Palkovics László: Tisztán kell látni, mire költjük a közösség pénzét  

Az oktatási államtitkárral a magyar felsőoktatás finanszírozásáról, az uniós kutatás-fejlesztési pályázatokról, a Szegedi Tudományegyetem gazdálkodásáról, a kancellári feladatokról és tevékenységről és az ELI Science Park nyújtotta esélyekről beszélgettünk.

- A 2014-2020-as uniós finanszírozási ciklus feléhez közeledve a magyar felsőoktatás szempontjából is örvendetesen felgyorsultak az események, hónapról hónapra bírálják el a pályázatokat, és hirdetik ki a nyertes projekteket, az egyetemeken egyre nagyobb mértékben jelennek meg az uniós források. Legutóbb arról számolt be államtitkár úr, hogy a következő években összesen nagyjából 120 milliárd forintos keret áll rendelkezésre az egyetemek egymás közötti, valamint az egyetemek és vállalatok kutatási és fejlesztési kapcsolatainak erősítésére. Milyennek látja most ebben a pályázati térben a magyar felsőoktatás, illetve az intézmények helyzetét és lehetőségeit?

- 2013 óta erőteljes növekedésnek indult az oktatás finanszírozása. Az ágazatra szánt és költött források folyamatosan emelkednek – annak ellenére, hogy a tanulói és a hallgatói létszám csökkenő tendenciát mutat. 2013-ban 1340 milliárd forintot fordított a magyar közösség az oktatási intézményeinkre, 2015-ben 1870 milliárdot, 2016-ban pedig már hozzávetőlegesen 2000 milliárdot, ami mindenképpen mutatja a kormányzat szándékát és stratégiai elkötelezettségét. Ami a felsőoktatást illeti, a 2014-ben elkészült felsőoktatási stratégiában foglaltaknak megfelelően kiemelt célunk az intézmények hatékonyságának folyamatos növelése. Valóban örvendetes, hogy immár uniós forrásokkal is számolhatunk, folyamatosan zajlanak a pályázatok, és hamarosan meg is érkezik a pénz az egyes intézményekhez, az összkép tehát mindenképpen pozitív és biztató. Fontos azonban, hogy megfelelően használják fel az egyetemek ezeket a pályázati forrásokat.

- Kemény Lajos tudományos és innovációs rektorhelyettes a napokban azt nyilatkozta, hogy sikerrel szerepel a kutatást támogató uniós pályázatokon az SZTE, mely – az eddig lezárt pályázati körökben – 2020-ig több mint 26 milliárd forintot nyert kutatásainak támogatására. Az SZTE vezetése szerint az egyetem pályázati eredményessége azon is múlott, hogy nem alkalmaztak központi koordinációt, azaz nem korlátozták a 2016-ban megjelent felhívásokra benyújtott projekttervek számát, nem állítottak fel prioritásokat, hanem azt az elvet követték, hogy a tehetséges kutatócsoportok mérettessék meg magukat...

- Nagyon helyesen tették! A projektek értékelésénél azonban változtak a szempontok, mert mostani tudásunk szerint ez az utolsó uniós finanszírozási időszak, amikor Magyarországra a strukturális alapokból közvetlenül felhasználható források érkeznek. 2020-ban ez a rendszer meg fog szűnni, ha valaki ilyen típusú támogatást akar, annak Brüsszelbe kell mennie és nemzetközi versenyben megméretni magát. Mindezek okán egyértelműen azok a projektek élveznek elsőbbséget, melyek olyan képességet fejlesztenek, ami segít abban, hogy 2020 után az adott egyetem, kar vagy tanszék a most felépített tudás, eszköz, hazai és nemzetközi szerződésállomány, szabadalmi portfólió révén már önmaga újra tudja termelni a szükséges forrást. Magyarán szólva határozott szándékunk, hogy az uniós ciklus végéig olyan kutatás-fejlesztési kapacitásokat fejlesszünk a felsőoktatási intézményeknél, melyekre 2020 után is lehet építeni, és melyek révén tartósan és sikeresen együtt tudnak működni a vállalkozásokkal.

- Ugyanígy célként és szempontként fogalmazta meg a kormányzat, hogy olyan kutatási portfóliók szülessenek, amelyek illeszkednek az adott térség igényeihez. E tekintetben jó úton halad az SZTE?

- Az oktatás és a kutatás mellett fontos cél az intézmények környezetének fejlődése, nem véletlenül jelent meg a 2014-es felsőoktatási stratégiában az oktatás és a kutatás mellett az egyetemek harmadik missziója, a közösség igényeinek kielégítése. Nemrég zártunk le egy 16 milliárdos pályázatot, mely tipikusan a környezetben lévő vállalati-társadalmi innovációs együttműködéseket támogatta. Az SZTE a Dél-Alföld sajátos gazdasági berendezkedése miatt – az egyetem az egyik legnagyobb munkáltató, több embert foglalkoztat, mint az önkormányzat vagy mint a helyi cégek együttvéve – jelentős társadalmi funkcióval bír, ennek meg kell felelnie, és úgy érzem, ezt a feladatot nagyszerűen el is látja. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne mit fejleszteni!

- Az egyetem gazdálkodásán is volt mit javítani, amiben stratégiai feladatot kap a mindenkori kancellár. 2015-ben az akkor kinevezett Devecz Miklós a legfontosabb tervei között a racionalizálást, a megtakarításokat, a forrásoptimalizálást és a költséghatékonyabb működés megteremtését említette portálunknak. Ő aztán nem egészen egy évig töltötte be a posztot, majd több eredménytelen pályázati kört követően tavaly nyár végén nevezték ki utódját, Fendler Juditot. Hogy látja a szaktárca, sikerült az utóbbi két évben rendbe tenni a gazdálkodást?

- Úgy értékeljük, hogy az SZTE gazdálkodásában a jelenlegi rektor,

Szabó Gábor

megválasztásával erőteljes konszolidációs folyamat indult meg, ebbe kapcsolódott be aztán

Devecz Miklós

kancellár, aki lemondott, miután méltatlan támadások érték. Ezt követően ideiglenes kancellárt neveztünk ki, majd 2016. augusztus 1-jén foglalta el

Fendler Judit

a kancellári hivatalt. Világosan látszik, hogy a Szabó Gábor rektor által elindított folyamat felerősödött a kancellár kinevezésével. Az SZTE gazdálkodása összességében sokat javult. Tudni kell azonban azt is, hogy rendkívül bonyolult szerkezetről van szó, hiszen nemcsak oktatunk és kutatunk, de a klinikumban erőteljesen koncentrálunk a betegellátásra is. Ha általában véve arról beszélünk, mennyire működnek jól a magyar egyetemek, kiindulhatunk minőségindikátorként a tavalyi adósságállományból: az esztendő végén 2 milliárd forint volt a ki nem fizetett számlája a magyar felsőoktatásnak, míg az egyetemek számláján ott volt 235 milliárd forint. A klinikával rendelkező négy orvosi egyetem adóssága valamivel több mint felét tette ki ennek a 2 milliárdnak. Összességében tehát úgy látjuk, az intézmények sokkal jobban gazdálkodnak.

- A kancellári intézmény létrehozásával, illetve a kancellárok kinevezésével, megjelenésével kapcsolatban – főként kezdetben – érezhető volt az idegenkedés, ha úgy tetszik: szembenállás bizonyos felsőoktatási intézményekben, ez alól Szeged sem volt kivétel, sőt! Az ön által előbb említett „méltatlan támadások” előzményeihez tartozik, hogy – valljuk be – a korábban létező, megcsontosodott belső egyetemi rendszer finoman fogalmazva sem támogatta mindenben a kancellár munkáját. Mára változott a helyzet?

- Ha egy szervezet hosszú ideig működik egyfajta szerkezetben, teljesen természetes és érthető, ha a struktúraváltások különféle mellékzöngékkel járnak, de úgy gondolom, mára ezek az ügyek lecsendesedtek.

- Fendler Judit nemrég egy interjúban azt mondta, a szegedi egyetem likvid azzal együtt, hogy finanszírozza a klinikai központ 10-15 százalékos veszteségét. Azt is megjegyezte, országos jelenségről van szó, mellyel tisztában van mind a fenntartó oktatási, mind pedig az egészségügyért felelős államtitkárság, és kancellártársaival együtt lobbizik a megoldásért. Milyen eredménnyel?

- Jó úton haladunk afelé, hogy megértsük a klinikák működését, hiszen nemcsak beteget gyógyítunk itt, mint egy kórházban, de ezzel párhuzamosan kutatunk, és oktatjuk a medikushallgatókat. A kormány egyetlen elvárása, hogy szét kell választani a betegellátásra fordítandó, a gyógyításra jutó költségeket azoktól a pénzektől, melyeket a klinikai létből adódóan – nagyon helyesen – oktatásra, kutatásra fordítanak. Ezen dolgozik egy nemrégiben felállított munkacsoport a kancellárok és a klinikai központok vezetőinek részvételével.

- Hogy látja, jól kezelik az érintett egyetemek, például a szegedi, azokat a belső feszültségeket, melyek a likviditás megteremtéséhez szükséges belső forrásátcsoportosításokkal nyilvánvalóan együtt járnak?

- Tagadhatatlan, hogy az adott egyetemen belüli forrásallokációs mechanizmusok javítása terén még bőven akad feladatunk. Kívülről persze nehéz ezt befolyásolni, hiszen az egyetem autonómiáját érinti, de mégsem vagyok boldog az orvosképzést folytató egyetemek vonatkozásában, mert mintha nem lenne biztosított az elméleti és klinikai oktatás egyensúlya, és az elméleti oktatás felé tolódott volna el az allokáció azzal a felkiáltással, hogy a klinikát majd finanszírozza az OEP – ám ez nem így van. A klinikán folyó oktatási-kutatási tevékenységet nem az OEP-nek, hanem a felsőoktatásnak kell finanszíroznia. A világ jelentős orvosegyetemein már megtörtént a paradigmaváltás, az erős elméleti képzést erős klinikai képzésnek kell követnie. Mindez nálunk épp csak elkezdődött a felsőoktatási törvény módosításával: létrejöttek az önálló költségvetéssel rendelkező klinikai központok.

- Orbán Viktor miniszterelnök nemrégiben a SZEGEDma.hu-nak adott interjújában úgy fogalmazott, Szegeden „óriási jelentőségű kormányzati beruházás valósult meg az ELI-ALPS lézerközpont felépítésével”, ráadásul „nem véletlenül esett a kormány választása Szegedre, hiszen itt olyan helyszínt találtunk, amely mellé ipari park is telepíthető. Az egyetem, a lézerközpont és az ipari park együtt fantasztikusan magas minőségű gazdasági erőközpontot hozhat létre”. Tavaly decemberben önt nevezték ki az ELI Science Park projekt oktatási, kutatási és a gazdaságfejlesztési koncepciójának kialakításáért felelős kormánybiztosnak. Mi a pontos feladat és célkitűzés, és hol tart most ez a folyamat?

- Hadd kezdjem ott, hogy külön kell kezelni az európai uniós kutatási infrastruktúrát, az ELI lézerközpontot a science parktól. Leegyszerűsítve, ha csak az ELI jönne létre Szegeden, az nem gyakorolna túlzottan jelentős gazdaságfejlesztő hatást. Akkor lehet igazán profitálni a központból, ha tudáspark, ipari park is társul mellé. Fülöp Zsolt mint az ELI konzorcium nemzetközi koordinációjáért felelős rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter feladata az infrastruktúra kihasználtságának biztosítása, a kutatók idecsábítása. Ám a kutatók jönnek, elvégzik a munkájukat, majd hazamennek az itt megszerzett tudással a fejükben. A szegedi közösség számára az jelent igazi értéket, hogy létre tudjuk hozni azt az ökoszisztémáét, ami az ELI köré épül. Ez lenne az ELI Science Park. Ennek kiindulópontja, ha magyar kutatók az ELI-ben megszerzett tudással spin-off vállalkozást, vállalkozásokat hoznak létre, és természetes itt nemcsak lézertechnikára gondolunk, hanem azzal összekapcsolódik a biotechnológia vagy az energetika is. Ez már olyan pozitív ökoszisztéma, mely az ELI-hez és az ELI „brandhez” kötődik. Az ELI Science Parkban tehát nemcsak lézertechnikai cégek fognak megjelenni, sőt, véleményem szerint nagyobb részben nem, hanem olyan más profilú vállalkozások is, melyek megérzik a lehetőséget abban a klímában, amit az ELI, az SZTE és Szeged a maga komplexitásában biztosít. Hogy mást ne mondjak, nemrégiben az is eldőlt, hogy az SZTE, a Debreceni Egyetem, a Semmelweis Egyetem, illetve az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont konzorciumában uniós támogatással a molekuláris gyógyászat lehetőségeit az alapkutatásoktól a betegágyig vizsgáló kiválósági központ, kutatási infrastruktúra létesül Szegeden, és az intézmény székhelye éppen itt, a lézerközpont melletti tudományos és innovációs parkban lesz.

- Az ELI-ALPS lézerközpont központi épületei immár ott magasodnak az egykori öthalmi laktanya területén, lassan érkeznek a kutatók, a kutatóközpont a tervek szerint 2018 végétől, 2019 elejétől „teljes gőzzel” működik, megkezdődik tehát az érdemi tudományos munka, de mikorra népesülhet be az ELI Science Park, és mikorra hozhat valódi hasznot Szegednek és a régiónak?

- A koncepció alakul, egyes elemeit papírra vetettük már, és tárgyalások folynak az első inkubátorház létrehozásáról, ami mintegy 2,5-3 milliárd forintos beruházás eredménye lesz. Természetesen hosszabb távú befektetésről van szó, a világ sikeres egyetemei köré alakult hasonló kutatási spin-off környezet több éven belül bontakozik ki teljes valóságában, és hozza meg eredményét. Úgy gondolom azonban, ahogy elindul az ELI, egy-két éven belül meglesznek az épületek, ahová be lehet költözni, ahol igénybe lehet venni a szolgáltatásokat.