Szőregi mártírra emlékeztek

A Szőregi Baráti Társaság tagjai nemzeti ünnepünk alkalmából gyűltek össze a Hősök terén, ahol az 1956-os mártírra, Földesi Tiborra emlékeztek. Rózsavölgyi József önkormányzati képviselő úr köszöntötte a megjelenteket, és röviden megemlékezett a hősről.

Földesi Tibor

1923-ban született Szőregen. Esztergomban alapított családot, ahonnan 1956-ban visszaköltözött Szegedre. Úgy tartotta, hogy félelemben nem lehet élni, ezért felkelést szervezett a népi demokrácia ellen. 1958. január 30-án halálra ítélték, és másnap hajnalban kivégezték. Emlékét pontosan 20 éve, 1997. október 23-a óta őrzi márványtábla a szőregi Hősök terén. „Életét adta a szabadságért” – szól a felirat a táblán, melynél - a Himnusz közös eléneklése után - a megemlékezés virágait a Szőregi Baráti Társaság és a Szegedi Fidesz nevében

Rózsavölgyi József

önkormányzati képviselő úr és

Galiba Ferenc

nyugalmazott tanár úr helyezték el. A tagság egy-egy mécses meggyújtásával rótta le kegyeletét Földesi Tibor és valamennyi ’56-os hős emléke előtt. A koszorúzás után a Faluházban Galiba tanár úr visszaemlékezését hallgatták meg a résztvevők. A nyugdíjas pedagógus az idén ünnepelte 90. születésnapját, egész életét hivatásának, a tanításnak szentelve. Átélte a II. világháború borzalmait, az ’56-os forrongásokat. Elmesélte, miként nézett szembe többször is a félelmetes fekete lyukkal, a puska csövével, és hogyan menekült meg úgy, hogy két társát agyonlőtték mellette. Végtelenül szomorú, de egyben megindító is volt hallgatni az idős pedagógus elbeszélését, aki kiemelte: „1956 sikere nem jöhetett volna létre a magyar falvak forradalma nélkül”. Minden kicsi- és nagy település összefogására szükség volt ahhoz, hogy a forradalom végül győzni tudott. „Európának szembe kell néznie a történelmével, hisz az emléknapokat nem lehet csak úgy kitalálni. Ezeket eleinktől kapjuk, akár örömteliek, akár nem azok. A múltból kellene feltámadni, megismeréssel, szeretettel, kegyelemmel, alázattal, hittel, és az igazság megmagyarázásával. Az egymáshoz intézett szavaink csak akkor érdekesek, ha azok ajándékértékűek” – fogalmazott Galiba Ferenc. Ünnepi gondolatait az 1956-osok börtönimájával zárta. Az előadás végén a résztvevők kérdezhettek a tanár úrtól, aki szívesen válaszolt a kérdésekre. Az este kellemes beszélgetéssel, közös emlékezéssel zárult. Köszönjük Képviselő Úrnak, hogy megszervezte a rendezvényt, a Tanár Úrnak pedig, hogy elfogadta a meghívást, és a megjelentek testközelből is megismerkedhettek 1956 minden borzalmával és szépségével egyaránt.