Zacher Gábor: A mérgek és a szerek egyidősek az emberiséggel + FOTÓK

Telt ház előtt tartott előadást Szegeden a híres toxikológus. Ugyan legalább 9 ezer éve ismerjük a különböző furcsa hatásokat okozó növényeket, gombákat, szereket, mégis csak az utóbbi 60 évben nem tudtunk velük együtt élni. A mérgek szintén nem számítanak újdonságnak – s sajnálatos módon napjainkban is használják ezeket.

Az őskortól kísérik életünket a különböző tudatmódosító szerek és mérgek. Már a 9000 éves algériai barlangfestményeken „gombafejű isteneket” ábrázoltak – Zacher Gábor toxikológus, főorvos, a Honvédkórház sürgősségi osztályának vezetője, a Szegedi Tudományegyetem címzetes docense tartotta a Pedagógiai Esték „tanévének” utolsó előadását.

A hírhedt méregkeverők többsége nő volt

Az ideális méreg színtelen, szagtalan, íztelen, gyorsan oldódik, stabil kémiai szerkezetű, kis dózisban halálos, a bevétel után órákkal hat és lefolyása egy természetes betegséget idéz – sorolta a toxikológus. Nem véletlenül törekedtek a legutolsó jellemzőre, így nehezebb volt kideríteni a gyilkosságot. Rengeteg előnnyel bírt a „hagyományos fegyverekhez” képest, mert láthatatlan, hangtalan, s a szervezet tulajdonképpen saját magát öli meg, így nem lehet ellene védekezni. Jellemző, hogy általában okos emberek nyúltak a méregkeveréshez. Fizikailag saját magunknál erősebb személyeket is legyőzhetünk – nem véletlen, hogy az alkalmazók többsége nő volt. Első példájában viszont egy férfit említett, aki barbituráttal mérgezett meg több embert, s sikerült úgy beállítania az eseteket, mintha betegség történt volna. Még annak is utánanézett, hogy az utóbbi húsz évben az adott kórházban nem kezeltek barbiturátmérgezéses esetet. Végül azzal bukott le, hogy megpróbálta kiásatni az egyik áldozat holtestét (a többit elégették). Az elkövető ma is

életfogytiglani börtönbüntetését

tölti – minden bizonnyal a

bajai ügyre

gondolt Zacher.

A „betépett álmodozók”

A IV. században a varázsgombák Isten gyermekei voltak, a középkorban viszont már Isten átkai. A főorvos szerint évezredeken keresztül együtt tudtunk élni a különböző tudatmódosító szerekkel, amíg sámánkodásra, varázslatra használták. A változás 1955-ben következett be,

Robert Gordon Wasson

, a JP Morgan alelnöke ekkor vett részt egy sámán szertartáson egy mexikói indián faluban, majd két évvel később mesélt a világszerte ismert Life magazinnak az élményeiről, amelynek köszönhetően egyre többen kezdtek érdeklődni a különböző szerek iránt. Napjainkban 250 új designer drog jelenik meg évente, Kínában magasan kvalifikált orvosok, kémikusok dolgoznak az újabb termékeken. Szóba került, léteznek „betépett álmodozók”, azaz olyan művészek, akik valamilyen kiemelkedő teljesítményt hoznak létre drogok hatása alatt. „Azt azonban ne gondolják, hogy ha vesznek szert, akkor művészekké válnak. Ennek egy az egymillióhoz az esélye” – hívta fel a figyelmet a főorvos.

A fáraó „fantasztikus laboratóriumát” a rabszolgái nem annyira élvezték

A mérgek végigkísérték az ókor évszázadait.

Ménész

fáraó Krisztus előtt 3000 körül a mérgező növényeket tanulmányozta, rájött, hogy a sárgabarack magja „büntet”. „Fantasztikus toxikológiai laboratóriumot” rendezett be, s elsősorban rabszolgáin kísérletezett. A héberben már külön szavak is születtek a mérgekre, de érdekes módon sem az Ó-, sem az Újszövetségben nem jelennek meg ezekhez kapcsolódó esetek. Az indiai orvostudomány pedig olyan fejlett volt, hogy a Védák könyve leírta a mérgezés tüneteit 2500 évvel ezelőtt. A görögöktől maradt ránk a mérgek hatásának egyik legpontosabb leírása.

Platón

számolt be ugyanis

Szókratész

utolsó óráiról, miután mestere kiitta a méregpoharat. A toxikon szó maga is görög eredetű. Nem sokkal később egy ismert méregkeverőt is adott a Balkán déli része a világnak:

Olympia, Nagy Sándor

édesanyja előszeretettel alkalmazta a fia trónjára veszélyes előkelők ellen az alattomos módszert.

Ennél több méregkeverés már csak a rómaiak alatt fordult elő, ahol a felső körök gyakran „oldották meg” ezek segítségével nézeteltéréseiket. A korszak sztárjának nevezhető

Locusta

, aki

Néró

császár udvari méregkeverője volt. Mások saját maguk ellen fordították a szereket, ezért már Krisztus előtt 82-től törvény erejével büntették, ha valaki öngyilkossághoz adott mérget.

Shakespeare Kleopátrájának zárójelenete egy hétig tartott volna a valóságban

A birodalom bukása után ezer évig keveset hallunk a mérgekről, de utána a késő középkori, kora újkori itáliai méregkeverők alaposan behozták a „lemaradást”. A

Borgiákról

a népszerű sorozat miatt sokan hallottak, de a korban még náluk is hírhedtebb volt

Giulia Toffana

, akinek lelkén 600 ember halála szárad. Végül őt és lányát is kivégezték a 17. században.

Shakespeare

viszont csapnivaló toxikológus volt, ez kiderült a Hamletből, a Rómeó és Júliából, valamint a

Kleopátrából

. Az egyiptomi királynőről szóló darab zárójelenete – amikor három szolgáló, Kleopátra és a kobrákkal rendelkező földműves kígyómarás által öngyilkos lesz - ugyanis nem fért volna bele négy-öt percbe a valóságban. A három kígyó mérge meg tudott volna ölni három embert három óra alatt, a maradék kettőnek viszont még egy hetet várakoznia kellett volna, amíg az egyiptomi kobra újból gyilkos módon képes harapni. Más művészek nevei is előkerültek, beleértve

Van Goghot

. A zöld és sárga színek túlsúlya a festményein súlyos digitalisz mérgezésre utalnak – a növényt az epilepsziára ajánlották a korban. Ezt súlyosbíthatta az abszint, illetve a fogyasztásnál ehhez hozzáadott anyagok.

Beethoven

halálához pedig ólommérgezés vezethetett, 2000-ben derült ki egy megmaradt hajtincsét vizsgálva, hogy a normális ólomszint százszorosa volt a szervezetében. A neves zeneművész ugyanis nem kevés bort fogyasztott, amelyet óntartályokban tartottak.

Betépett terroristák

Az I. világháború a gázfegyverek bevetésének időszaka volt, 1915 és 1918 között 1,3 millió ember sérült meg, 90 ezer halt meg a klórgáztól, a foszforgáztól, vagy a mustárgáztól. 20 évvel később az olaszok a bennszülött etiópok ellen használtak vegyi fegyvereket.

Szaddám Husszein

a kurdokat büntetve alkalmazott ilyen eszközöket, napjainkban pedig Szíriában fordult elő több alkalommal a bevetése. Ez utóbbival kapcsolatban megjegyezte Zacher, hogy hiába egyértelmű minden orvos, szakértő számára a tiltott alkalmazás, mégsem büntették meg a nagyhatalmak a rezsimet. A kémiai terrorizmus az 1990-es évek közepén jelent meg, 1994-ben és 1995-ben történtek támadások Japánban. A második cselekményt a zsúfolt tokiói metróban hajtották végre, a növényvédőszerekből előállítható szarin gáz 12 halálos áldozatot és 5000 sérültet okozott. A VX szintén hasonló szer, 10 milligramm a bőrre juttatva már halálos, ezzel gyilkolták meg az észak-koreai diktátor testvérét,

Kim Dzsongnamot.

Nem tudni viszont ma sem, hogy az orosz

Litvinyenko

ügynököt mivel gyilkolták meg. Először thalliumra gyanakodtak, majd polóniumra, ez utóbbi vált az elfogadott nézetté. A toxikológus szerint viszont inkább az első feltételezés lehet igaz. Az igazság ötven év múlva, az ügy titkosításának feloldása után derülhet ki. A 89 halottal járó Bataclan merénylet végrehajtóit zombiszerű elkövetőkként jellemezték a túlélők. Nem véletlenül: egy sajátos „terrorgyógyszert” szedtek, a Captagont, amely amfetamin és teofillin keveréke, előnye, hogy nem emeli a vérnyomást. A tunéziai tengerparton turistákat gyilkoló

Rezgui

és a Nizzában kamionnal embereket elütő

Bouhlel

szervezetében is találtak belőle. A manchesteri és a londoni terroristákról még nem ismert, hogy éltek-e a Captagonnal.