Újszentiván nem felejti el hőseit + FOTÓK

1956-os emlékművet avattak Újszentivánon. Minden kisebb közösség rendelkezik „saját 1956-tal”, a település szülötte, Putnik Tivadar elsők között követelte a szovjet csapatok kivonását már a forradalom előestéjén.

Az 1956-os forradalomban harcoló pesti srácok egyikét idézi meg az az emlékmű, amelyet az újszentiváni római katolikus templom előtti területen, az út mellett avattak fel.

Putnik Lázár

polgármester visszatekintett az elmúlt évre, amikor rengeteg ötlet merült fel az emlékmű megvalósítása előtt. Végül az ’56-os Emlékbizottság támogatásával készíttethették el az alkotást,

Kligl Sándor

szobrát. Elmondta, az óvodásaik mikor elmennek a szobor előtt, érdeklődve nézik meg, meglepődnek, hogy milyen fiatalon harcoltak a forradalomért a pesti srácok. „Újszentivánon valószínűleg nem fogtak fegyvert, hanem élelmiszerrel, kolbásszal, a most termő körtével, segítettek, mert érezték ez a rendszer nem jó” – vélekedett a település első embere. Az 1956-osok útjai napjainkra különböző irányt vettek, de 61 évvel ezelőtt egy célért küzdöttek – emelte ki

Miklós Péter

, az Emlékpont igazgatója, újszentiváni történész. A forradalom üzenete ma is aktuális, a szabadság olyan érték, amelyért megéri áldozatot hozni, össze kell fogni érte. Ezért harcoltak parasztpártiak, kereszténydemokraták, sőt eges kommunisták is. Minden település rendelkezik saját 1956-os múlttal, Újszentiván sem kivétel: létrejött a faluban a Nemzetőrség,

Behány István

pedig a forradalom halottainak egyikévé vált.

Putnik Tivadar

elsőként követelte egyetemistaként – a forradalom előtt egy héttel – a szovjet csapatok kivonását. Az 1957 márciusában családjával Jugoszláviába menekülő Putnik életútját, több újszentiváni segítségének köszönhetően rengeteg új adat felhasználásával, Miklós Péter írta meg.

A szabadság motívumát emelte ki

Juhász Tünde

Csongrád megyei kormánymegbízott is. „1945 nem hozta el a felszabadulást. 1956-ban a kitelepítések, a bebörtönzések, a rettegés és a félelem ellen harcoltak, saját kezébe vette a sorsát a magyar” – fogalmazott. Budapest volt a forradalom központja, de a falvak népe is kifejezte, hogy egyetértenek a célokkal, segítették a küzdelmet saját eszközeikkel. Újszentiván sem volt kivétel, itt is feladatott vállaltak a helyi értelmiség tagjai, mert hittek a szabadságban, s tenni kívántak érte, majd a bukást követően a hatalom elszámoltatása utolérte őket. „Kötelesek vagyunk emlékezni rájuk, mert nem hatalomvágy vezérelte őket, a kommunizmusba belerokkant Magyarországért cselekedtek” – mondta Juhász Tünde. A megyei közgyűlés elnöke,

Kakas Béla

ötéves volt a forradalom leverésekor, de emlékszik a Pécs utcáin álló szovjet harckocsikra, ahogy az akkor 12 esztendős Kligl Sándor is a halott fiatal forradalmárok arcára Budapest utcáin. Az elnök szerint nem tehetjük meg, hogy ne emlékezzünk, ne erősítsük a nemzettudatot, s mindezeket ne hagyományozzuk rá gyermekeinkre.

Kiss-Rigó László

megyéspüspök áldotta meg az emlékművet, aki azt kérte, a szomorúság, a búsongás helyett inkább legyünk büszkék, mert a kudarcok és az áldozatvállalások sem voltak hiábavalóak, hiszen olyan tőkét kovácsoltak, amelyből az utókor erőt meríthet.