Az ördög öngyújtója: Algyő, 1968

1961. augusztus 23-án Nagyhegyes lakóit hatalmas robaj rémisztette meg. Szájról szájra járt a hír: gázrobbanás. A kutatófúrás során egy kútnál elszabadult a pokol. 

A feltörő gáz százötven méteres krátert vájt a földbe, a fúrótorony egyszerűen a mélybe süllyedt. Öngyulladás történt, este a száz-kétszáz méterre felcsapó lángcsóva a húsz kilométerre lévő településeket is bevilágította. A tombolás harmadnapra szűnt meg – ahogy a szakember megfogalmazta: a tűz önmagát emésztette fel, s a felszínre került hatalmas tömegű hordalék a kitörést szabályszerűen megfojtotta.Hét év múlva Algyőn az olajosoknak nem volt ekkora szerencséje.

Ötven éve, 1968 karácsonya küszöbén, december 19-én reggel a későn kelő szegediek negyed kilenc tájban irtózatos hangra ébredtek. Az algyői 168-as kútból elemi erővel tört fel a gázzal kevert olaj. Berobbant, s a nyolcvan méteres lángcsóvát meg sem lehetett közelíteni. Feléledt „az ördög öngyújtója”: a kitörések szinonimája volt ezaz amerikai szlengben. Akkor még nem lehetett sejteni, ami ma már tény: a valaha volt leghatalmasabb kitörés, a legnagyobb magyar olajipari katasztrófa kezdete az, ami Algyőn zajlik. Egy hónapos küzdelem következett. A legelső feladat a lángok megfékezése volt, hiszen addig esély sincs arra, hogy a kitörésgátlót a kútfejre illesszék. De egyáltalán épségben maradt-e a kútfej? A tűz miatt ezt sem láthatták, ráadásul fél órás izzás után a fúrótorony összeroskadt, maga alá temetve mindent. Földvédőgátakat építettek, hatalmas markolókkal az acélroncsokat távolítottál el, s az oltás végre megkezdődött. Ám naponta egymillió köbméter gáz tört fel, ennek tüzével negyven vízsugár meg a víz- és porágyúk sem voltak képesek megbirkózni. Végül szovjet technológiát átvéve egy turbóreaktor segítségével egy hét után, karácsony másnapján ez sikerült. Csakhogy a legveszélyesebb munka ekkor kezdődött! A változatlan erővel áramló olaj- és gázsugár mellett szikrát nem adó bronz szerszámokkal dolgoztak az elhárítók, tudván: ha egy újabb robbanás bekövetkezik, számukra az utolsó műszak tragikus véget ér… és a közelben lévőknek is.

A karácsonyt, az újévet és a következő heteket is a tíz-tizenöt fokos fagyban töltötte a mentőcsapat. Egy ország figyelme övezte küzdelmüket. És végül eljött a siker. Magam csak távolból követtem, de egy évtized múlva Zsanán tapasztalhattam, mire képeseka kitöréselhárítók: műszakiak, tűzoltók sokasága,a veszélyzónában a mentőcsapatot irányító mérnök, Hingl József meg az ő rendíthetetlen „fiai”, Csizmeg Pista, Újvári Béla, Plaukity Feri és a többiek. Ők szó szerint tűzbe mentek, s később is percről perce kockára tették a maguk életét, hogy másokét védjék. Róluk Zsanán filmet készítettünk, s annak záró mondataként ezt írtuk: Szerencsésnek érezzük magukat, hogy ennek a történetnek tanúi lehettünk.