Részítélet első fokon: a teniszpálya területe az önkormányzaté

A bíróság előtt igyekezett bizonyítani az igazát az önkormányzat és a sportklub is. A teniszezők ugyan 1943-as hivatkozást is találtak arra, hogy a pályát a város átadta, a jogszabályi háttér alapján mégis az önkormányzat számára kedvező döntést hoztak.

Betartotta ígéretét a Kinizsi Húsos Sportklub, azaz azt, hogy bírósági ítéleten keresztül

. Lapunk számolt be arról először, hogy ugyan a májusi akcióterv nem érintette volna az Erzsébet-ligetben található teniszpályákat, júniusban mégis

változtattak

ezen, csupán az egyetem által üzemeltetett sportlétesítménynek kegyelmeztek meg. Előbb már a nyár végével be akarták zárni, később ez novemberre tolódott ki, de valószínűleg ezt a tervet sem lesz képes az önkormányzat tartani. A teniszezők úgy látták és látják, hogy a város nem kíván velük tárgyalni, s csupán a sajtón keresztül üzennek nekik a döntéshozók. A

, hogy nem kerékkötői akarnak lenni a beruházásnak, csupán a

Klebelsberg Kuno

idején épített pályát akarják megmenteni, akár úgy is, hogy a terület egy részét átadják. A várost egy ügyvéd képviselte csak,

Faludi Csaba

, míg a sportklub érdekeinek védelmében

Tóth Zoltán

elnök és

Tímár Gyula

elnökhelyettes lépett fel. Az önkormányzat szerette volna elérni, hogy a bíróság kötelezze a teniszezőket arra, hogy a 4640 négyzetméteres területről 15 napon belül vigyék el ingóságaikat. Ezzel szemben a sportolók azt kívánták, mondják ki, hogy a liget a pályát tartalmazó részét már elbirtokolták, illetve az igazságszolgáltatás írja elő az önkormányzatnak, hogy változtassa meg a terület művelési ágának besorolását közparkról sportpályára – ugyanis ez a valóságban már közel száz éve bekövetkezett.

Tímár Gyula történeti érveket is előhozott, már az 1920-as évek óta sportpályaként működött a területet. Felolvasta a Délmagyarország 1943. április 1-jén megjelent cikkét, amely arról tudósít, hogy a városi kisgyűlés átadta a terület közhasználati jogát, s ezzel tulajdonjogát az SZTC-nek, ez viszont az ingatlan-nyilvántartásba nem került át. A sportklub képviselői szerint 2004-ben megtörtént az elbirtoklás, mert eltelt 1989-től számítva 15 év, a város pedig nem törődött a területtel, csak az utóbbi időszakban 2 millió forintot költöttek a felújításra. Faludi Csaba válaszképpen az alaptörvényre, valamint az állami és önkormányzati vagyonról szóló törvényre hivatkozott. Szerinte hiába oktatta ki az alperes (az önkormányzat) és a bíróság is a teniszezőket, mégsem képesek helyesen értelmezni a vonatkozó jogszabályokat. Úgy látja, nem elbirtokolható a terület, mert forgalomképtelen. Hivatkozott arra, hogy több mint egymilliárd forintos beruházásról van szó, ha ez elmaradna, az komoly veszteséget okozna az önkormányzatnak. A bíróság részítéletében első fokon elutasította a teniszezőket. Az elbirtoklásról a régi és az új Polgári Törvénykönyv mást mond (az új 2014 márciusában lépett hatályba). 2004-es elbirtoklás esetén a régi PTK az érvényes, azaz az akkori jogszabályok szerint ez nem következhetett be, mert nem lehetett tulajdoni hányadot elbirtokolni, kivéve közös tulajdon esetén. „Megyünk tovább mindenféleképpen” – nyilatkozta lapunknak Tóth Zoltán. Egyelőre megvárják a hivatalos bírói végzést, konzultálnak jogászokkal, s ezt követően hoznak döntést a szükséges lépésekről. Remélik, hogy az 1943-as újságcikk alapján képesek lesznek megtalálni az igazukat bizonyító önkormányzati döntést.