Közélet

A szabadságért adták vérüket – ’56-ra emlékeztek a szőregi diákok + FOTÓK

A szabadságért adták vérüket – ’56-ra emlékeztek a szőregi diákok + FOTÓK

2017. október 21., szombat
A szabadságért adták vérüket – ’56-ra emlékeztek a szőregi diákok + FOTÓK

„Piros a vér a pesti utcán, munkások, ifjak vére ez, piros a vér a pesti utcán, belügyminiszter, kit lövetsz?” – idézték Tamási Lajos sorait a szőregi Kossuth Lajos Általános Iskola megemlékezésén.

A huszadik század népünkre, csakúgy, mint valamennyi európai népre sok megpróbáltatást rótt. Két világháború, szenvedés, halál, az országhatárok hatalmi érdekek szerinti megváltoztatása. A szőregi nyolcadikosok a Tömörkény István Művelődési Házban tartott 1956-os ünnepi műsorukban felidézték, 1945-ben egy megnyomorodott nép hat háborús év borzalma után hittel, bizakodással tekintett a jövőbe, látott hozzá a romok eltakarításához, az ország újjáépítéséhez. Felszabadultunk szovjet segítséggel, ezért azonban nagy árat kellett fizetnünk. A segítség álarca mögött ott lapult a zsarnokság, testet-lelket bénító, nyomorító, sokszor megalkuvásra kényszerítő idő következett. *-*„Minden ország katonája, maradjon a hazájában!” – kiáltották kórusban az emlékező tanulók a színpadon megelevenítve az ’56-os forradalom eseményeit. Felkészítő tanáraik

Bondárné Tóth Villő

és

Vér Anikó

voltak. A műsort követően

Földesi Tibor

, Szőreg egyetlen ismert ’56-os mártírjának emléktáblájánál helyezték el az emlékezés koszorúit, ahol elhangzott, 1956-ban, amikor tudható volt, hogy nem győzhet a forradalom, Földesi Tibor Münchenbe disszidált. A népi demokrácia elleni felkelés vezetése volt a bűne, tudta, hogy akár halálos ítéletre is számíthat. Kádár János 1957-ben külföldön sugárzott rádióbeszédében ígért amnesztiát azoknak, akik nem követtek el köztörvényes bűncselekményt. Földesi Tibor 1957 októberében úgy jött vissza az országba, ahogy elment: a zöldhatáron. Útban hazafelé tartóztatták le. Először a szegedi börtönbe vitték, majd a Markó utcai gyűjtőbe. Bár civil volt, a katonai bíróság ítélte el és a katonai bíróság tárgyalta az ügyét másodfokon is. 1958. január 30-án halálra ítélték, másnap hajnalban kivégezték. Idő sem volt a kegyelmi kérvény benyújtására, ma is Budapesten nyugszik a 301-es parcellában.

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.