1956 utáni megtorlások: „Nem igazság-, hanem gazságszolgáltatás zajlott!”

Az Emlékpontban konferenciával emlékeztek a forradalom 61. évfordulójára. Az előadók, a megszólalók szerint a megtorlás kegyetlen és erőszakos volt, rengeteg embert érintett hátrányosan mindez. Egyesek csak az állásukat vesztették el, mások az életüket is.

Tavaly a hősies cselekedetekre, idén az 1956-os forradalmat követő megtorlásra emlékeztek konferenciával az Emlékpontban. „27 ezer politikai ítélet, több mint kétszáz kivégzés, több száz halottal járó sortüzek, legalább 180 ezer külföldre menekülő” – sorolta

Miklós Péter

, az Emlékpont intézményvezetője az elbukott harc következményeit. Az erőszakra, a gyűlöletre épített a rendszer, s változásai alatt is megmaradt az alapelve: a diktatúra. „Néhány nap telt el azóta, hogy az ’56-os forradalom kitörésére emlékeztünk. Az ünnepségek alatt néhány pillanatig mi is éreztük azt az összetartozást, amelyet a forradalmárok” – fogalmazott Juhász Tünde kormánymegbízott. A szabadság 13 napja után csak fájdalom és keserűség maradt. Úgy gondolja, az áldozatok mellett a bűnösök nevét is ismerni kell – első helyen

Kádár Jánosét

. „Nem kell félni az igazsággal, a múlttal való szembenézéstől” – üzente. A Csongrád Megyei Kormányhivatal is szembenéz a történelemmel, ezért hozták létre

ifj. Komócsin Mihály

megyei párttitkár munkahelyét idéző Pártkontroll emlékszobát, amely „bemutatja a tanácsi rendszer hatalmi arroganciáját”.

„Nem igazság-, hanem gazságszolgáltatás zajlott” - vallja

Jobbágyi Gábor jogász

, Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanára, aki szovjet-magyar megtorlásnak látja az 1956. november 4. utáni eseményeket. Rámutatott – az ENSZ közgyűlésén elhangzott szavakat idézve -, hogy a szovjetek hadat viseltek ellenünk, 30 hadosztály, 60 ezer katonája vett részt a Forgószél hadműveletben. A fegyverrel elfogott felkelőket azonban elfogásuk után azonnal kivégezték, mert terroristáknak tekintették őket. Katonai közigazgatást vezettek be a megszállók, 9 körzetre osztották az országot, mindegyik élén a hadsereg és a KGB egy-egy tábornoka állt. Kádárék „önállóságát” mutatja, hogy a fontosabb személyek mellett szovjet „tanácsadók” voltak, akik tanács leginkább utasításokat adtak. November 7. után a Parlament épületében szinte fogva tartották Kádár Jánost. Erről az időszakról valószínűleg a jövőben is rengeteg kérdőjel marad, mert a parancsok egy részét szóban adták csak ki. Elárulta, Hódmezővásárhelyen világosodott meg a kérdésben, nem csak a bírósági ítéletekkel sújtottakra kell gondolni, hanem azokra is, akiket korábbi nemzetőri, munkástanácsi, forradalmi bizottsági ténykedésük miatt bocsátottak el állásukból, rúgtak ki iskolájukból fegyelmivel. „Az 1945 és 1989 közötti időszaknak kilencmillió vesztese, de csupán egymillió győztese volt” – zárta szavait Jobbágyi. Nyitókép: Fortepan Fotók: Kovács Ferenc