15 tonna kerámia díszíti a megújuló Petőfi Szállót Szentesen

Egészen a bontási munkálatok megkezdéséig nem voltak biztosan abban a szakemberek, hogy az 1898-ban Szentesen átadott Petőfi Szállót vajon eredetileg kerámiadíszek ékesítették-e – tudtuk meg Zakar Istvántól. A kerámiatervező iparművész portálunknak elmondta, Börönte László szobrászművésszel kaptak közösen felkérést a munkálatokra, amelybe a rajz tanszék hallgatói is bekapcsolódhattak.

Még

, hogy négycsillagos szállóként újul meg Szentesen a Petőfi Szálló, ám végül nem lett semmi a tervekből. A Kurca-parti város önkormányzata 2014 májusában „Szentes Szecessziós Ház” címmel pályázott a Norvég Alaphoz, és 300 millió forintot nyert. Idén április végéig megújul a homlokzat, illetve a sarki épületrész, kávézó is helyet kap az épületben, valamint művészeknek is bemutatkozási lehetőséget fognak nyújtani. A szecessziós épület kerámiadíszeinek elkészítését pályázati úton a szentesi illetőségű HK-CERAM Kerámiagyártó Kft. nyerte el, ők kértek fel

Zakar István

kerámiatervező iparművészt és

Börönte László

helyi szobrászművészt, hogy működjenek közre, ugyanis bár kitűnően felszerelt üzemről van szó, szükségük volt olyan szakemberekre, akik az építészeti kerámiában járatosak. „Számos felújításon esett át az épület, előbb az 1930-as, majd 60-as években, és a restaurátorok, a falkutatók, továbbá minden szakvélemény amellett tette le a garast, hogy a plasztikus díszek kerámiából voltak egykor, de ezt egészen a bontási munkákig nem tudtuk pontosan. Levéltári kutatásokra alapoztuk az előzetes véleményeket, figyelembe véve a két építész,

Komor Marcell

és

Jakab Dezső

iratait és más, általuk tervezett épületet. A plasztikus díszek kialakítása és az elkészítési mód egyaránt a kerámiára utalt, de azok az elemek, amelyek először lekerültek a homlokzatról vagy épp a földön hevertek, gipszből és egyéb cementes öntvényből készültek. A bontáskor a sérült díszek között azonban akadt kerámia is, vagyis tulajdonképpen utólag igazolódott be, hogy az eredeti kerámia volt” – tudtuk meg Zakar Istvántól. Fotókból és levéltári leírások alapján azt feltételezik, hogy eredetileg mázatlan, vörös terrakotta díszek volt a szállón, amelyek nem bírták az időjárás viszontagságait. Három-négy évtized ugyanis elegendő ahhoz, hogy tönkremenjenek a cserépdíszek, s ezeket később gipsszel pótolták, ami jóval olcsóbb megoldás. A korabeli külsőt az 1960-70-es évekig próbálták így imitálni, majd egységes sárga színű vakolatot kapott a felület.

Kérésünkre, hogy vajon az eredeti minták kerülnek-e az épületre, a kerámiatervező iparművész elmondta, meglátása szerint minden egyes díszítő elemet sikerült eredeti formájában megmintázni, hiszen még a legritkább motívumokból is maradt több töredék, s ez elegendő volt a mintakészítéshez. A Petőfi Sándor utcai falszakaszon egy úgynevezett tanúfelületet is kialakítanak, amely azt mutatja meg, hogy a rekonstrukciós munkálatok előtt milyen is volt a homlokzat. A megújuló épület egyébként – támaszkodva a restaurátori kutatásokra és az építészi ajánlásokra – barackvirág árnyalatot kap, ennek kiválasztásánál figyelembe vették a téren jelenleg található épületek színvilágát is. „A tükrök világosak lesznek, az azokat osztó kváderek pedig sötétek. Az ehhez illő kerámia a terrakottát idézi, de mázas lesz. Azért választottuk a mázas kivitelt, mert ez a megoldás a legtartósabb, a kerámia mázas állapotban van befejezve. Tisztítható, elzárja a pórusokat, azokba nem szivároghat be a víz, s így sokkal tartósabb is. A kerámiát az építészetben összességében azért szeretjük, mert évtizedek múlva is pont olyan, mint amikor felhelyezték a falfelületre, s ez az időtlenséget is jelenti” – magyarázta Zakar István. Megtudtuk, a máz selyemmatt vagy félmatt lesz, a fényes mázat nem szerencsés ugyanis épületeken használni, mert ha rásüt a nap, akkor vakítóan csillog, az egyszerű mattba pedig beletapad az utca pora. „A nyers gyártási mennyiség nagyjából 15 tonna, ami kétharmad kamionnak megfelelő, míg a felületet tekintve legalább 150 négyzetmétert fog kerámia fedni a Petőfi Szállón, amelyek között hatalmas plasztikák is vannak, például egy majdnem két méter magas címer is” – mondta el portálunknak a kerámiatervező iparművész. A homlokzaton megjelenő plasztikák egy része vissza fog köszönni a belső gipszstukkók kialakításánál, az építész és Börönte László úgy alakították ki a formákat, hogy a belső rész utaljon a külsőre. Ezen felül a tervekben szerepel egy szecessziós cserépkályha beépítése is, ami szintén a külső formákat emeli át a belső térbe, természetesen picit más módon.

Zakar István arról is beszámolt, az SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszékén a hallgatók negyedik éve választhatnak építészkerámia speciálkollégiumot, ami népszerű a hallgatók körében. A fiataloknak jó lehetőség a Petőfi Szálló rekonstrukciója, hiszen módjuk nyílik arra, hogy belelássanak minden egyes munkafolyamatba. Lelkesen kapcsolódtak be a munkába, amiért megfelelő bérezést is kapnak. „Építészeti kerámia nincs épület és megrendelő nélkül. Edényzet van, de ha nincs ház és nincs tervező, akkor ebben nem tudják kipróbálni magukat SZTE-s éveik alatt” – fogalmazott. Kérdésünkre elmondta, a mai építészet nem kellő mértékben használja a kerámiát, s ez nemcsak hazánkban érhető tetten, hanem európai szinten is. Hozzátette, a Zsolnay gyár működése révén az építészeti kerámia igen népszerű volt Magyarországon, ám manapság inkább csak kísérleti anyagként használják, hiszen rendkívül jól színezhető, mintázható és időtálló. A Petőfi Szállóról és az épület állapotáról

ITT

olvashat bővebben, míg azt, hogy miként is készültek az épületkerámiák, az alábbi videón megtekinthetik: https://youtu.be/63Ra0pMudKk