Kétnyelvű memoár jelent meg a fukusimai atomkatasztrófa Japánjáról egy magyar családapa szemszögéből. A kötetet Kuragane Kei, a szegedi egyetem oktatója ültette át japán nyelvre. A munkát a Juhász Gyula Pedagógusképző Karon mutatta be a két alkotó.
A fukusimai atomkatasztrófa hatodik évfordulóján, 2017. március 11-én mutatták be
Popovics Péter
első könyvét Budapesten. A közgazdászként és energetikai szakmérnökként dolgozó férfi egy évtizedet élt Japánban, a tragikus események hatására döntött úgy, hogy elhagyja feleségével és akkor két hónapos lányával a szigetországot. A memoár nemcsak a nagyközönségnek szól, hanem egyben Lilynek, a kislányának is választ nyújt, hogy mi köti őt Japánhoz. A budapesti premier után egy hónappal a szegediek is megismerkedhettek a könyvvel a kötet fordítójának köszönhetően. A memoár ugyanis két nyelven, magyarul és japánul jelent meg,
Kuragane Kei
bölcsésznek, a Juhász Gyula Pedagógusképző Kar (JGYPK) oktatójának köszönhetően, aki a szoros határidő ellenére rövid idő alatt lefordította az írásművet.
Rácz Lajos
, az Alkalmazott Társadalomismereti és Kisebbségpolitikai Tanszék vezetője megjegyezte, hogy általában idősebb korban írnak az emberek memoárokat, ez a munka azonban nem egy életutat, hanem egy traumát zár le.
Párhuzamba állította a késő középkori és a felvilágosodás kori utaztató regényekkel Popovics Péter memoárját
Marsi István
, a JGYPK dékánja. Ez a fikciós műfaj a hagyományostól eltérő környezetben játszódik, a szereplőknek sajátos próbatételeket kiállniuk, s gyakran kerülnek krízishelyzetbe – ugyanez történt a magyar közgazdász-mérnökkel. Kiemelte, hasonló eseményeket, mint a fukusimai atomkatasztrófa, vagy szenzációhajhász módon, sokkoló képekkel, eltorzítva a valóságot mutatják be, vagy csak szigorúan a szakmai aspektusokkal foglalkoznak a szerzők. Popovics Péter könyve viszont úgy marad tárgyilagos, hogy közben személyes beszámolót ad. Az utóbbi 18 évből 14-et külföldön, s 2 hónap híján 10 évet Japánban töltött Popovics Péter, aki magát megújuló energia-pártinak nevezte. Hozzátette, ma Magyarországon az atomenergia kérdése súlyosan átpolitizált üggyé vált, s csupán véletlen egybeesés, hogy a könyve pont akkor jelent meg, mikor a Paks2-ről vita folyik. Japán és a technikai innováció elkötelezettjének tartja magát, úgy érzi, a szigetországban nőtt fel, mert itt járt egyetemre, kezdett el dolgozni és alapított családot.
A 2011-es katasztrófa ötödik évfordulóján döbbent rá, hogy meg kell írnia tapasztalatait, a feladatra egy évet adott magának. A kötetet három részre bontotta. Az elsőben jellemezte a japán mindennapokat, a helyi barátokat, s azt, hogy milyen nyugodtan készülnek fel a távol-keleti ország lakói a katasztrófákra. „Szerencsés Magyarország, hogy az ottani veszélyek – szökőár, tektonikusmozgások - nem fenyegetik ilyen nagy eséllyel” – mondta. Ezt követően megismertette a tohokui hármas katasztrófa, a kritikus öt nap történéseivel az olvasót, a szökőártól kezdve az atomerőmű balesetén át. Az utolsó oldalakon bemutatta a tényeket és a véleményeket a baleset okairól, következményeiről. Azt gondolja, soha nem volt ennyire aktuális kérdés, hogy a megújuló energiaforrások, vagy az atomenergia mellett tesszük le a voksunkat. Az atomenergia békés célú felhasználása helyett a japánok először a nukleáris energia pusztítását tapasztalták meg. 1945-ben, a II. világháború végén Hiroshimára és Nagaszakira dobtak le egy-egy atombombát – mutatott rá előadásában Kuragane Kei. A populáris kultúrára – a filmre, az irodalomra - is hatást gyakorolt ez, elég csak az 1954-es japán Godzilla filmet megemlíteni… „Japán nem gyárt, és nem is birtokol atomfegyvereket, továbbá nem enged ilyeneket a területén tárolni” – szögezte le 1967-ben
Sato Eisaku
miniszterelnök. Az atomenergia békés célú felhasználását azonban elfogadták, mintegy ötven erőmű épült az ország területén. Fukusima hatására ezeket leállították, de mostanra 2-3 újraindítását elfogadták szigorú biztonsági intézkedések mellett. Manapság a biztonságos japán atomtechnológia exportjára törekszik a kormány. A társadalom azonban megosztott a kérdésben: rendszeresek az atomenergia elleni tüntetések.
Popovics Péter: Fukushima <3.11> - Maradjunk vagy menjünk? (memoár). Budapest, Oriold és Társai Kft., 2017. 210 oldal
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.