Az Európai Unió egzisztenciális válságban van

Az Európai Unió tavalyi évét értékeltük Pelle Anitával, a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Karának Jean Monnet Chair címmel kitüntetett docensével. Az oktató szerint a közösség komoly kihívásokkal küzd meg a következő években, reagálni kell a világ változásaira. Egyelőre azonban nem látszik határozott irány, csak egy helyben toporgás. Ennek egyik lenyomata a brexit, azaz a Nagy-Britannia kilépése az unióból. Szóba került az Európai Unió Egyesült Államokkal kötendő szabadkereskedelmi egyezménye, az EU-hadsereg terve, a viszony Putyin Oroszországával és Trump Amerikájával. Foglalkozni kell az új technológiát alkalmazó cégekkel, mint a Facebook, az Uber, vagy az Amazon – működésük szabályozásában jelentős szerep hárulhat az Európai Bizottságra. A megoldandó feladatok és a nehézségek sokasága ellenére Pelle Anita mégis bízik abban, hogy az európai közösség képes megbirkózni a jövő kihívásaival.

Soft brexit, hard brexit

- Tartalmas éve volt az Európai Uniónak 2016-ban de talán a brexit az, ami legfontosabb eseménynek számított. Mit gondol, mit üzen a nagy-britanniai népszavazás? A nagyobb integráció felé irányítja az EU-t, vagy pont arra hívja fel a figyelmet, hogy valami új megoldást kell találni?

- Ez az EU számára az év kérdése, s nem gondolom azt, hogy létezik rá egyszerű válasz, inkább változatokról beszélhetünk. Nagy kérdés, hogy soft brexit, vagy hard brexit következik-e.

(Az előbbi egy kompromisszumot jelentene, az utóbbi a teljes szakítást, azaz Nagy-Britannia EU-n kívüli harmadik államokhoz hasonló jogokkal rendelkezne – szerk.)

Az Európai Unió egy egzisztenciális válságban van, maga a népszavazás és annak kezelése is ezt tükrözi. Nem látom egyelőre, hogy ebből kifelé jönne. Hiába mondják mértékadó emberek, hogy jobb lenne összefogni, ez nem megy. Az bizonyos, hogy egyes erők az összetartozás irányába hatnak, mások a széthúzás felé, de ezek eredője egyelőre a helyben toporgás felé mutat. Pedig, ha látjuk, hogy a világ merre felé halad – például Kína – akkor azt is tudjuk, nagyon össze kell kapnia magát az EU-nak.

Minél nagyobb valaki, annál jobb lenne neki az euroatlanti szabadkereskedelmi egyezmény

- Az egyik gazdasági növekedést elősegíteni akaró elképzelés lenne az EU-USA szabadkereskedelmi egyezmény, azaz a TTIP. Rengeteg kritika érte az ezzel kapcsolatos tárgyalásokat, sokan azt állították, hogy nem elég nyílt, a védelmezői pedig arra hivatkoztak, hogy minden hasonló szerződés előtt így folytatják az egyeztetéseket, hiszen a versenytársak is árgus szemekkel figyelik ezt. Mit gondol a TTIP-ről?

- Hallottam egy konferencián olyan zöldpárti véleményt még 2014-ben, hogy ez a nagy lobbi biznisze, ebben semmi jó nincs az egyszerű polgár és a kisvállalkozás számára. Olyan szisztematikusan gyűjtötték össze az érveiket, hogy végül az Európai Bizottság ellenzéke kontrollt tudott gyakorolni a tárgyalásokon. Ezt követően hozták nyilvánosságra a dokumentumokat – ha nem is mindegyiket. Ez volt az a fordulópont, ami után kimondták, egyre kisebb az esélye az egyezmény aláírásának. A közgazdaságtan szerint jó, ha egyre szabadabb a kereskedelem, s abban mindenki részt vesz, mert mindenki nyer vele. Ez eddig igaz, az viszont egyenlőtlen, hogy ki mennyit nyer, s ezek a különbségek az idő előrehaladtával egyre csak nőnek. Ráadásul ezen kívül vannak ügyek, amelyekben nagy nézetkülönbségek figyelhetőek meg az EU és az USA között, mint a környezetvédelem, a génmódosított élelmiszerek, a szellemi tulajdon, a befektetések kérdése. Nem tudom, hogy egyezségre lehet-e jutni ezekkel kapcsolatban. Inkább részegyezmények megkötésére látok lehetőséget.

- S a magyar gazdaságnak a TTIP jó lenne? Tudjuk, hogy a magyar ipar számtalan szállal kötődik a német autógyártáshoz, a nagy cégek mellett kisebb hazai vállalkozások is beszállítanak.

- Magyarország egy szabad szemmel alig látható szereplő ebben a történetben, egy ilyen államnak minden, ami a világban történik, adottság. Szerintem így állnak a kérdéshez a német cégek is. Az a bizonyos, hogy minél nagyobb valaki, annál jobb számára egy transzatlanti kereskedelmi egyezmény, akár személyről, cégről, vagy ágazatról beszélünk.

Európának meg kell tudni védenie magát

- Többször felmerült az Európai Uniós hadsereg kérdése. Ezzel kapcsolatban egyes hangok azt mondják, ez üti egymást a NATO rendszerével. Lehetséges-e ennek megvalósítása a tagállamok egyetértésével? Meg tudnak-e egyezni abban, hogy milyen szerepet játsszon, kiegészítse az Észak-atlanti Szerződés Szervezetét, vagy éppen helyettesítse azt?

- Léteznek felmerések az ügyben, hogy mik a legfontosabb kérdések az európai emberek számára, ezekben a biztonság egyre előrébb kerül. Ezekre hivatkozva mondja azt az Európai Bizottság, hogy legyen közös védelem. Az eddigi információk szerint ez nem azt jelentené, hogy új hadikapacitást állítana ki az EU, hanem a nemzetek kapacitásait hangolnák össze. Elvileg a NATO tagállamoknak GDP-jük két százalékát kell védelemre költeniük, viszont az, hogy ki mit vesz, mit fejleszt, abban egy összehangolás egyáltalán nem lenne rossz. A klímaváltozással, a kőolaj utáni világ beköszöntével nagyon durva dolgok várhatóak, ezért az Európai Uniónak képesnek kell lennie megvédeni magát. Ne feledjük, ha valaki az Európai Unió egy pontját megtámadja, akkor az egész uniót támadja meg. A NATO főszereplői pedig az európai országok, valamint az Amerikai Egyesült Államok.

- S a külpolitikában lehetne valami közös hangot találni? Elég csak az oroszokra gondolni. A lengyelek és a balti államok rendelkeznek történelmi tapasztalatokkal, amelyek nem túl pozitívak nagy szomszédjukkal kapcsolatban. Ezzel szemben a német gazdaságnak szüksége van az orosz nyersanyagokra, s habár néha keményebb hanggal szól az oroszokhoz Angela Merkel, mégis fű alatt nagy egyezményeket kötnek. Hogy a volt német kancellárról, a Gazprom Északi áramlata mellett lobbizó Gerhard Schröderről, vagy a német EU-biztos, Günther Oettinger ügyéről ne is beszéljünk…

- A jelenlegi világgazdaság nagyon fontos mozgatórugója a kőolaj és a földgáz, azok az országok, amelyek ezen erőforrásokkal rendelkeznek, tárgyalási pozícióban vannak. Az EU egyrészt energia uniót próbál kiépíteni, másrészt a megújulókra próbál átállni, mert ezek azok az utak, amelyekkel ezt a függést lehet csökkenteni. Nyilvánvaló, hogy vannak ellenérdekeltek az unión belül. Érdemes megnézni, hogy miként működik a világkereskedelem (

interaktív oldal

). Nem mondom azt, hogy Oroszország nem jelentős a globális kereskedelemben, viszont az Európai Uniónak az Amerikai Egyesült Államokkal, vagy Kínával folytatott gazdasági kapcsolatai sokkal nagyobb mértékűek.

Juncker: Az EU-USA kapcsolatok túl fogják élni Trumpot

- Mi a véleménye arról a feltételezésről, hogy Donald Trump elnökké választása negatív hatással lehet az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok kapcsolatára? Kell-e emiatt aggódni, vagy csak felfújták ezt az ügyet, s valójában nem változik az 1945 óta tartó jó viszony?

-

Jean-Claude Juncker

, az Európai Bizottság elnöke mondta azt egy interjújában, hogy az EU-USA kapcsolatok túl fogják élni Donald Trumpot. Én is ezt gondolom. Az amerikai elnök személye nem annyira fontos ebben a kérdésben, mint ahogy páran gondolják. Inkább az egész világpolitika változhat meg, s ez gyakorolhat hatást az unióra.

Mekkora hatalommal bírna az Amazon drónjaival?

- Nemrég beszélgettünkKiszelly Zoltán politikai elemzővel, aki szerint az okozta Trump választási sikerét és a brexitet is, hogy a jelenlegi politikai elit nem oszt vissza eleget – ellentétben a ’60-as, ’70-es, ’80-as évek nyugat-európai politikájával, elég csak Willy Brandt szociáldemokrata politikájára gondolnunk. Ennyire eltávolodott volna az EU, vagy az EU-tagállamok elitje a polgároktól?

- Ez biztos, hogy benne van, de ennél bonyolultabb a kérdés, mert az elitek sem ugyanolyanok. Vannak a régi elitnek a továbbélő generációi, akik egyre inkább fenyegetve érzik magukat. S vannak az újak, például a geekek, vagy azok, akik valamilyen jó üzleti érzéktől vezérelve felvásárolják a menő szabadalmakat, ebből óriási cégbirodalmat építve mindenki az ő kezükben van. Jól hangzik, hogy az Amazon drónnal kézbesíti a csomagot, de gondoljuk át még egyszer ezt. Mennyi mindent fognak a cég drónjai látni, milyen helyekre jutnak el? Mekkora hatalmat jelent ez? Az ezen eszközöket birtokló új elitek ellen is jelentkezik ez a düh.

A legnagyobb hatalommal azok a platformok bírnak, amelyek a két felet, a keresőt és a kínálót összehozzák. Például annak az eszköznek a kezelője, amelynél lehúzom a bankkártyámat a boltban a fizetésnél, így a piac mindkét oldaláról rengeteg információval rendelkezik. Ugyanilyen az Airbnb, az Uber és a Facebook is. Ezek szabályozásával már az Európai Bizottság foglalkozott, a Visa és a Mastercard ellen már indultak versenyügyi eljárások. Októberben jártam egy konferencián a Közép-európai Egyetemen (CEU), ahol Lord Adair Turner, az Institute for New Economic Thinking vezetője beszélt. Szerinte a régi elitek rendelkeztek bizonyos szociális érzékenységgel, az újak viszont nagy távolságra vannak a felhasználóktól, nem ismerik őket. Az új cégek vezetői láthatatlanok, nincs a társadalom iránt felelősségtudatuk.

Az új rendszerek önszabályozása az Európai Bizottság segítségével alakulhat ki

- Az Uber kritikusai megjegyezték, hogy a cég semmilyen felelősséget nem vállal munkavállalói iránt, teljesen kiszolgáltatottá teszi őket. Mintha az első ipari forradalom vadkapitalizmusa térne vissza…

- Igen. Európa pont a magasszintű társadalombiztosítás miatt is olyan vonzó, ami versenyképesség szempontjából hátrány, mert pénzbe kerül. Az új megoldások kikezdik ezeket a struktúrákat. Kérdés: miből lehet majd fizetni az egészségügyet, az oktatást, a társadalombiztosítást? Tagadhatatlan, hogy vannak az új rendszereknek előnyei, de az embereket sem szabad úgy magukra hagyni, mint az első ipari forradalom idején. A változásokat azonban nem lehet megállítani, ha nincs Uber, lesz Taxify. A legvalószínűbb az úgynevezett „együtt szabályozás” kialakítása, mert az egész piac abban érdekelt, hogy a rendszer működjön. Az önszabályozáshoz egy kicsit segíteni kell szabályozói oldalról, azaz a digitális egységes piac esetében az Európai Bizottság részéről.

- Az Európai Bizottság könnyebben rákényszerítheti egy szabályozás elfogadására például a Facebookot, mint a magyar, vagy a német kormány?

- Négy szabadság van az EU-ban: az áru, a tőke, a szolgáltatások és a személyek szabadon mozognak. Az Apple szinte nem adózik semmit az EU-s bevételei után, mert Írországban egy megegyezés értelmében fenntart egy gyárat, ahol több ezer embert foglalkoztatnak és innen büntetlenül kicsatornázzák az európai profitokat az EU-n kívülre. Vagy említhetjük Luxemburgot és az Amazont Juncker idején. Az Európai Bizottságnak nehéz fellépnie ilyen ügyekben, de az eljárások zajlanak, s majd meglátjuk, hogy mi lesz az eredményük. Az Apple-nek már volt korábban versenyügye, mert az iTunes letöltési feltételei különbözőek voltak, Nagy-Britanniában egy zeneszám drágább volt, mint máshol. A bizottság felszólította a céget, s az megszüntette a szabályellenes gyakorlatát. A roamingdíjakat is szép lassan eltörlik. Látok előrelépést, ha ez nem is feltűnő. A brexit, Trump, vagy a TTIP látványosabb, de az utóbbiak is ugyanúgy formálják az EU-t.

- S mi lehet az EU gazdasági növekedésének az alapja? Az öregedő népességből kiindulva csökkenő lakosságszámot, s csökkenő fogyasztást várnánk…

- Egyelőre még növekszik a népesség a bevándorlás miatt, s a jövőben is nagyon alacsony növekedési ütemet prognosztizálnak az Európai Uniónak. Azonban, ha van elkölthető jövedelmünk, akkor abból szánhatunk arra pénzt, hogy megnézzünk egy színi előadást, vagy meghallgassunk egy koncertet. Sokféleképpen lehet gazdasági teljesítményt létrehozni, s egyre inkább a szolgáltatások válnak fontossá. Az Európai Bizottság azonban azzal is tisztában van, hogy a világ gyorsabban növekvő része Európán kívül van. A tagállamok közötti kereskedelem részaránya enyhén csökken. Ez nem azt jelenti, hogy egyre kevesebbet kereskednek az EU-n belül, hanem azt, hogy egyre többet az unión kívül. Az a kérdés, hogy a következő években az európai cégek mennyire tudnak érvényesülni, például a feltörekvő ázsiai országok piacain képesek-e értékesíteni termékeiket. Amennyiben sokat tudnak eladni, akkor lesz továbbra is elegendő elkölthető jövedelem. Ha megnézzük a versenyképességi jelentéseket, látjuk, Európa tarsolyában komoly dolgok vannak.