Nagy Sándor: Szeged a slam poetry egyik fellegvára

Egy jól megírt slam lehet humoros, vagy éppen komoly hangvételű, mély húrokat megpendítő társadalomkritika is. A lényeg, hogy érzelmeket váltson ki a hallgatókból – vallja Nagy Sándor slammer.

A fiatalok körében egyre népszerűbb irányzat Szegeden is virágkorát éli. A helyi slam poetry közösségben méltán ismert és elismert, többszörös versenygyőztes előadóval beszélgettünk a műfaj sajátosságairól, annak felfelé ívelő pályájáról.

– Milyen stílusjegyeket hordoz magában a slam poetry, mit kell tudni erről a műfajról?

– Alulról építkező előadói műfaj, amely halvány határvonalat képez az irodalom, a stand-up comedy és a színház között, valamennyi szegmensből merít. A jó és élvezhető alkotás ismérveit nehéz lenne körülírni, előadója, és közönsége is válogatja, hogy éppen mikor, milyen szövegvilág vált ki nagyobb hatást a hallgatók részéről. Fontos az interakció, a közönség bevonása, aktivizálása, hiszen az számukra gazdagítja az élményt. Az előadás kellék és zenei aláfestés nélküli, pusztán a verbális közlendőn van a hangsúly. A stílus szabadsága végett különböző műfajokból érkeznek előadók egy-egy slam poetry rendezvényre. Én a versírók köréből csöppentem bele ebbe a közösségbe, de sokak háta mögött van rapzenei múlt, a slam ebből is táplálkozni tud. Úgy is jellemezhetném: az utca nyelve. Egyes írók, költők szerint a műfaj népszerűsége által az irodalmárok rétege felhígulhat, inkább kártékony hatást válthat ki hosszú távon. Én úgy vallom, ha az irodalom egy elefántcsonttorony, akkor a slam poetry egy erőd.

– Mikor kerültél először kapcsolatba a slammel?

– A műfaj több mint tíz éve vert gyökeret a fővárosban, számtalan jeles képviselője van országszerte, akikre érdemes odafigyelni. Szegeden több évre rá honosult meg, jómagam 2013 őszétől veszem ki a részemet a szegedi slam életből, emlékeim szerint ekkor indították el helyben az első slam poetry klubokat is Mészáros Péter révén, akinek elévülhetetlen érdeme van a helyi közösség megteremtésében. Sipos László slammer barátom hívta fel a figyelmemet az első szegedi megmozdulásra. Kezdetben még mint rapszövegíró mutattam be az alkotásaimat, az első tudatosan slamként összerakott szövegem 2014 közepére tehető. Több mint egy évet váratott magára az első siker, azt megelőzően a kezdeti kudarcokból építkeztem.

– Kik alkotják a célközönséget?

– Digitalizált világunkban az előadók körében is meglepődve tapasztaltuk azt, hogy amíg kezdetben az egyetemisták, mára már a gimnazisták alkotják a hallgatóság jelentősebb részét. Ahogy a közönség fiatalodik, úgy az előadói kör is fiatalodik. Szeged hatalmas befogadóbázissal rendelkezik, nagy az érdeklődés a műfaj iránt. A slam poetry virágkorát éli, amelynek hazai zászlóshajóját a napfény városa képviseli. A rutinosabb alkotóknak érdemes lehet a következő generációt a pártfogása alá venniük, hiszen elképzelhető, hogy ők teremtenek meg egy újabb műfajt. Fontos kiemelni, egyre több olyan diákról hallunk, akiknek az érdeklődési köre éppen a slam poetry térnyerésének köszönhetően vetült az irodalom felé. Nem tartom alapfeltételnek a széles körű irodalmi háttértudás meglétét az előadók részéről sem, ugyanakkor több olyan húszas éveinek elejét taposó alkotót is ismerek, aki már szeretne kötetet kiadni, vagy már adott is ki, de mindenesetre már online publikációik vannak. A slam műfaja lehet számukra az első lépcsőfok a „komolyabb” irodalmi alkotások irányába.

– A slam poetry témávilága a "földön hever"?

– A hétköznapi pillanatok megragadása nálam elsősorban versben ölt formát. A slamet tudatosan, irányítottan írom meg az adott eseményre, az adott körülményhez igazítva. Volt idő, amikor komoly hangvételű szövegekkel álltam a színpadra, mára formálódott a stílusom. A közönség elsősorban jól szeretné érezni magát a nézőtéren, ennek egyik legfontosabb alappillére a humor, ebből tudnak ők is építkezni a mindennapokban. Ennek megfelelően állítom össze az előadásomat. Vannak pillanatok, amikor úgy érzem, nincs több mondanivalóm a közönség felé, vagy éppen a slam poetry műfaja háttérbe szorul, komolyabb hangvételű, témájú irodalmi alkotások veszik át a helyét az életem adott időszakában. Egy előadó stílusa, érdeklődési köre is folyamatosan változik, csiszolódik. Az ország több pontján léphettem már fel, sok új barátság köttetett, új impulzusok értek. Túl vagyunk egy szegeden rendezett országos slam találkozón, valamint egy országos irodalmi és slam táboron Orfűn, amely szintén jó alkalom volt a kapcsolatépítésre, feltöltődésre. A műfaj fejlődése az előadók fejlődését, változását is eredményezi.

– Milyen szempontrendszer alapján rangsorolják az előadókat?

– Egytől tízig terjedő skálán pontoz a nézőközönség soraiból delegált, vagy éppen kiválasztott szakemberekből álló grémium, ebből kifolyólag nincs két egyforma verseny. Bármely produkció értékelhető, számokkal realizálható, amelyet egy előadó verbálisan a színpadra visz. Egyéniben és csapatban is felemelő érzés a színpadon állni, várva a közönség reakciójára. A csapatban elért siker azonban még nagyobb elismerés a számomra. Tavasszal Ragályi-Szabó Dávid barátommal alkotott Komädiash névre hallgató formációnkkal Budapesten, az országos csapatbajnokság döntőjéig jutottunk. Ekkor nemcsak magadért, hanem a társadért is teljesítesz a színpadon, a közös munka gyümölcseként gazdagodunk az élményekkel, mindig új kihívások elé nézünk. Hogy a slam poetry műfaja miként és milyen ütemben fejlődik tovább, arra nehéz lenne választ adni, viszont egy dologban biztos vagyok: ez a műfaj egy ugródeszka valami „jobb” felé.