugorodott. Szanyi Tibor szavaival: „egy degenerálódó belterjes klubbá, ahol a politikai témakészlet elapadt, s jobbára az itt-ott fellelhető apróbb krajcárok után kapirgálnak”. Vajon most Botka László is úgy viselkedik, mint „a kanos férfi, aki beleszeret a bárcás cédába, s mindenét odaadja neki?”

„Botka László körül elfogyott a levegő”

– cseng fülembe az asszony mondata. Igen. Valóban így néz ki kívülről. Közvetlen kollégái a bíróságon ücsörögnek, amiért több mint 40 milliós kárt okoztak Szegednek és a szegedieknek a vád szerint, el is ítélték őket első fokon. Alpolgármestere lelépett, a másik inkább a Momentumot választotta.

“Botka László elfáradt, és ezt arroganciával palástolja!”

– tűnődök ezen a mondaton is. A polgármester arroganciája valóban jól látható, érezhető és tapasztalható. Ez nem vitás, szerintem ezzel még az sem vitatkozik, aki meghalna Botka Lászlóért. Hiszen csak egy arrogáns (és nárcisztikus) ember képzelheti azt, hogy ő mindenben zseniális. Hogy nem hibázik. Hogy minden a legnagyobb rendben van. Hogy nem kell ide semmilyen nagyipar és nagy foglalkoztató, és erre még büszke is. Hogy a polgármester hangja szerint az összes nagyvárosban (!) rettenetesen megy minden, romokban a gazdaság, csak Szeged a kivétel, és itt minden rózsás. Hogy mindig másra mutogat, de magára sohasem. Hogy mindig más a hibás, ő sohasem.

Na, de mi lesz így Szegeddel? Befáradt és arrogáns város lesz Ő is?

Nem hinném. Hiszen egy város nem egyenlő a vezetőjével – győzködöm magam. És nagyon remélem, hogy igazam van. Szeged érdekében. Végül én is leszálltam a bokáig érő esővízbe, és gondolataimat elterelte a túlélési ösztön.