Hamarosan indul az Isonzó Expressz

Soha nem felejthetjük el nemzeti hovatartozásunkat és büszkeségünket, ugyanis ha ezt tesszük, könnyen elveszíthetjük egyéniségünket – vallja Csík János. A Csík zenekar alapítójával, a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetettjével annak kapcsán beszélgettünk, hogy júliusban zenész barátaival az Isonzó Expresszen muzsikálnak.

Mint arról korábban beszámoltunk,

, a Nagy Háború csatáinak

szlovén és olasz helyszíneire

. Az idén harmadik alkalommal közlekedő történelmi emlékvonat az I. világháború tizenkét isonzói csatájának sorát záró hadművelet eseményeiről emlékezik meg. A közös magyar-szlovén kiadásban, magyar nyelven megjelenő „Az Alpoktól az Adriáig, az Isonzó front” útikönyv, valamint színvonalas fedélzeti kiadvány segíti az emlékutazáson résztvevők tájékoztatását. Az utazás a MÁV Nosztalgia Kft., az Indóház Lapkiadó, a Budakeszi Kultúra Alapítvány, a Honvédelmi Minisztérium, valamint a Nagy Háború Kutatásért Közhasznú Alapítvány, valamint az első világháborús centenáriumi emlékbizottság által valósul meg. Az idei apropó a caporettói áttörés századik évfordulója. A vonaton

Csík János

és barátai szívet, lelket melengető zenei élménnyel várják az utazókat a világháborús katonadalok és népdalok felelevenítésével. A baráti formáció kifejezetten az Isonzó Expressz kedvéért áll össze. A részletekről a Csík zenekar alapítóját, Csík Jánost kérdeztük.

- A műsor repertoárjában mennyire kapnak fontos szerepet az első világháborús katonanóták?

- Elsősorban azért ezeket a nótákat válogattuk össze, mert a magyar nyelvterület minden részéről, többek között Erdélyből, Kalocsa környékéről és a Felső-Tisza vidékéről is maradtak fent katonadalok.

Balogh Kálmán

virtuóz citerajátéka mellett,

Kacsó Hanga Borbála

énekesnő jóvoltából a közönség az otthon maradottak dalait is megismerhetik. Azokét, akik a katonákat a vasútállomásra kísérték, majd később otthonaikban várták őket, vagy sajnos már csak emlékeztek rájuk.

- Ön szerint a dalok ereje és a közös éneklés mennyire segített a katonáknak a mindennapok túlélésében?

- A zene és az ének nagyon sokszor erőt adhatott a félelem, a szomorúság és a kilátástalanság átvészelésére. Az otthon maradottak számára is hasznosak voltak a dalok, amik segítségével meghittebben, nyugodtabban gondolhattak hozzátartozóikra.

- Hogyan készülnek a vonatos fellépésre?

- Ugyanúgy, mint bármilyen más előadásra. A vonat technikai lehetőségeit felmértem és egy ventillátort már kértem az esetleges hőség miatt. Fontos azonban megjegyezni, hogy ez nem csak a zenélésről szól. A társaimnak mondtam, hogy nyugodtan hívják meg a családtagjaikat az útra. Hozzám a feleségem csatlakozik.

- Az Isonzói Expressz által több csata helyszínére is ellátogathatnak az érdeklődők. Ön korábban végigjárta ezeket az állomásokat?

- Nagyon örülök a lehetőségnek, hogy eljuthatok ezekre a helyekre, ugyanis még nem volt szerencsém megtekinteni az állomásokat, csak a népdalok soraiból ismerem őket. Ugyanígy az énekek miatt alakult ki a lelki kötődésem az első világháború iránt, mivel tudomásom szerint a felmenőim nem harcoltak akkoriban. A nagyapám szolgált katonaként, de akkor még fiatal volt, így nem vett részt a háborúban. 2014-2018 között tartják az első világháború centenáriumát, ami azt jelenti, hogy száz éve történt az első világégés. Véleménye szerint az elmúlt évszázad segített begyógyítani az ezzel járó sebeket? Kötelességünk fejet hajtani az őseink előtt, ugyanis ez az, ami életben tartja őket: addig vannak köztünk, míg emlékezünk rájuk. Sokszor látok olyan sírt és temetőt, ahol már egy szál virág sincs. Ez olyan, mint ha az, aki ott nyugszik, nem is létezett volna.

- Sokat koncertezett azokban a határon túli országokban, ahol jelentős magyar közösség él. Mit tapasztalt, mit jelent a nemzeti összetartozás a külhoni magyarok számára?

- A többség természetesen ragaszkodik a magyarságához, fontos számukra, hogy kik ők és honnan származnak. Vannak azonban sajnos olyanok, akik a gyermekeiknek még a nyelvet sem tanítják meg. Ők nem ragaszkodnak ahhoz, hogy tudják, milyen egy magyar étel, kik a felmenőik és hogy tudják, kik voltak egykor a haza hadvezérei. Amikor ilyet tapasztalok, mindig sajnálatot és szomorúságot érzek, mert ezeknél az embereknél valami elveszett. Soha nem felejthetjük el nemzeti hovatartozásunkat és büszkeségünket, ugyanis ha ezt tesszük, könnyen beállunk a tömegbe és elveszíthetjük egyéniségünket.

- Napjainkban a népzene összetartó erőt jelent?

- Az ünnepekhez és a megemlékezésekhez nagymértékben társulnak a népdalok, de az összetartozás alapvetően az emberi érzelmektől és az önbecsüléstől függ. Nagyon örülnék, ha a népzene szeretete segítene abban, hogy a magyarok – bárhol is éljenek, bárhová is utazzanak, mint akár az Isonzó Expresszel utazók – fontosnak érezzék az összetartozás érzését.