Elhunyt Dr. Molnár Amália, Málcsika néni

Talán csak a hivatalos helyeken szólították Molnár Amáliának. Ő Málcsika néni volt a legkisebbeknek és az idősebbeknek is. Generációk gyermekorvosa, ha valakit ő gyógyított, akkor később a gyermekét is hozzá vitte, ha baj volt. Gyermekszeretete legendásnak számított, nem volt olyan csecsemő, aki ha sírt, ne tudta volna megnyugtatni. Ő volt az az orvos, aki komoly bajban is mindig úgy engedte el a beteget, hogy ha bármi történik, hívják fel, sőt nem egyszer ő telefonált arról érdeklődve, hogy minden rendben van-e.

1924. szeptember 24.-én született Szegeden. Gyerekkorában sokat betegeskedett, többször mondta, hogy az orvosok sokszor az életét mentették meg. Ezért lett ő is orvos. Dolgozott a gyermekklinikán, a II.-es kórházban, az Oskola utcai rendelő háziorvosa volt, a Ságvári gyakorló iskolaorvosa, három óvoda és három bölcsőde doktornénije. Önkéntes segítette a Máltai Szeretetszolgálatot, tanított a védőnőképzőben és a Kossuth Zsuzsanna Egészségügyi Szakiskolában, a Dr. Waltner Károly intézetben sérült gyermekekkel foglalkozott. Hetvenévesen ment nyugdíjba, de a szakmaszeretete és a hivatástudata megmaradt, 85 éves koráig segítette a mentőügyelet munkáját, ha pedig egy kisbeteg aggódó szülei keresték meg, mindig segített.

1996-ban Pro Urbe-díjat kapott, és a Szegedért Alapítvány társadalmi kuratóriumának díját is odaítélték neki.

"Egyik tanítványom kérdezte egyszer, mennyi pénzt kapok én a szülőktől, hogy ilyen kedves vagyok a gyerekekhez. Csodálkozva néztem rá. Hat saját gyereket szerettem volna, de a jóisten másképp rendelte, nem lett egy sem. Az édesanyák a megmondhatói, amint a csecsemőket ráfektettem a vizsgálóasztalra és föléjük hajoltam, kettőnk között elindult egy láthatatlan beszélgetés. Olyan volt az, mint az első szerelem, megérezte a szeretetemet. Nagyobb gyerekeket kacsarajzzal vettem le a lábukról, hogy jól viselkedjenek a vizsgálat alatt" – mesélteragaszkodásáról a gyerekekhez néhány évvel ezelőtt a Délmagyarországnak.

Orvosi hitvallásáról ezt mondta egy interjúban:alázattal kell szolgálni a beteget. Az alázat az emberi szervezetnek szól, ami bármikor produkálhat váratlan dolgokat, tudomásul kell venni, hogy ő az úr.