Hencz Péter: A magyar szabadságharc dán vértanúja

„A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben.” (A magyarok vére, Albert Camus, 1976)

Az 1956-os dicsőséges szabadságharcunk, mely megrengette a világot, az egész világ rokonszenvét és együttérzését élvezte. Hazánk naivul hitt az ENSZ-ben, hogy majd visszavonulásra fogja kényszeríteni a szabadságharcot vérbefojtó szovjet hadsereget. A színfalak mögötti nagyhatalmi politika másként gondolkodott. Az ENSZ-nek, melynek feladata volt a háborús konfliktusok felszámolása, orvoslása, nem állt érdekében konfrontálódni a világ leghatalmasabb birodalmával. Tétlenül nézte szabadságharcunk eltiprását és a példátlan megtorlást. A látszat kedvéért felállított egy un. vizsgálóbizottságot, mely azonban semmit sem tett. Ennek a bizottságnak volt másod-titkára egy dán diplomata, egy spártai jellem, Povl Bang-Jensen.

Bang-Jensen meggyőződéses antifasiszta-antikommunista volt. Már a II. világháborúban szembe szállt a nácikkal kollaboráns dán kormánnyal. Mint az emigráns kormány tagja, átengedte Grönlandot az amerikaiaknak. A „vizsgálóbizottság” tagjaként több mint száz emigrált magyar tanút hallgatott ki. Nevüket nem volt hajlandó kiadni. Félt, hogy a tanúk itthon maradt tagjain bosszút állnak. Ezért a szabadságharcunkat eltorzító ENSZ fegyelmi eljárást indított ellene. A „magyar ügy” tárgyalására 1959 november 25-én került sor. A dán diplomatát pont ezen a napon holtan találták egy New York-i parkban: jobb halántékán golyó ütötte seb volt. Bang-Jensen balkezes volt! Korábban többször is kijelentette a sokgyerekes családapa, hogy ő soha nem lesz öngyilkos. Érezhette, hogy élete veszélyben van. Két napon belül elhamvasztották. Minden bizonnyal megölték, mert túlságosan sokat tudott a szabadságharcunkról. A dán diplomatát

Göncz Árpád

posztumusz kitüntetésben részesítette. Nevét a Corvin közben emléktábla, Budán utcanév őrzi. Adózzunk tisztelettel szabadságharcunk dán vértanújának! „A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, hogy soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha sehol – még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat.” (Camus)

Hencz Péter csecsemő, gyermek és újszülött szakorvos