Egy celeb az Egyesült Államok élén: Donald Trump

A mai naptól kezdve hivatalosan is Donald Trump az Egyesült Államok 45. elnöke. A szuperhatalom új vezetőjéről Merkovity Norberttel, az SZTE Állam és Jogtudományi Kar Politológiai Tanszékének tudományos munkatársával beszélgettünk. Szóba kerültek a választási győzelem okai, a bel- és külpolitikai tervek, egy fura dosszié, amelyben talán Sarka Katára is utalnak, s az is, hány celeb fér meg egy beiktatási ünnepségen.

- „Nagyon szűk az a járható út, amelyen végig kellene mennie Trumpnak ahhoz, hogy megnyerje a választásokat, jelenleg úgy néz ki, hogy a billegő államok – vagyis azok az államok, amelyek esetében még nem biztos, hogy tudjuk, hogy mi lesz a végeredmény – közül az összeset meg kell nyernie, csak akkor lehet belőle elnök. Ez a feladat viszont profi politikusoknak profi tanácsadókkal sem sikerülhet minden esetben, nagy valószínűséggel Donald Trumpnak sem fog sikerülni.” A tavalyi, elnökválasztás előtti interjúból idéztünk. Mi történt, hogy mégis nyert az amerikai milliárdos?

- Mert a billegő államok közé minimum kettőt nem soroltunk be: Wisconsint és Michigant. Ezt a két állam és Pennsylvania döntötték el a választásokat Trump javára. Ha ez a 46 elektor – ahogy számítottunk rá –

Hillary Clintonnál

landol, akkor ő nyeri meg a választásokat. Mi, politikai elemzők nem vettük figyelembe, hogy a Trump-szavazók 50 százaléka haragszik a kormányra, ami alatt az amerikaiak nemcsak a végrehajtói hatalmat értik, hanem a törvényhozóit is. Ezzel szemben állt az, hogy Clinton és Trump minden idők legnépszerűtlenebb elnökjelöltjeinek számítottak, kettejük közül pedig a republikánus aspiránst kedvelték kevesebben. Azt gondoltuk, hogy a két szempont közül erősebb az, hogy a jelölt népszerűtlen. Azonban mégis inkább a harag működött a kékgalléros munkásoknál, akik Trump szavazóbázisának központi elemét alkották. A felsorolt három államban található az amerikai autóipar, rengeteg bánya működik ezeken a részeken. Azonban a 2008-as gazdasági válság és a környezetvédelmi intézkedések miatt a gyárak csökkentették a termelést, a bányákat bezárták, a kékgallérosok pedig elvesztették állásukat.

Az Obama-adminisztráció alatt megkezdődött a gazdaság visszafogott fellendülése, újabb munkahelyek jöttek létre, de nem vidéken, hanem a városokban. A kékgallérosok helyzete nem javult a 2008-ashoz képest, őket tudta megszólítani Trump. Azt látta a munkás, hogy az ’50-es évek családmodellje felbomlott, elmúlt az az időszak, amikor a férfi megkereste az egész család számára a kenyérrevalót. Említhetjük a melegházasság engedélyezését, amely szintén megkérdőjelezte a férfi szerepét. Legalizálták a marihuánát, ami a vidéki számára a városi ember drogja, mert ő alkoholt iszik. A 2010-től megindult fellendülésből az egyszerű kékgalléros fehér munkásférfiak csak annyit láttak: ők továbbra is veszítenek. S természetesen haragudtak a kormányra, a kongresszusra. Az ő politikai aktivitásukat nem mérték jól a közvélemény-kutatók. Helyesebben, látták ezt, de magasabb részvétellel számoltak. Sok demokrata otthon maradt, valószínűleg az FBI Clinton ellen újraindított nyomozása miatt, a saját választóinak megnövekedett aktivitása pedig elegendőnek bizonyult Trumpnak a győzelemhez.

- Miért nem 2012-ben jelent meg ez az elégedetlenség? A helyzet akkor is hasonló volt.

- Megjelenhetett volna, de

Obama

egy teljes másfajta személyiség, mint Clinton. A most leköszönt elnök akkor működik igazán jól politikusként, mikor kampány van. Az 1960-as évek óta nem volt arra példa, hogy valaki ekkora politikai múlttal, mint Clinton, elnökjelöltté válik. Hivatalokban töltött be szerepet, kormányzói, majd elnöki first lady, külügyminiszter volt. Negyven éves karrierje során akarva-akaratlanul rengeteg hibát elkövetett, ezeket egy kampányban könnyen fel lehet mutatni, s az ellenoldal ezt meg is tette. Ha

Bernie Sanders

állt volna Clinton helyén, akkor megint mást láttunk volna. Nem feltétlenül más eredményre gondolok, hanem arra, hogy a fiatalok nagyobb arányban mentek volna el szavazni. Elsősorban a huszonévesek váltak november elején inaktívvá, ők Sandersért rajongtak.

- Sanderst viszont sokan azzal jelzővel illették, hogy „szocialista”, ami szinte szitokszó az amerikai politikában…

- Igen, de a fiatalok nem érzik annak. Sanders sokszor elmondta, ő nem szocialista, hanem európai értelemben vett szociáldemokrata, itt elsősorban a skandináv szociáldemokráciára kell gondolni. Az új generációtól egyre távolabb kerül az amerikai álom, nincsenek meg azok a lehetőségeik, amik a nagyszüleiknek még megvoltak: viszonylag sok munkával biztos karrier. Nekik már sokkal kilátástalanabbnak tűnik a helyzetük, s a nagyobb állami beavatkozást megoldásnak látják. A republikánusok és a demokraták között az egyik legnagyobb különbség, hogy az előbbiek az emberek életébe minél kevésbé beavatkozó államot szeretnének. A demokraták viszont azt mondják, megengedhetjük a nagyobb államot, legyen például állami egészségbiztosítás.

- Miként dolgozta fel Amerika a meglepő választási eredményt? Sok Trump-szavazó is csodálkozott jelöltje győzelmén, egyes egyetemeken pedig szünnapot hirdettek, hogy a diákok kisírhassák magukból Trump győzelme miatti szomorúságukat.

- Mást várt mindenki, bár 20 százalék esélye mindig volt, s ez bejött. Ha száz Trump szavazóból egy Clintonra szavaz a három korábban felsorolt államban, akkor elektori szinten is Trump nyeri meg a választásokat. Tudjuk, hogy Clinton kapott több szavazatot, csupán az elektori rendszer miatt nem ő nyert. Ez volt az a pillanat, amikor sok amerikai megértette, hogy működik a választási rendszere. El kell fogadni, hogy van egy 200 éves választási rendszer, így tett Hillary Clinton is, aki elismerte vereségét. Ki lehet vonulni tüntetni akár négy éven keresztül, de ezzel nem lehet elérni semmit. Tessék elmenni szavazni, meggyőzni másokat arról, hogy menjenek el voksolni! Ha Kaliforniában biztos a győzelem, akkor haza lehet menni a saját államba, vagy szabad egy csatatér államba utazni, s ott kampányolni. A cselekvésnek az egy minimális része, hogy legitim választási végeredmény után kimegyünk tüntetni. Van négy, amíg lehet ez ellen tenni.

- Baj van az elektori rendszerrel? Hiszen 20 éven belül (2000-ben, valamint most) másodszor fordul elő, hogy nem a legtöbb szavazatot kapó jelölt nyeri meg a választást. Az amerikai alkotmány viszont hagyománytisztelő, több mint két évszázados. Várható-e olyan alkotmánykiegészítés a következő két évtizedben, ami változtatna a jelenlegi rendszeren?

- Működő rendszer lecserélése egy másikra mindig tartogat olyan lehetőséget, hogy rosszabb lesz. Időről-időre felmerül annak igénye, hogy megváltoztassák a választási rendszert. Több törvénytervezet volt, de ezek egyike sem jutott el a kongresszusig. Talán a hagyománytisztelet miatt meg fog maradni, így 2020-ban is így fognak zajlani a választások. Saját véleményem az, hogy az elektori rendszernek van egy bő kétszáz éves hagyománya. Érdekes, trükkös választási rendszer, gyakorlatilag 50 tagállamban zajlik a választás. Ezt kár lenne kidobniuk az amerikaiaknak, de bizonyos arányosításoknak lenne helyük, mint amit Maine állam is megtett. Nekik négy elektori szavazatuk van, ebből kettőt a győztes visz, a másik kettőre pedig választási körzetet állítottak fel, gyakorlatilag kettévágva az államot, ez nagyobb államoknál természetesen több részt jelentene. Ugyanakkor, ha ezt egyes államok megcsinálnák, mások nem, akkor még furább helyzet jönne létre elnökválasztás idején, tehát a kongresszusban kellene eldőlnie a kérdésnek. Viszont ha egy adott pártnak meglenne a többsége erre, akkor biztos, hogy a saját arcára próbálná formálni.

- Trump azt ígérte, hogy az Obamacare-t felszámolja, de egyben azt is mondta, hogy „bár antirepublikánusnak hangzik”, mindenkinek biztosítási jogviszonyt ad majd. Mi lehet ez az elképzelés? S hogyan fogja meggyőzni Trump a republikánus képviselőket, szenátorokat?

- Egyelőre az tűnik valószínűnek, hogy a kongresszusi republikánus többség megpróbálja az Obamacare-t visszavonatni, s e papíron szerepelnie kell az elnök aláírásának. Trump viszont azt mondta, hogy az Obamacare bizonyos elemeit meg kell tartani, többek között erre utal a fenti kijelentése is. Az, hogy mi születik ebből, attól függ, hogy miként alakulnak az egyes képviselők közötti koalíciók, s mekkora befolyása lesz Trumpnak a kongresszusra. Nem tudjuk például, hogy milyen lesz a képviselőház republikánus elnökével,

Paul Ryannel

a viszonya. Ne feledjük, a törvényeket a kongresszus hozza, az elnök egyéni mozgástere rendkívül kicsi. Obamánál is azért láttuk, hogy az Obamacare-en kívül semmi látványosat nem tett, mert az összes puskaporát elhasználta erre. Trump kijelentéseiből úgy tűnik, hogy ezzel a helyzettel nem biztos, hogy tisztában van.

- Van realitása Trump „visszaiparosítási” tervének? Az elmúlt hetekben is zajlott az üzengetés az autógyárak mexikói tervei miatt.

- Úgy tűnik, hogy a globális gazdaságban a vámok kérdése újból központi elemmé növi ki magát. Rosszabb esetben ez vámháborúkhoz vezet, ami az egyszerű globális fogyasztó esetében árnövekedést jelent. Jobb esetben az amerikai cégek igába hajtják fejüket, s hazaviszik a termelésüket, ami nem vezet az előbbihez, de az előállítás fajlagos költsége megnő, ami megint áremelkedést okoz. Mi Európában abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy amit Amerika termel, azt mi is megtermeljük, így az EU-n belüli vámmentesség miatt kevésbé fogjuk ezt érezni a zsebünkön.

- Az EU-s vezetőknek is üzent többször Trump, akik erre hasonlóképpen cselekedtek. Pelle Anita egyetemi docens ebben a kérdésben Jean-Claude Junckert, az Európai Bizottság elnökét idézte: „az EU-USA kapcsolatok túl fogják élni Donald Trumpot”. Szükséges aggódnunk az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti viszony miatt?

- Eddig az összes elnököt túlélték az európai-amerikai kapcsolatok, ebben igaza lehet Junckernek. Az viszont kérdés, hogy milyen lesz az az időszak, amíg ez tart. Az Észak-atlanti Szövetség (NATO) mint alapgondolat megmarad, csak a hangsúlyok áttolódnak. Trump egyik legfőbb elve, hogy több tiszteletet Amerikának. De akkor ez azt is jelenti, hogy kevesebbet Európának? További diplomáciai adok-kapok biztos, hogy várható. Könnyen elképzelhető az, ha az elnök Putyinnal jó viszonyt ápol, akkor az unió két tűz közé kerül, s ez gazdasági, vagy éppen katonai szempontból is meghatározza Európa sorsát. Az EU válaszul leginkább gazdasági fegyverekkel próbálkozhat. Szerencsére az unió rendelkezik egy erős szövetségessel az amerikai földrészen: Kanadával. Figyelni kell, hogy milyen lesz az Egyesült Államok viszonya szomszédjával, mert ha nem jönnek ki jól, akkor Kanada közeledni fog az EU felé. https://www.youtube.com/watch?v=tJP5svbymi0

- A kínai-amerikai kapcsolatok miatt is sokan aggódnak. A pingpong diplomácia időszakától kezdve jobb volt a viszony a két állam között, mint a 60-as évek vége előtt. Ennek egyik fontos momentuma volt az, hogy Amerika elismerte az „egy Kína” elvet. Az Egyesült Államok 1979 óta nem tart fenn diplomáciai kapcsolatokat Tajvannal, azaz a Kínai Köztársasággal. Donald Trump most viszont telefonon fogadta Caj Jing-ven függetlenség párti tajvani elnök gratulációját, ezzel 37 éves amerikai diplomáciai hagyományt tört meg. Mit szeretett volna ezzel üzenni a republikánus politikus?

- Tajvannal jó viszonyt ápol az Egyesült Államok, de ez nem hivatalos. Valóban fogadta az említett telefonhívást. A legérdekesebb az volt, hogy a Twitteren zajlott az adok-kapok. Meg kell szokni azt a kifejezést, hogy „Twitter diplomácia”, ami valószínűleg a mindennapjaink részévé válik. Visszautalnék Kínával kapcsolatban a vámháborúk lehetőségére, rengeteg terméket gyártanak a távol-keleti országban az amerikaiak. Ha ezeket a gyártósorokat Trump hazaviszi, azt nem fogja ölbe tett kézzel nézni a kínai vezetés. Az Egyesült Államok nagyon sok pénzzel tartozik Kínának, az emiatt kialakult helyzetet nem teszi egyszerűbbé, ha feszült viszonyt ápolnak egymással, mert kölcsönös a függésük. Azzal, hogy a Trump-kormányzat az államon belülre akarja vinni a gazdaságot, vissza kívánja fogni a kereskedelmet, a külföldi termékekre vámot szabna ki, a Csendes-óceáni Szabadkereskedelmi Egyezménynek is csődöt mondtak. Ez azt a veszélyt hordozza magában, hogy az olyan államok, mint Ausztrália, vagy Új-Zéland Kínát találhatják meg szövetségesként.

- Nem csillapodik az érdeklődés a Trump-Putyin viszony, az amerikai-orosz kapcsolatok várható iránya iránt sem. Mit prognosztizálhatunk ebben a kérdésben?

- Mérsékelt javulás várható, ütemére a következő három hónap választ ad, hiszen várhatóan hamarosan találkozik a két állam vezetője. Először radikálisan pozitív változást vártak, de most úgy tűnik, hogy az Oroszország elleni szankciókat Trump is csak feltételekkel szüntetné meg. Igaz, a korábbiaktól eltérőekkel. Az új elnök stratégiailag fontosnak tartja Oroszország szerepét a közel-keleti rendteremtésben. Kicsit úgy látszik, mintha az amerikai hadsereg helyett az orosztól várná el ezt a feladatot. Néha azt mondja, hogy világbéke – tudjuk ő volt a Miss Universe tulajdonosa -, máskor azt üzeni, hogy oda kell csapni nekik. Ezt a kettősséget úgy lehet megmagyarázni, hogy talán valamelyik másik állam hadseregére gondol.

- Ha már Miss Universe, akkor ejtsünk szót Sarka Katáról, akinek neve bejárta az amerikai és angol bulvársajtót, mert állítólag 2013-ban Trump fel akarta hívni őt a motelszobájába Moszkvában. Egy 35 oldalas – valóságtartalmában jelentős kritikákkal illetett – jelentés szerzője pedig azt állítja, Trumpot bizonyos dolgokkal akár zsarolhatják is az oroszok.

- Azt sem tudjuk, hogy a dokumentumban található állítások igazak-e. Azt mondják róla, hogy egy angol ex-hírszerző az amerikai hírszerzésnek készítette, de a szövegezése nem olyan, mint ami az angolszász szervekre jellemző. Megkérdőjeleződik így az is, hogy valóban a hivatkozott személy írta-e. Miért nem a bevált formulákat alkalmazta, ha mégis ő írta? Valódi dokumentumról van szó? Ha igen, akkor miért nem kerültek elő legalább félinformációk, vagy bizonyítékok? Esetleg valamilyen dezinformációs céllal jött létre? De akkor mit akarnak elleplezni? Lehet, hogy minden igaz benne, de ennek ellenkezője is elképzelhető. A legnagyobb baj ezzel kapcsolatban az, hogy Trump az első amerikai elnök a II. világháború óta, aki nem hozta nyilvánosságra a vagyonbevallását, mert ebből kiderülhetett volna, hogy milyen üzleti, politikai kapcsolatai voltak Oroszországban. Ehhez kapcsolódik az is, hogy nem ismert a jelentés az orvosi állapotáról, mert amit kiadott, azt nem lehet komolyan venni. Ezeket általában még az elnökjelöltség idején öt-tíz évre visszamenőleg tárják a nyilvánosság elé. Így arról is tudhatnánk, hogy azok a „bizonyos események” Oroszországban valóban megtörténhettek volna-e…

- A beiktatási ceremóniáról sorra jönnek a hírek, szinte egyik híres sztár sem vállalja a fellépést. Jelent ez bármit is? Milyen lesz emiatt a ceremónia? Obamát minden celeb kedvelte, Trump viszont maga a celeb.

- Felmerül a kérdés: kellenek-e akkor más celebek? Két celeb megfér-e egy csárdában? Az amerikai szórakoztatóipar nem rajong Trumpért. Ez egy dolog, nekik is lesz négy évük Trump-ellenes dalokat, filmeket készíteni. Az, hogy ők nem jönnek fel, az nem mond el sokat sem Trumpról, sem a fellépést nem vállalókról. Várható volt, hogy az elnök nőellenes, kisebbségellenes szavai ide fognak vezetni. Amennyiben ezt továbbra is fenntartja, akkor saját szavazóbázisát lesz képtelen növelni. Ha négy év múlva ugyanezzel a hozzáállással megy neki a választásoknak, arra már felkészülhet egy ellenfél. S mi is sokkal többet fogunk tudni Trumpról, a politikusról.