Kepes András: Csak politikai, gazdasági érdekek választják szét a vallásokat + FOTÓK

Szegeden mutatta be világképét és Világkép című könyvét az ismert újságíró. Beszélt fiatalkoráról, napjaink technikai fejlődéséről, a kultúrák közötti különbségekről és hasonlóságokról. Szóba került a migráció, s elárulta azt is, hogy milyen jövőben hisz.

Telt ház várta

Kepes András

újságírót, írót, egyetemi oktatót, akinek nevéhez olyan műsorok fűződnek, mint a Stúdió ’80, a Világfalu, a Különös történetek. A 2016-2017-es tanévben ötödik alkalommal ültek a Pedagógiai Estéken a hatszáz fős terem minden székén. A szerző a tavaly megjelent Világkép című könyvét mutatta be. „Kicsit megmosolyogni való, hogy Kopernikusz és más jelentős tudósok után nekem is van világképem. Valójában azonban mindenki rendelkezik ezzel” – fogalmazott. A közönségnek egy koherens, egyértelműen liberális, kozmopolita világképet mutatott be, a nemzeti, vallási jegyek csupán mint szétválasztó erők jelentek meg előadásában, amelyek akadályozzák a toleráns, humanista jövőt. A ’68-as baloldali generáció tagjának tartja magát. Diplomata szülei (

édesapja

a Rákosi-korszak végén, s a Kádár-korszak első évtizedében kereskedelmi kirendeltségek vezetője volt a Közel-Keleten, diplomáciai szolgálatot látott el Dél-Amerikában) miatt rengeteg kultúrával találkozott fiatalon az 1948-ban született újságíró. Elmondta, mindig kérdés volt számára, hogy ezekkel hogyan tud kapcsolatot teremteni. Új könyvében megjelennek gyerekkori külföldi élményei, az oktatásban, a párkapcsolatokban szerzett tapasztalatai. Elárulta, saját tapasztalatait mindig próbálta összevetni más kultúrákéval. A ’70-es évektől rádiós újságíróként a világ több pontjára mehetett, majd a következő évtizedekben a televíziózás adott lehetőséget neki erre. Ironikusan megjegyezte, az európai kultúra látogatásait most visszaadják más kultúrák.

Napjainkban hatalmas technológiai fejlődés zajlik le, példaként Kepes András a robotikát, a 3D-t, az automatizálást, az idegtudományt nevezte meg. Mindig bölcsészként szemlélte a világot, nehéz volt ezeket megértenie. Különböző világmagyarázatokat hallott, másképpen látta a fejlődést az agykutató és a közgazdász. Később rájött, a világ bonyolultabb annál, mint ahogy egyes tudományterületek kutatói végig gondolják. Úgy fogalmazott, csupán problémák vannak, amelyeket csak a különböző tudományterületek összefogásával lehet megoldani. Éhínség, vízhiány, energiahiány, társadalmi egyenlőtlenségek, társadalmi, etnikai feszültségek, a migráció, avagy szavaival élve a „migránsválság”, valóságos problémái az emberiségnek. Ennek több oka is lehet, példaként a környezeti katasztrófákat említette meg. „Nem jó kedvükben vágnak neki az emberek a világnak” – hangsúlyozta. Megjegyezte, migráció mindig volt, így népesítették be a Földet, vagy gondolhatunk a népvándorlásra, mert „a magyarok sem a Rottenbiller utcában születtek”, esetleg a gyarmatosítás időszakára. A XIX. század második fele, s a XX. század első fele között 60 millió európai vándorolt ki Amerikába, Ausztráliába, Ázsiába – pont ennyi menekült van az ENSZ adatai szerint jelen pillanatban, igaz, többségük az országon belül vált lakóhelyet, vagy egy szomszédos országig megy csak el.

Elismerte,

Fukuyama

tévedett, a liberális demokrácia nem győzött az egész világban. Azonban az előbbi tudós elméletét kritizáló

Huntingtonnal

sem ért egyet, szerinte nem a civilizációk harca következett be. Kepes András azt gondolja, a civilizáció egységes anyagi, földrajzi, kulturális környezetet feltételez. „Miközben ha megnézzük az iszlámot, akkor látjuk, 1,6 milliárd követője van a Csendes-óceántól az Atlanti-óceánig: etnikai, nyelvi különbségek, s még vallásilag sem egységesek, a siíták, a szunniták, a 200 szekta jobban gyűlöli egymást, mint a Nyugatot. Egy civilizációhoz tartozik a bosnyák szunnita, a szudáni szunnita, az iráni siíta?” – mutatta be kritikája egy aspektusát. A Kelet-Nyugat szembeállítással sem ért egyet, a Kelet is változatos, India, Kína, Japán teljesen eltérő, miközben a Nyugat is nehezen definiálható, ha arra gondolunk, Törökország, Görögország, Oroszország nem nyugati keresztény állam. „Akkor ők nem a Nyugat részei?” – kérdezte. A vallás szempontjából is jelentősek a különbségek egy guatemalai néni és a Szeged környéki tanyán élő parasztasszony között, pedig mindketten római katolikusok. A technikai fejlettséget sem tartja megfelelő választóvonalnak, mert például Japán és Európa két eltérő kultúrát jelent. „Miért félünk a migránsoktól? Különböző kultúrák találkozásától?” – tette fel a kérdést. Azt gondolja, teljesen normális ez a szorongás – de tudnunk kell, hogy ez rólunk, vagy a migránsokról szól. Szerinte nagyon könnyű előítéleteket gyártani.

Jane Elliot

1968-as kísérletét említette meg. A diákoknak a tanárnő azt mondta, a kék szeműek okosabbak, ezért a barna szeműekre tegyenek kendőt, majd azt mondta, tévedett, valójában fordított a helyzet, s a kék szeműekre került a kendő – mindkettő esetben követték a pedagógust a diákok.

Edward Bernays-ről

, a propaganda és a PR atyjáról is szót ejtett, aki hamar rájött, az emberi gondolkodás az érzelmeken és nem a ráción alapul. Egy cigarettamárka népszerűsítésével bízták meg, de nem engedték, hogy megváltoztassa a nem túlzottan szép zöld dobozt. Végül sztárokat vásárolt fel, s divatossá tette a ronda zöldet. A legfőbb célközönség a nők voltak, akik a korszakban nem dohányoztak, ezért arra biztatták őket, mutassák meg, hogy ez nem férfi privilégium, legyen a „szabadság fáklyája” a cigaretta – az ötletet még a korai feministák is követték. Az I. világháborús amerikai propagandában komoly szerepe volt Bernaysnek abban, hogy az ellenséget démonizálják: állították, fenyegetik az amerikaiak hitét, hazáját az ellenséges hatalmak.

A szorongást és a segítőkészségét állította párba: ő maga egyrészt aggódott a migránsok érkezése miatt, mások jóval durvábban kommenteltek erről a kérdésről, másrészt rengeteg barátja ment le a határhoz segíteni. Miért ilyen megosztott a társadalom? Miért van áldozathibáztatás nemi erőszak esetén?

Melvin Lerner

szerint azért, mert arra vagyunk szocializálja, hogy a világot az igazság mozgatja. Hiába tudjuk, hogy nem így van – de ez nem a rosszaságról szól, csak nem akarunk rosszak lenni. Összevetette a Nyugatot a fejlődő világgal, ami inkább az Európán kívüli világot jelentette. Az európai modell a tölgy, amely erős, nem hajlik. Ezzel szemben a japán modell a bambusz: hajlik, de nem törik. Tudták, hogy legyőztek őket, de követték a győztesek módszereit, s sikeresen alkalmazták azokat. Törökország is hasonló fejlődési pályára állt az I. világháború után,

Kemal Atatürk

uralma alatt kemény változások, fantasztikus fejlődés zajlott le, de később mégis identitásválság alakult ki. Párhuzamba állította ezt, a mai másod-, harmadgenerációs bevándorlókból terroristává váló migránsokkal. Elvesztették a régi kultúrájukat, de az új sem fogadta be őket. Érdemes spekulálni Kepes szerint, hogy ezeket a konfliktusokat hogyan lehet megoldani. Miért fogadják el a technikai világ találmányait, de mást nem? – tette fel a kérdést. Arról viszont sajnos nem ejtett szót az előadó, hogy Japánnak miért sikerült az, ami a Közel-Keletnek nem…

Felméréseket említett a migrációval kapcsolatban, Franciaországban, Németországban a merényletek ellenére toleránsabbak az emberek, mint Magyarországon. Összefüggést látott egy adott állam sikeressége, s sokszínűsége között, példaként említve Németországot és a törököket, de megfeledkezve arról, hogy a nyugat-német gazdasági csoda hatására jöttek a vendégmunkások, s nem fordítva zajlott le az eseménysor. Az író azt gondolja, nem a civilizációk harcolnak egymással, hanem minden egyes kultúra a saját válságával küzd. Azonban pozitívan áll a jövőhöz. Van sansz az újrakezdésre, azonos kínai jel vonatkozik a felmerülő problémára és az esélyre. „Képes lesz-e eljutni a nyugati kultúra addig, hogy a humán érték fontosabb az anyagi javaknál? Felismeri-e az ember, hogy ideológiák helyett problémamegoldó racionális gondolkodás kell?” – kérdezte. A válságterületeken beruházások, a munkahelyek teremtése, a klímakatasztrófák megelőzése lehet a megfelelő válasz a kihívásokra. Optimizmusra adhat okot, hogy az ember alapvetően hasonló, bármely rasszhoz is tartozzon: az agyi struktúrák, a mimika (törzsi népek is felismernek egyes reakciókat), a szertartások egy része megegyezik. A megértés, a szeretet, a könyörület a keresztény, a zsidó, a buddhista, sintoista vallás alapja. Kepes András állítja, csak politikai, gazdasági érdekek választották el egymástól a vallásokat, kultúrákat, de ez ellen is tenni lehet oktatással.