Közélet

Katonák a jeges pokolban

Katonák a jeges pokolban

2019. január 12., szombat
Katonák a jeges pokolban
Várkonyi Balázs emlékező írása a Don-kanyari tragédiáról.

A Don, a hatalmas folyó azon a 76 évvel ezelőtti napon ugyanúgy, mint máskor, járta a szinte végtelen útját. Urivtól déli irányba haladt, majd tizenöt kilométernyire, Korotojaknál élesen keletre fordult. Még negyven kilométer, és elérte Scsucsje falut. Végzetes nap volt: 1943. január 12-e. Az urivi hídfőtől akkor indult meg az orosz gőzhenger.

1942 tavaszán egy tragikus döntéssel kétszázezer katona sorsa pecsételtetett meg: német követelésre küldték a 2. magyar hadsereget a keleti frontra, a Don-kanyarba. Július 7-én foglalt harcállást a létszámát tekintve nagy, de korszerűtlen fegyverzetű, hiányosan felruházott sereg. Voronyezs és Pavlovszk között nem kevesebb, mint 208 kilométeres védvonalat kellett kiépíteniük, s a Vörös Hadsereg megmaradt hídfőállásait felszámolniuk. A

szinte reménytelen kísérletben már akkor 27 ezer magyar harcos vesztette életét. És beköszöntött az ősz, majd a jéghideg tél.

Az ígért német hadfelszerelés nem érkezett meg, mi több, a Don mellől a német csapatokat fokozatosan kivonták s a sztálingrádi hadszíntérre irányították. A gyatrán felszerelt magyar hadsereg szinte teljesen magára maradt. Eljött a január, a harmincfokos fagy, és a jéghideg pokolban megindult a szovjet támadás, az urivi áttörés. A védelem hamar összeomlott. Két nap múlva már a scsucsjei hídfőben voltak az oroszok, és a védvonalon ötven kilométeres hasadékot nyitottak. A német hadvezetés nem sietett a magyarok megsegítésére: az ott állomásozó tartalékot nem volt hajlandó bevetni – ám a visszavonulást megtiltotta. A 2. magyar hadsereg arcvonala felbomlott. A III. hadtest még egy ideig küzdött, de február elsejére már se fegyverzete, se ellátmánya nem maradt, így parancsnokuk az egységet feloszlatta, s néhány ezer harcos kijutott a halálos gyűrűből. A 2. magyar hadsereg életben maradt katonáit márciusban hátravonták a Dnyeper nyugati partjára, majd két hónap alatt megtörtént a hazaszállításuk.

128 ezer magyar katona életével nem számolt el a történelem: meghaltak, megsebesültek, koncentrációs táborba kerültek s ott fagytak meg, vagy éhhalál lett a végzetük. Csongrád megye húszezer halottját gyászolta. Győrffy Antal, Szeged, 1907, fogságba esett, meghalt a vjatkai táborban; Varga Márton, Apátfalva, 1889, meghalt Voronyezsnél, nyughelye: Igumnovo, 6. sír; Kotogán Antal, Szeged, 1898, nyughelye a volszki hadifogoly kórház temetője; és sokan mások…

A túlélők egyike: Palotás Mihály. A Donnál, Boldirevka mellett aknavető parancsnok volt, hadifogságba esett, egy észtországi fogolytáborban raboskodott. Aztán szerencsésen

szabadult, hazatért – és megélt 103 évet! A Don-kanyar, az ágyúdörgés, a fagy és a rettegés emlékeit 2014-ben vitte magával örökre. Csongrádon nyugszik. A haza földjében.

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.