A szabadság napjára emlékeztek+ FOTÓK

Az Élhető Szegedért Egyesület a Kálvária téri Keresztnél emlékezett az 1956-os forradalomra és szabadságharcra.

Péter Szilveszter

, az ÉSZE elnöke köszöntőjében felidézte

Fekete István

Levél Bécsbe című írását, amelyben a következőképpen fogalmaz: „És felborították a hegyet, és megfordították a történelmet, és győztesen élve maradtak.” Kiemelte: az ’56-os események 20 napja a magyar történelem talán legkiemelkedőbb eseménye volt. Egy aprócska, de elszánt nemzet felemelte fejét és nemet mondott az elnyomásnak. Szembeszállt a diktatúrával, a világ legnagyobb birodalmával. Sőt, példaként szolgált más népek számára is a zsarnokság ellen vívott harcukban. „A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem” – elevenítette fel

Haág Zalán

önkormányzati képviselő, a KDNP szegedi szervezetének elnöke

Bibó István

idézetét a megemlékezőknek. Hangsúlyozta, 1956-os forradalom és szabadságharc kapcsán a szegedieknek van mire büszkének lenniük, hiszen október 16-án a Tisza-parti városban jött létre a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ), amely pillanatok alatt eljutott az orosz csapatok kivonulásának követeléséig. A szegedi szikra tehát kellett, de mindez a társadalom elégedetlensége nélkül mit sem ért volna. Haág Zalán emlékeztetett: az október 16-án Szegeden megalakult MEFESZ pillanatok alatt eljutott az orosz nyelv kötelező egyetemi oktatása megszüntetésének igényétől az orosz csapatok kivonásának követeléséig; a független, demokratikus ifjúsági szervezet megalakításától a független, szabad, demokratikus Magyarország programjáig. Felidézte: a szegedi MEFESZ-küldöttek eljutottak az ország valamennyi főiskolájára és egyetemére, többek között a Műegyetemre is, ahol a szegedi joghallgató Kiss Tamás MEFESZ-vezér föl is szólalt az október 22-i nagygyűlésen. A szegedi pontok ismeretében szavazták meg a műegyetemi 16 pontot, és határoztak a másnapi tüntetésről – amikor is a Szegeden kipattant szikrából a forradalom lángja lobbant fel. Haág Zalán azokat a szegedi kötődésű hősöket is számba vette, akik – miközben természetesen a Tisza-parton is forrt a levegő – a főváros forradalmi eseménysorának élvonalában tevékenykedtek. Köztük hosszabban beszélt a szegedi születésű

Danner János

műegyetemi hallgatóról, akinek életét november 2-án hajnalban az egyetem kapuja előtt ávós sorozatlövés oltotta ki. De – mint fogalmazott – áldozata nem volt hiábavaló, hiszen az ő helytállása is például szolgált az ötvenhatos talajon álló 89-es rendszerváltás azon pártjainak, melyek már a rendszerváltás előtt és azóta is a forradalom céljaiért dolgoztak. Ők a forradalom örökösei – fogalmazott a szónok – és nem azok, akiknek jogelődei a szabadsághősöket gyilkolták, a hazát elárulták. És akik most az illegális gazdasági bevándorlókat az ötvenhatos magyar menekültekhez hasonlítják. Pedig az ötvenhatos magyarok nem tagadták el származásukat, nem titkolták el nevüket, nem szöktek meg a menekülttáborból, betartották a fogadó ország törvényei, tisztelték kultúráját és mindent megtettek, hogy több évtizedes kemény munkával vívják ki a többségi társadalom elismerését. 56 szegedi példája arra is megtanít bennünket, mai szegedieket, hogy a legreménytelenebb helyzetből is van kiút. Ahogy 56-ban sikerrel szembe lehetett szállni a kommunista önkénnyel, úgy most is van esély arra is, hogy a jelenlegi helyett egy felelős városvezetés vegye át Szeged irányítását, és akkor városunk ismét fejlődési pályára állhat – fogalmazott a helyi kereszténydemokrata politikus. Az 1956-os forradalom és szabadságharc 61. évfordulója alkalmából tartott megemlékezést koszorúzással zárták. Az Élhető Szegedért Egyesület koszorúját

Hlavati István

, az egyesület elnöke és

Bencsik Krisztina

helyezték el. A KDNP szegedi szervezete és a Rákóczi Szövetség nevében Haág Zalán,

Kalmár Ferenc

, illetve

Varga Róbert

koszorúzta meg a Kálvária téri emlékművet. Az ünnepi megemlékezés Himnusz eléneklésével zárult.