Megint tanú – sokat felejtettek a Szeviép-ügy tanúi a nyomozati szakasz vallomásai óta

Tovább folytatódott a Szeviép-per újabb tanúvallomásokkal. Az újabb meghallgatottak egy része hasonló nehézségekkel küzdött meg, mint a korábbi tanúk. Rengeteg dolgot elfelejtettek, vagy éppen másképp emlékeztek rá, mint 2013-ban a nyomozati szakaszban felvett tanúvallomásaikban –, időnként homlokegyenest mást állítottak. Szinte mindenkit meglepetésként ért, hogy egy „prosperáló” cég egyik pillanatról a másikra csődbe ment 2010-ben, habár volt, aki még a korábbi vallomásában ezt másképp látta.

2015 áprilisában emeltek vádat három férfi ellen „Különösen jelentős mértékű tényleges vagyoncsökkenést eredményező csődbűntett” vádjával. A Szeviép-perben az az elsőrendű vádlott

O. Józsefre

, a másodrendű vádlott,

B. Sándorra

és a harmadrendű vádlottra,

P. Lászlóra

az ügyben eljáró ügyész letöltendő szabadságvesztést indítványozott, illetve további büntetéseket és intézkedéseket. Bővebben az előzményekről és a korábbi tárgyalásokról

,

,

és

olvashat. Jelenleg a tanúmeghallgatások zajlanak, több volt dolgozót, felügyelő bizottsági tagot beidéztek.

Az indulatos informatikus

K. Ferenc

informatikai vezető a számítógépes hálózat karbantartásáért, a telefonos szerződésekért felelt, később a közbeszerzési pályázatokat írta két kollégájával. 2013-as tanúvallomása szerint mintegy 3600-4000 pályázatot készítettek, ennek 8-10 százalékát megnyerték. A cégük tevékenysége alapján szűrték, hogy melyeken indulhatnának. Egy-egy vezető – például O. József, vagy B. Sándor - szólt, hogy adott pályázaton indulni kell. Úgy emlékezett rá, hogy alig volt a projektekre rálátása, miután a pályázatot összeállítottak. Nem számoltak, nem csináltak költségvetést, ezeket az építésvezető kollégák állították össze. Most azt állította, hogy nem tudja, melyik divízió működött jól, vagy rosszul. Segített üzleti tervek Excel táblás összeállításában, amelyek alapján mindig nyereségesnek látszott az adott beruházási elképzelés. Utólag azt gondolja, hogy a külföldi beruházásokba hiba volt belevágni, mert a tervezettnél több munkát kellett elvégezni, valószínűleg az építési körülmények miatt, de konkrétumokat nem tud. Úgy tudja, hogy kölcsönökből finanszírozták a kisebb cégeiket, de arra már nem emlékszik, hogy honnan rémlik ez neki.

Személyes véleménye volt csak, ezt gondolta, akkori érzelmi állapotát tükrözte, haragosnak, indulatosnak érezte magát, furcsán tették fel 2013-ban a kérdéseket – ezekkel magyarázta K. Ferenc, hogy miért mondott mást bő három éve és idén. A nyomozás idején felvett vallomásában ugyanis azt állította, az első pályázatoknál előfordult, hogy eleve veszteséges volt számukra, de presztízsérték miatt fontosnak érezték megnyerni a kiírást. 2006-ig piacvezetők voltak a víz- és mélyépítésben, de 2006 után egyre inkább a magasépítés vált fontossá. Arról is beszélt, helytelen volt a magasépítési divízió fejlesztése 2006 után, mert szerinte meghaladta a magasépítés vesztesége a mélyépítés nyereségét, költségesnek tartotta a magasépítés budapesti székházának fenntartását. Két nagyon veszteséges beruházásról is beszélt, az egyik a horvátországi, abbáziai (Opatija) parkolóház, amelyről 2013-as vallomása szerint már ők is látták, hogy alultervezték a költségvetést, az építésre szánt időt, a sziklabontással, más nehézségekkel nem számoltak. Megemlítette a nagylaki iskolakomplexumot, ebbe több 100 millió forintot építettek be, s ezeket nem fizették ki. Úgy látta, mindkettőnél lehetett előrelátni a veszélyeket, hibás döntés volt ezeket elvállalni. Ekkor még felsorolt veszteséges cégeket a Szeviép érdekeltségi köréből: a Jázmin 16 Kft.-t, a Petneházy 70-72. Kft.-t, a Benczúr 41 Kft.-t, a P.T.C. Plus Kft.-t, a Szeviép Kosárlabda Kft.-t, valamint a román és horvát cégek. Azt nem tudta, hogy közvetve, vagy közvetlenül a Szeviép finanszírozta őket, de „a cég működését ismerve feltételezhető”. Ezekről most, 2017-ben már nem tudta, hogy veszteségesek, sőt, a finanszírozásuk sem volt ismert számára. Az eltérések miatt több tisztázó kérdést kapott a bírótól, az ügyésztől, az ügyvédektől. A bíró figyelmeztette az eltérések kiderültét követően a hamistanúzáshoz, illetve a közokirat-hamisításhoz köthető törvényekre.

F. Adél

tanút megkérdezték, hogy K. Ferenc mostani, vagy korábbi vallomást tartja-e hitelesnek, a válaszadást azonban a nő elhárította.

Aki nem vette volna ki az osztalékot

Meghallgatták a felügyelő bizottság elnökét, a korábbi igazgatósági tagot,

K. Gábort

. A bizottság két dolgot vizsgált emlékei szerint: a különlegesen nyereséges, vagy veszteséges beruházásokat, valamint azt, hogy, mivel az árvízi védekezésben különleges szerepe van a cégnek, a szükséges kapacitás rendelkezésre álljon. Szóbeli tájékoztatást adtak az előbbiről, előfordult, hogy bizottsági tagok figyelmeztették őket, bizonyos szempontokra jobban figyeljenek, de konkrét példára már nem emlékszik. Nem volt jogkörük a tervek értékelésére, pénzügyi döntésekben nem vettek részt. Ő mérnök volt a vízügyi igazgatóságnál, így a pénzügyek helyett inkább arra fordította a figyelmet, hogy árvíz esetén a Szeviép felkészült legyen. A leányvállalatokról nem tudott, arról sem, hogy a csőd felé halad a cég, 2010-ben a csődeljárást követően tudta meg, hogy mi a helyzet, s azt látta „naponta” cserélődtek az igazgatósági tagok, a felügyelő bizottság tagjai is változtak. Úgy emlékezett rá, hogy a beszámolók, könyvvizsgálói jelentések alapján kiemelkedő eredményeket ért el a cég, a mai napig nem érti, hogy miként történhetett az, hogy végül elbukott a cég. Emlékezett arra is, hogy az egyik évben azt javasolta, ne vegyék ki az osztalékot, mégis megtették a tulajdonosok – szerinte ennek a cégben jobb helye lett volna, habár jogi eszközei nem voltak ennek eléréséhez. A vádlottak szavaiból kiderült, valószínűleg 2006-ban lehetett ez, ekkor vettek ki utoljára osztalékot, de csak a felét. P. László vádlott logikusnak nevezte e lépésüket, mert ők „ezért dolgoznak”.

A felügyelő bizottsági tag, aki egy újságcikk után feloszlottnak vélte a bizottságát

N. Ferenc

mérnök-közgazdász a vízügyi igazgatóság kérésére lett felügyelő bizottsági tag, elnök nem volt. Emlékei szerint meghallgatták a beszámolókat, mással nem foglalkoztak, ha valamire kíváncsiak voltak, akkor megkérdezték, de a pénzügyi döntésekre, finanszírozásra nem volt rálátásuk, s a kisebb vállalatok finanszírozásáról, hitelügyleteiről sem beszéltek. A mérleg elfogadásához azonban kellett a felügyelő bizottság jóváhagyása. Jelentős problémákról nem számolt be nekik a vezérigazgató. Feltűnt neki, hogy nagyon sok beruházást vállal a cég, szerinte 10 milliárd forintig volt hatékony, s túlvállalta magát a Szeviép, állította 2013-ban – ezt most akkori szubjektív benyomásának nevezte. Úgy emlékszik, soha nem látott a felügyelő bizottság egyetlen szerződést sem, a személyi döntésekről sem tudtak előre, utólag, a bizottsági ülésen vették észre, hogy Simon Sándort Gábor Attila váltotta a vezérigazgatói székben. Egy Délmagyarország cikkből tudta meg, hogy baj van a Szeviépnél, ezt követően már nem ülésezett a felügyelő bizottság, de ennek okát nem firtatta, iratot sem kapott erről. Pénzügyi végzettsége ellenére nem kellett könyvvizsgálói szemmel végignéznie a beszámolókat. 2013-ban azt vallotta, tudtak arról, hogy vannak ki nem fizetett kötelezettségek és kintlévőségek, de a cégvezetés nem mondott konkrétumot, csak a kettő arányáról adott tájékoztatást. Most megkérdezték, hogy emlékszik-e a kötelezettségek és kintlévőségek hozzávetőleges arányára, de nem tudott választ adni N. Ferenc. Azt is állította korábban, hogy - mint az ATI-VIZIG egyik vezető beosztású munkatársa – már 2009-ben látta azt, hogy munkáltatója számára nem fizeti ki a számlákat a Szeviép. 2008-ig a Felügyelő Bizottság tagja, rövid ideig elnöke is volt

H. Magdolna

. Ő is azt hangsúlyozta, hogy ténykedése alatt nem észlelt problémákat. Nem emlékszik arra, hogy felmerültek volna üléseiken témaként a hitelügyletek.

Nem élt minden ellenőrzési jogával a felügyelő bizottság?

Nemcsak 2009 májusától 2010 áprilisáig volt felügyelő bizottsági tag, hanem 1996-tól két évtizeden keresztül közös céget, a P.T.C. Plus Kft.-t, tulajdonolt P. László harmadrendű vádlottal

C. Lászlóné

. Az említett cég többek között tulajdonosa volt a Szeviép Investmentnek is. Elmondása szerint háromhavonta üléseztek, ő maga három ülésen vett részt. Gábor Attila beszámolója alapján kaptak tájékoztatást a működtetésről. Ebben az időszak jelentős állami tartozások, banki hiteltartozásokról informálták őket. Megjegyezte, csak ellenőrzési joguk volt, valamint a mérleget kellett elfogadniuk évente, a kölcsönügyeletekről ő sem tud. Kérdésre elmondta, nem vett részt igazgatósági üléseken. Az ügyész felhívta a figyelmét arra, hogy jogköre lett volna. C. Lászlóné azt válaszolta, ismerte a lehetőséget, de nem tudja, hogy élt-e ezzel valaki. Ügyvédi kérdésekre reagálva azt állította, nem érzékelte azt, hogy az igazgatósági tagok titkolni kívántak volna valamit is, a tulajdonosok nem akarták szándékosan bedönteni a céget. Szerinte a 2008-as válság ártott meg a cégnek, mert visszafogottabbá vált a banki tevékenység.

A vis maior búvópatak és a bank. A CIB-en múlt a horvátországi beruházás?

Hasonló okokat feltételezett F. Adél is a csőd előzményeként, aki a P.T.C. Plus Kft.-nek volt a munkavállalója, majd a Szeviép Investmentnek is, az abbáziai beruházást lebonyolító horvát cégben pedig az egyik ügyvezető. A Szeviép Investmentnek egyrészt a P.T.C. Plus, másrészt B. Sándor és neje volt a tulajdonosa. A Szeviép és a Szeviép Investment között az összekötő kapocs

Gábor Attila

volt, aki az előbbi cégben pénzügyi igazgatói, az utóbbiban ügyvezetői tisztséget töltött be. Hosszan beszélt a horvátországi parkolóház-építésről. Szerinte vis maior helyzet miatt csúszott a beruházás, váratlan akadályokat kellett megoldani az időjárás és egy rejtett búvópatak miatt, s hiába sikerült meghosszabbítani a koncessziót az önkormányzattal, mert a CIB Bank nem tette ugyanezt meg a hitelkerettel. Saját forrásokból folytatták az építkezést, de a horvát alvállalkozó lassú volt, nem bírták hónapokon keresztül lecserélni sem. Meggyőződése, hogy megtérült volna a beruházás, sőt, egy amerikai befektető csoport érdeklődött is, de a válság hatására elállt az üzletrész vásárlási szerződéstől. Ügyvédi kérdésre kifejtette, személyes benyomása az, hogy 2009 őszétől nem érdemi kifogásokkal húzta a bank az időt. 2009 novemberében indikatív ajánlatot bocsátott ki a bank, a terv az volt, hogy ezt még karácsony előtt megkötik, de ezt nem sikerült elérni. Úgy vélekedett, a válság lehet az oka a sikertelenségnek, ezen időszakban három ügyintéző váltotta egymást. Azt gondolja, az akkor delegált olasz igazgatón múlott a hosszabbítás, valószínűsíti, hogy a bank céljaként a külföldi országkockázatot jelentő beruházásokból való visszavonulást tűzte ki a vezető. P. László hozzátette, a CIB azt nyilatkozta 2009-ben: az egyetlen cél a felszámolással, hogy növeljék a fedezetet.

„Számokat én sosem jegyzek meg”

- ez

W. Erika

könyvelő szájából hangzott el. Ő több ízben dolgozott a cégnek különféle formában, de azonos feladattal. Utolsó alkalommal pont a cég csődje előtt néhány nappal tért vissza. Azt állította, jól működött cég mikor odakerült 3 milliárd forintos volt, mikor eljött 14 milliárdos. A bíróság előtt azt mondta, az előkészítésre nem volt rálátása, a pénzügyi döntéseket csak végrehajtotta. Arra is hivatkozott, nem látott bele abba, hogy mibe érdemes belevágni, s mibe nem. Nem tudja, hogy születtek a pénzügyi döntések. Nincs információja jelenleg arról, hogy a kölcsönök mire szolgáltak. Nem emlékszik arra sem, hogy megtérültek-e, vagy sem a kölcsönök, de amíg ő ott dolgozott, nem történtek visszafizetések. Úgy látta, nem volt olyan döntés, ami nem volt gazdaságilag racionális. A csőd indokaként a következőket sorolta fel: a banki hitelek visszafizetése, beragadt 650 millió forint áfa, 2 milliárd forint pótmunkát nem ismert el a beruházó az autópálya-építésnél. A nyomozati anyagban azt állította, hogy piacvezetők voltak mélyépítésben, a magasépítés „viszont csak veszteséggel működött”. Az ekkori vallomásában arra hívta fel a figyelmet, 2006-ig nőtt az eredményesség, majd 2007 végétől folyamatosan csökkent az árbevétel, miközben az eredményesség is hasonló utat járt be, majd átcsapott veszteségbe. Arról is szólt 2013-ban, hogy a Szeviép az általa felvett banki hitelek egy részét továbbadta a kapcsolt vállalkozásainak, mert ezek a kisebb cégek nem voltak a bankok számára hitelképesek, a Szeviép nem is kért ezektől a szervezetektől fedezetet, valószínűleg nem is tudtak volna miből nyújtani. Ezeket a hiteleket ekkor „gazdaságilag nem racionális döntéseknek” nevezte. Beszélt ebben az időszakban „gazdaságilag elhibázott döntések sorozatáról”. Ő is azt állította a nyomozati szakaszban, hogy a külföldi munkák veszteségességét előre lehetett látni, egyre több lett a felsővezető, csak igazgatóból 10 volt. Vallomásában azt feltételezte akkoriban, hogy B. Sándor és P. László hozták a legfontosabb döntéseket meg, az igazgatói tanács csak formális szereppel bírt. Utólagosan tudott a kölcsönökről, arról szerzett tudomást 2010-ben, hogy fizetésképtelen a cég. A kölcsönök nagyságrendjével kapcsolatban azt válaszolta: „Számokat én sosem jegyzek meg”.