Szalay-Berzeviczy Attila: Újra az olimpiai eszme mellé kell állítani a nemzetet

A 2024-es budapesti pályázat bukásának tanulságait levonva szélesítené az olimpiarendezés társadalmi támogatottságát a Budapesti Olimpiáért Mozgalom. Céljuk, hogy országos hálózatot építve segítsék ismét megteremteni a többségi támogatottságot a következő magyar olimpiai pályázat mögött. A BOM immár a jövőre, a következő esélyre, 2028-ra fókuszál – szögezte le a 2005 óta működő civil szervezet elnöke. Szalay-Berzeviczy Attila szegedi látogatása során portálunknak adott interjújában arról is beszélt, hogy a jövőben sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a gazdasági érvelésre a kommunikációban.

- Az olimpiai eszme és a sport szellemisége szempontjából is roppant károsnak tűnő, sajnálatos politikai hercehurca végén Budapest visszavonta a 2024-es nyári olimpiai és paralimpiai játékok rendezésére vonatkozó pályázatát. Úgy tűnhet, sokak álma és fáradságos munkája vált most öncélúnak látszó politikai csatározások martalékává. Miközben a sebeinket nyalogatjuk, csak távolról figyeljük, ahogy szeptember 13-án Limában a Nemzetközi Olimpiai Bizottság illetékesei eldöntik, Párizs vagy Los Angeles adhat-e otthont a 2024-es játékoknak. Közben már arról is hallani, Thomas Bach NOB-elnök külön bizottságot állított fel annak megvizsgálására, nem lenne-e érdemes a két városnak mindjárt 2024 mellett a 2028-as olimpiát is odaítélni. Ebben a kérdésekkel, kétségekkel teli hazai és forrongó, bizonytalan nemzetközi környezetben milyen mozgástere van jelenleg a magyarországi olimpiarendezés motorjaként működő Budapesti Olimpiaért Mozgalomnak?

- A BOM az Európai Unióba lépésünket követően 2005 novemberében jött létre, és 12 éve ugyanazért az ügyért, ugyanazért a célért dolgozik. Az alapítvány formájában működő civil szervezet tevékenységét jelentős hazai vállalatok és köztiszteletben álló üzletemberek egy nagyobb csoportja finanszírozza. A tevékenységünk egyik fő eleme az az ösztöndíj program, amely jelenleg 47 válogatott élsportolónak biztosítja az anyagi hátteret a diplomaszerzéshez. A másik irány pedig Budapest mindenkori olimpiai pályázatának szakmai támogatása és politikai előkészítése. A 2024-es kandidáció visszavonásával ismét a BOM lett a budapesti olimpia lángjának hivatalos őrzője, amíg nem alakul meg egy újabb pályázati bizottság. A következő pályázat benyújtási határideje 2019 ősze lesz, ezzel kapcsolatban pedig idén szeptemberben Limában sok minden eldől. Ha nem oszt ki a NOB előre két nyári olimpiát, azaz csak a 2024-es játékokról születik döntés, akkor véleményem szerint nyitva marad előttünk a kapu 2028-ra, ami azt jelenti, hogy 2017 szeptemberétől 2019 szeptemberéig van időnk megágyazni a következő pályázat légkörének. Addig pedig ismét az olimpiával kapcsolatos ismeretterjesztés és társadalmi párbeszéd folytatása lesz a feladatunk, mert vissza kell állítanunk a többséget az olimpia mellé, és elő kell készíteni egy, a pályázatról szóló országos referendumot.

Ezért a BOM vezetése , szakít az eddigi gyakorlattal, és az eredendően üzleti, fővárosi klubból országos szervezetet igyekszik építeni, amely képes helyi szinten megteremteni a termékeny, előrevezető vitát, és képes részt venni a hiteles tájékoztatásban. A BOM egyedül, Budapestről ezt nem tudja megtenni, pedig elkerülhetetlen, hogy mindenkit megpróbáljunk bevonni, hiszen a referendum majd országos kell, hogy legyen. Az olimpia nem privát finanszírozású része az EU forrásokból és a központi költségvetéséből lesz fedezve, mint ahogy a bevételek is a teljes magyar gazdaságot érintik majd. Ráadásul számos vidéki város is érintett – ahogy azt egyébként a 2024-i, visszavont pályázat kapcsán bemutattuk –, így a magyarországi olimpia a NOB Agenda 2020 reformprogramjához igazodva nem csupán egy városé, Budapesté – még akkor sem, ha hivatalosan persze a főváros a pályázó, hiszen itt lesz az olimpiai stadion és falu – hanem az egész országé. Éppen ez teszi egyedivé és erőssé a magyar pályázatot.

- A szándék tehát egyértelmű: kitörni Budapestről. De miért éppen Szegeden indították el az országjárást?

- Azért jöttünk Szegedre vidéki körutunk első állomásaként, mert a napfény városa a kajak-kenu, vagyis a vezető magyar olimpiai sportágunk otthona. Emellett Szeged kijelölt olimpiai helyszín lett volna a 2024-es pályázat szerint. Itt olyan emberekkel találkoztunk és beszélgettünk, akik kötődnek valamilyen módon a sporthoz, támogathatják a BOM-ot, a budapesti olimpia gondolatát, eszméjét és pályázatát. Vidékjárásunk célja, hogy segítsük a civil alapokra épülő, a politikától független, szakmai értékek mentén működő helyi BOM-szervezetek létrejöttét. Szegeden gazdag és fontos tapasztalatokkal bíró beszélgetést folytattunk

Kiss-Rigó László

püspök úrral és

Szabó Gábor

rektor úrral, valamint egy, a sport különböző területeihez kötődő civil közösséggel. A közeljövőben szeretnénk minél több vidéki nagyvárost felkeresni és hasonló megbeszéléseket folytatni, hogy aztán a BOM elnöksége elé terjesszünk egy olyan tervezetet, mely megfogalmazza az országos építkezés alapelveit és szabályait.

A Szegeden járt küldöttség: Mizsér Attila, a Budapest 2024 Nonprofit Zrt. sportigazgatója, Bóta Kinga, a BOM főtitkára, Szalay-Berzeviczy Attila, a BOM elnöke és Kulcsár Krisztián, alelnök

- A 2024-es pályázatunk tulajdonképpen a célegyenesben bukott el. Milyen következtetéseket vontak le a visszalépést követően eltelt idő alatt, mire lenne szükség ahhoz, hogy a következő alkalommal tanulva a hibákból sikeresen végig tudjuk vinni a pályázati folyamatot? Hogyan lehet meggyőzni a magyar társadalmat arról, hogy egy olimpia rendezése nemcsak komoly presztízzsel bír, de az ország fejlődésének is lendületet adhat?

- A legfontosabb az, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a gazdasági érvelésre. Az embereket igenis érdeklik a pénzügyek, tudni akarják, hogy egy ilyen hosszú távú projekt mit jelent az ország költségvetésének szempontjából, milyen előnyökkel járhat, illetve adott esetben milyen kockázatokat rejthet magában. Mindenkit érdekel, hogy egy olimpia rendezése milyen hatásokkal bír a jövő gazdasági kilátásait illetően, miben változtatja és javítja Magyarország, az itt élő emberek egyéni életét. Elengedhetetlen persze a sportélmény és a nemzeti büszkeségérzés hangsúlyozása is, de a gazdasági kérdések széles körű megtárgyalása, vitája nem kerülhető meg.

- Főképp erre építettek most aláírásgyűjtésük során az olimpiát ellenzők is. Túl sokba kerülne, az ország gazdasági erejét meghaladja: ilyen és hasonló érvek hangzottak el. Miképpen lehet ezek ellen védekezni?

- Ahogy említettem, a Budapest 2024 program bukása, valamint a bukás körülményei egyértelművé tették számunkra: a következő pályázatot meg kell hogy előzze egy országos referendum. Ezt megelőzően pedig tisztázni kell olyan kérdéseket, hogy az olimpia milyen költségelemekből áll, miből finanszírozza az ország, milyen bevételekkel számolhatunk, mik a kockázatok és mik a várható nyereségek. Tisztán kell látni, hogy ha olimpiát rendezünk, akkor esetlegesen kell-e forrásokat átcsoportosítani, és ha igen, honnan, azaz mi a viszonya az olimpiának, az egészségügynek és az oktatásnak. Arról is beszélni kell, milyen eszközeink vannak a költségek korlátok között tartására. Szükséges, hogy biztosítsuk az egész pályázati és rendezési folyamat teljes transzparenciáját, átláthatóságát. Széles körben be kell tudnunk mutatni azon elemeket, melyek megvédik a nemzetegyesítő, léleknemesítő ötkarikás projektet a korrupció beszűrődése ellen.

- Ha már a költségek korlátok közé szorítását említette, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság közgyűlése által elfogadott Agenda 2020 reformprogramban kiemelt célkitűzés az olcsó, fenntartható olimpiák rendezése, a játékok büdzséjének csökkentése. A 2024-es kiírásánál végső versenyben maradt „hármasból” egyedül Budapest képviselte ezeket az elveket. Mindezek tükrében meglepte, hogy éppen gazdasági-pénzügyi kritikák kereszttüzében esett el idehaza a reményteljes pályázat?

- A Momentum váratlan fellépése és nagyon gyors eredményessége engem is nagyon meglepett. Azt követően, hogy az MSZP egyáltalán nem tartotta fontosnak az olimpia ügyének a referendumra vitelét, sőt maga

Botka László

, a párt jelenlegi miniszterelnök-jelöltje és

Kunhalmi Ágnes

, a szocialisták budapesti elnöke is hangosan kiállt a pályázat mellett, a Jobbik és a Fidesz szavazóinak a döntő többsége pedig mindig is budapesti olimpia párti volt, nem lehetett arra számítani, hogy fél évvel a pályázat vége előtt a projektet valóban képes lesz megfúrni a politika. De miután végül sikeresen összeállt egy olimpia-ellenző csapat a baloldali pártokból, így aztán az már nem volt meglepő, hogy az olimpiaellenes kampányuk anyagi félelmekre és elosztási kérdésekre fókuszált.

- Mekkora presztízsveszteséget szenvedett el Budapest és Magyarország azzal, hogy fél évvel a döntés előtt visszalépett a 2024-es rendezéstől? Mit gondol, a nemzetközi döntéshozók komolyan számolnak majd egy 2028-as magyar pályázattal a most történtek után?

- Én magam azt tapasztaltam, hogy a nemzetközi közvélemény örömmel venné Budapest újabb pályázatát. Mindenki számára egyértelmű, hogy egy megalapozott és erős pályázatot kaszált el utolsó pillanatban egy olyan politikai mozgalom, mint amilyen Rómát, Bostont és Hamburgot is kiütötte a 2024-es versenyből. Ebben a kialakult helyzetben pedig súlyos felelősség terheli magát a NOB-ot, hiszen számos sebből vérző, támadások kereszttüzébe került olimpiai játékokat hagyott maga mögött, ami most már egyre nehezebb feladat elé állít minden következő pályázó várost. Az emberek többsége a világ minden pontján ugyanazokat a lehangoló fotókat látja Athénról és most már Rióról is. A média persze természete szerint szereti felerősíteni a negatívumokat, és a sokszor egyoldalú információk félrevezető következtetéseket szülhetnek, ám tagadhatatlan, hogy kedvezőtlen hírek láttak napvilágot Peking, Szocsi és Tokió költségvetését illetően is. Ezek a számok a legtöbb demokratikus nyugati állampolgár számára riasztóak, azért mondják: ilyen áron nem kell a „cirkusz”.

Ami minket illet, az előző időszak tapasztalataival a hátunk mögött sokkal felkészültebben foghatunk bele a 2028-as pályázatba, természetesen abban az esetben, ha Limában nem születik olyan szerencsétlen döntés, hogy egyszerre ítélnek oda két olimpiarendezést. Könnyebb lesz elkészíteni a megvalósíthatósági tanulmányt, és nagyon bízom benne, a NOB is belátja, hogy a költségek korlátossá tételéért saját magának is sokat kell tennie.

- Milyen eszközökkel?

- Például úgy, hogy adott esetben megfontolják az olimpia méretének csökkentését. Persze ezt nem olyan szakmaiatlan elképzelések mentén kell megpróbálni, mint az öttusa, a birkózás vagy a vízilabda esetleges levétele a műsorról, hiszen ezekkel egyrészt nem lehetne túlzott mértékben résztvevői létszámot és a költségeket visszavágni, másrészt olyan sportágakat sodornának kvázi végveszélybe, melyek léte éppen az ötkarikás játékoktól függ. Azon sportágak olimpiai szereplésén viszont adott esetben nagyon is el lehetne gondolkodni, melyek esetében nem az olimpiának van a legnagyobb rangja, presztízse. A labdarúgás, a tenisz, a golf és a rögbi például nem függ az olimpiától, és ha megkérdezünk egy futballistát, hogy vb-t vagy olimpiát nyerni a nagyobb dicsőség, aligha kétséges a válasz, de ugyanígy lesz a teniszezőknél is, ha arról faggatjuk őket, Grand Slam-siker vagy olimpiai arany. A NOB-nak van arra lehetősége, hogy alaposan mérlegelje ezeket a szempontokat, és adott esetben bátran hozzon olyan döntéseket, melyekkel ténylegesen kurtíthatja az olimpiarendezés költségeit. Emellett arra is szükség lenne, hogy növeljék a rendező városok támogatását, és minél kedvezőbb helyzetbe hozzák a pályázókat. Úgy gondolom, ha a NOB komolyan veszi a saját küldetését és a saját elveit, akkor most nem tehet mást, minthogy következetesen kiáll a reformcélkitűzései mellett.

Jómagam ezt katasztrofálisnak tartanám az olimpiai mozgalom jövője szempontjából, és ezt nem is elsősorban a Budapest 2028-as pályázat miatt mondom, hanem mint egy az olimpiáért aggódó, az ötkarikás játékokért rajongó ember. Ez az út járhatatlannak tűnik, éppen ezért bízom benne, hogy a döntéshozók bölcsen belátják: az Agenda 2020-at kell erősíteni és fejleszteni.