74 évvel ezelőtt kezdődött meg a Vörös Hadsereg támadása a Don folyó mellett. A magyar királyi 2. honvédhadsereg veresége ma is az értelmetlen háborús pusztulás szimbóluma. A Fortepan eddig ritkábban publikált képeivel emlékezünk a tragédiára.
A Don-kanyarnál folytatott harc a modern kori Mohácsként vonult be a köztudatba. A
kassai bombázáshatására Magyarország hadban állónak nevezte magát a Szovjetunióval, de a németek 1942 végén nagyobb háborús részvételt követeltek.
Ribbentrop
német külügyminiszter és
Keitel
tábornagy, az OKW (Oberkommando der Wehrmacht) vezetője a teljes magyar hadsereg (23 hadosztály) frontra küldését kívánták, ezt sikerült lealkudni 9 könnyű (három ezred helyett két ezreddel rendelkező) hadosztályra, egy páncélos hadosztályra és egy repülődandárra. A mintegy 207 ezer fős hadsereg 20 százaléka volt nemzetiségi, jelentős számban szolgáltak benne fegyvertelen munkaszolgálatosok (származási, vagy politikai okokból). Kiszállítását 1942 áprilisában kezdték meg, s a meginduló német támadás megindulása előtti napon fejezték be. A június 28-án nagy nyári német offenzíva célja a kaukázusi olajmezők és Sztálingrád elfoglalása volt. A németek vállalták a hadsereg felfegyverzését, az átadott páncélosokból, páncéltörő ágyúkból, aknavetőkből, géppisztolyokból azonban nem volt elegendő mennyiségű, nagy részük elavultnak számított. Rövid harcok után a
Jány Gusztáv
vezérezredes vezette hadsereg kijutott a Don folyóhoz, de a nyár folyamán a három beékelődő szovjet hídfőből csak egyet tudott felszámolni. Nem rendelkeztek a csapatok elegendő téli ruhával, túlzottan kiterjedt frontvonalat kellett védeniük. A Vörös Hadsereg támadása 1943. január 12-én indult meg az urivi hídfőből mínusz 30 fokban. A szomszédos német, olasz és román hadseregekhez hasonlóan a magyar csapatok sem tudták kivédeni az offenzívát. 14-én a scsucsjei hídfőből is kitört az ellenség. Habár az első négy napban 132 harckocsijából 83-at elvesztett a szovjet hadsereg, mégis ekkorra már összeomlott a védelem. A Dontól 100 kilométerre nyugatra szervezték újra a hadsereget, alig 64 ezer katona tért vissza a frontról.
Korábbi interjúinkat a témában az alábbi linkeken olvashatják:
Ungváry Krisztián, Bánhidy Vajk, Belényi GyulaA címlapon látható repülőgépet sokan egy számítógépes játék névadójaként ismerik. Az Iljusin Il-2 „Sturmovik” (rohamozó) a II. világháború végéig meghatározó csatarepülőgépe volt a szovjet légierőnek – habár mindvégig jelentős veszteségeket szenvedett. A képen egy Osztrogozszszknál lelőtt repülő maradványai láthatóak. A második fotó a német nyelvű útjelző táblákról szintén az offenzíva első napjaiban elfoglalt településen készült.
A spanyol polgárháborúban bemutatkozó BA-20 páncélgépkocsi roncsán fotózkodnak a magyar katonák egy német társukkal. Nem tudni, hogy 1941-ben, vagy a következő évben vesztették el a szovjet csapatok.
De ennél régebbi fejlesztésű fegyverek is eljutották a Don partjáig. A tervezőjéről Schwarzlosénak nevezett 1907-ben rendszeresített géppuska korszerűsített változatát használták a magyar honvédek. A vízhűtéses géppuska hátránya volt, hogy a felcsapódó gőz elárulta a kezelők tartózkodási helyét.
Idősebb Konok Tamás
fotóján légvédelmi állványon a 07/31 M. géppuska.
Magyar honvéd, japán tiszt, magyar törzstiszt. A japán haditudósító főhadnagy,
Sunji Sasamoto
munkában. Sasamotót állítólag a szerelem hozta Magyarországra, egy német nőt akart feleségül venni, de a náci III. Birodalom törvényei ezt nem engedték. Ezt követően hazánkba próbálta célját elérni, de hiába járt a Don-kanyarnál, végül egy
kellett beérnie.
Azonban egy házasodni kívánó japánon kívül más ázsiaiakkal is találkoztak a Donnál szolgáló honvédek. A Vörös Hadseregben nemcsak a Szovjetunió európai részén élők szolgáltak. A hadifoglyok egy része később segédszolgálatos („Hiwi”, Hilfswilliger, azaz segédszolgálatos) lett a németek mellett, a hadiszerencse fordultával az egykori ellenség uniformisában Magyarországra is eljutottak a visszavonuló csapatok soraiban.
Alekszejevka város civiljei, menekültek. A helyi orosz lakosság számára rengeteg szenvedéssel, éhezéssel járt a front közelsége. A megszálló katonák ennek ellenére is sokakkal alakítottak ki jó viszonyt, a mezőgazdasági munkás katonák segítettek a termény betakarításában is 1942 nyarán.
Lerobbant tehergépkocsik a téli visszavonulás során. Középen a legendás Botond tehergépkocsi.
Bobrovica vasútállomása, Ukrajna. Két sikeresen megmenekült magyar katona német bajtársaival. Pár héttel korábban még előfordult, hogy a Wehrmacht tagjai fegyverrel vették el a szánokat, az autókat a magyar honvédektől.
Még ma sem tudjuk pontosan, hogy mennyien nem térhettek haza. Sokaknak csak jeltelen sír jutott.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.