Hogy van, hogy van, Vamzer úr?

Rég láttam, merre csavargott, hogy annyi ideje nem találkoztunk? Persze, másutt volt küldetése. Hiába, a magunkfajtát mindig elszólítja valamerre a parancs. Oda, ahol nem ismerik, ahol a legkönnyebben gyűjthet hasznos információt ellenállókról, ahol könnyedén szedegedhet össze elhullajtott félszavakat felelőtlen ellenséges elemektől. Például diákvezérektől. Ilyenkor, sajnos, egy-egy emberemet kivonják a látókörömből, és azt én marhára nem szeretem. Amúgy tetszett a múltkori jelentése az egyetemisták gyűléséről, például az a rész: „Eztán emelkedett szólásra egy kb. 170 cm. magas, barna hajú, ovális arcú, sovány, 20-24 év körüli egyén, aki emlékezetem szerint szemüveget viselt, éles, kissé hadaró tenorhangon beszélt.” Az ilyen egyedi jellemzés, mint a „hadaró tenorhang” igazi felüdülést hoz a sok unalmas, fantáziátlan jelentés között. Azt azonban szelíden megjegyzem, hogy az „emlékezetem szerint” a mi szervezetünkben elfogadhatatlan, mert ugye nem mindegy ám, hogy vagy van az egyénen az a kurva szemüveg, vagy nincs! A pontosság, bassza meg, a szolgálatunk védjegye! Vegyen példát a városi rendőrkapitányról! Látja? Mogyorósi István elvtársnak ugyan nem erőssége a helyesírás, de lényegre törően fogalmaz, amikor a felforgató Kováts József likvidálási tervéről jelent: „Farkas József és Balogh Pál elvtársakkal megeggyeztünk hogy adott esetben Kovácsot agyonlőjük. Harsányi József r.törm. vállalkozott arra hogyha if.Kovács szökni akar lelövi.” Na, ez a világos beszéd. Fogalmazzon maga is mindig pontosan! Három éve dolgozik nekünk, fejlődjön hát, elvégre már nem 1953-at, hanem ’56-ot írunk…