160 éve kezdték el építeni a vasúti hidat

Akkoriban bő másfél év alatt készült el a vasúti híd, az algyői munkások pedig olyan jól dolgoztak, hogy később Európa több városában bizonyíthatták tehetségüket. Az évforduló alkalmából a szegedi vasúti híd előzményeit és építését elevenítettük fel.

Mi a közös az 1850-es években és napjainkban? A Szeged-Temesvár közötti vasúti összeköttetés megteremtésének igénye. Másfél évtizede állandó választási ígéret a harmadik híd megépítése, amely újból összekötné a két régióközpontot. A XIX. században ennyi idő kellett ahhoz, hogy megfogalmazódjon a Pest-Szeged vasút, ezt követően a Szeged-Temesvár kötöttpályás kapcsolat igénye, majd mindezek egymás után felépüljenek. Pedig még egy szabadságharcot is megvívott közben a nemzet… A Szeged története vonatkozó fejezete szerint először 1845-ben jelentették be, hogy a város is hozzájárul a Kecskemét-Szeged vasút építéséhez, ingyen átengedik a kisajátítandó területeket, sőt – törzsrészvények fejében – még a korszakban jelentős összegnek számító 50 ezer forinttal is hozzájárulnak a munkálatokhoz. (Az időszakban

drágának számított

, ha egy kassai köböl – 13,43 liter – gabona 9-10 forintba kerül.) A pálya és a pályaudvar helyét ugyan 1847-ben kijelölték, de a munkálatok csak 1852-ben kezdődtek meg. Ceglédtől Félegyházáig 1853 szeptemberétől, Szegedig 1854 márciusától lehetett utazni. A mai Kiskunfélegyházáról városunkba 1 óra 25 perc alatt lehetett eljutni, napjainkban 45 perc, vagy 1 óra 12 perc szükséges ehhez.

Súlyos problémát jelentett, ahogy erre felhívta a figyelmet a helyi Vasárnapi Újság, hogy a hiányzó vasúti összeköttetés miatt ugyanúgy 24 órába tellett eljutni Temesvárra, mint vonattal Bécsbe.

Tóth István

, a Móra Ferenc Múzeum történésze szerint

a vasúti híd igénye. Az 1850-es évek közepén Szeged a mai Magyarkanizsával versengett a hídért, még küldöttséget is menesztettek Bécsbe, hogy mégis itt épüljön, s ne a ma Szerbiához tartozó településen, ahol ez kisebb összegből is elkészülhetett volna. 1855 nyarán hivatalosan is bejelentették, el fog készülni a híd, amelynek hatására a vasútvonalat is elkezdték építeni. 1857. március 1-jén verték le az első cölöpöket, majd húzták fel az állványzatot. A francia

Cézanne

mérnök tervezte a hidat az Osztrák Államvasúttársaság megbízásából, ez lett az első híd Európában (mások szerint az

elsők közé tartozók

egyike), amelynek alapozása légnyomásos rendszerrel készült. Nyolc vasívből állt, amelyek 41,8 méteres nyílásokat hagytak, az alkatrészek a skóciai Glasgowból érkeztek. Az algyői keszonmunkásokkal olyanyira elégedett volt a francia mérnök, hogy később Varsóba és Szentpétervárra is magával vitte őket újabb építkezésekhez. A munkahidat 1857 novemberében megnyitották, véglegesen pedig 1858 decemberében adták át a forgalomnak az elkészült hidat. Annyira stabil alapozása volt a hídnak, hogy ha 1944-ben nem a pillérnél robbant volna a bomba, akkor az ívek megmaradnak. 1948-ig volt a remény az újjáépítésre, de végül vashiányra hivatkozva ejtették a tervet – nem fért bele a nemzetközi vonal a határokat elzáró politikába. 1960-as években pedig a megmaradt részeit is végleg elbontották, csonka mementóként csak az újszegedi hídfőt láthatjuk.