Gyurcsányi pályán a szegedi polgármester, a város jövőképért kiált

Míg más nagyvárosokban a bevétel növekszik, Szegeden a városvezetéshez kapcsolódó etikai, hatósági, bírósági ügyek száma szaporodik. Máshol adót csökkentenek, Botka Lászlóék viszont tovább sarcolják a lakosságot. Mintha másként, más irányba forogna az ország és Szeged kereke. A Tisza Lajos Közéleti Egyesület aláírásgyűjtő akcióba kezd, hogy levegőhöz juttassa a szegedieket. Céljuk a lakosságot és a vállalkozásokat érintő helyi terhek mérséklése – „Harc a sarc ellen” újratöltve. Bartha László elnökkel vontunk mérleget.

Az elmúlt két esztendőben nemhogy csökkent volna Szeged lemaradása a megyei jogú magyarországi városokhoz vagy a rivális regionális településekhez képest, de az olló egyre ijesztőbb méretűre nyílik. Nemcsak gazdasági értelemben van mélyponton a csongrádi megyeszékhely, de politikai tekintetben is aggasztó az elszigeteltsége. A város szocialista polgármesterétől előbb a saját párttársai, majd a helyi lakosok vonták meg a bizalmat,

Botka László

kvázi gyurcsányi pályára került. Szeged vezetésének semmiféle jövőképe nincs a város fejlesztésével kapcsolatban, pedig az idő most már egyre inkább fogy, lassan visszafordíthatatlanná válnak a negatív folyamatok. Első lépésként a brutális sarcokkal terhelt helyi lakosság helyzetén igyekszik könnyíteni a Tisza Lajos Közéleti Egyesület – vázolta a kórképet a SZEGEDma.hu-nak

Bartha László

elnök.

Migránsok vs. menekültek - szavazóbázisát frissítené a baloldal

„Döbbenten és aggódva tapasztaljuk, hogy Magyarország és Szeged kereke teljesen ellentétes irányba forog. Az Orbán-kormány konzekvens, határozott álláspontot foglal el a migráció tekintetében, és a gazdaságfejlesztés terén is egyértelmű a víziója, ráadásul a tények és a folyamatok visszaigazolják a miniszterelnök elképzeléseinek helyességét. Emlékezetes, a 2015. januári Charlie Hebdo elleni merényletet követően a kormányfő kinyilvánította, a gazdasági bevándorlás káros és rossz, a hazájukat gazdasági okokból otthagyóknak Magyarország nem tud menedéket nyújtani, és nem engedi, hogy hazánk a bevándorlók célpontjává váljon. A hazai és a nemzetközi balliberálisok – vagy nevezzük őket a saját 1960-as, 70-es évekbeli terminológiájukat felidézve szabados balosoknak – azonnal boszorkányüldözést és idegenellenességet kiáltottak, ám a 2015 nyarától elképesztő méretűvé duzzadt, a fizikai határzár megépítéséig hazánkat is rendkívüli mértékben sújtó migrációs áradat, valamint az utóbbi két esztendő véres terrorcselekményei bebizonyították,

Orbán Viktor

pontosan ítélte meg: Európa és a világ korszakos problémával kénytelen szembenézni. A kormánynak sikerült megvédenie határainkat, és minden erejével küzd a jövőnket, identitásunkat veszélyeztető kötelező kvóta, a brüsszeli kényszer-betelepítési tervekkel szemben. A 2016. október 2-i népszavazáson ehhez meg is kapta a kellő társadalmi felhatalmazást, kár, hogy az úgynevezett baloldal és a Jobbik kisstílű politikai játszmává silányította az ehhez kapcsolódó alkotmánymódosítás ügyét. Azt is látjuk, hogy Botka László, Szeged szocialista polgármestere fordítva ül a lovon. Az európai baloldal politikájához igazodva nem csupán pátyolgatta a migránsokat, egyfajta ideiglenes tábort alakított ki számukra a nagyállomáson önkormányzati erőforrásokat is bevetve, de mindenki előtt ismertek a

Martin Schulzcal

, az Európai Parlament szociáldemokrata elnökével folytatott titkos tárgyalásai, alkui is. A baloldal szavazótábora – ez életkori okokkal is magyarázható – folyamatosan csökken Európában és Magyarországon is, ezért igenis az a céljuk, hogy felfrissítsék, lecseréljék bázisukat, bevándorlókat csalogassanak be. Ők menekülteknek hívják ezeket az idegen kultúrájú embereket, a jobboldal pedig migrásonknak, és ez lényeges különbség, hiszen a menekültet nyilvánvalóan üldözik, a kontinensünkre özönlő tömeg legnagyobb része viszont színtiszta gazdasági bevándorló: migráns. Botka László soha nem nyilatkozott valós terveiről, szándékairól, és megértem, hogy ezt nem is teheti, hogy egyértelmű, hogy Szegeden is szüksége van utánpótlásra a baloldali szavazótábornak, amire – történelmileg igazolt tény – kiválóan alkalmasak az integrálódni nem akaró bevándorlók, akiknek egyetlen céljuk, hogy kivegyék a részüket a jóléti rendszerből, szolgáltatásokból. Városszerte tartja magát a szóbeszéd, hogy üres IKV-s ingatlanokba terveznek költöztetni migránsokat, amit a polgármester máig nem cáfolt egyértelműen, pedig sokszor megvolt rá a lehetősége. Érdekes és sokat mondó a kontraszt, hogy a város frekventált közterein 2015-ben tábort verő, odapiszkító migránsokat Szeged vezetése etette, itatta, ellátta, míg egy friss rendelettel százezres büntetéseket helyezett kilátásba a szegediek számára, ha gyermekük labdája neadj'isten fűre pottyan, vagy csemetéjük netán egy szökőkútban játszadozik” – kezdte beszélgetésünket Bartha László.

Nincs valós munkahelyteremtés, szűkülnek a bevételek - marad a lakosság sarcolása

A migránsokat tehát „simogatja”, a helyi lakosságot pedig korlátozza, félelemben tartja és sarcolja a szegedi városvezetés – folytatta a civil szervezet elnöke, aki szerint ennek hátterében az áll, hogy Szeged gazdaságilag mélypontra került, bevételei csökkennek. „A magyar gazdaság növekvő teljesítményét mutatja, hogy a nemzetközi hitelminősítő intézetek sorra minősítették fel hazánkat, a kormány béremelésekről, adó- és járulékcsökkentésekről dönt. A napokban jelent meg

arról, hogy a magyar nagyvárosok helyi adóbevételei rendkívüli mértékben emelkednek, ennek kapcsán mérsékelni tudják a lakosságot és a vállalkozásokat érintő helyi adóterheket, illetve adókedvezményeket tudnak bevezetni. Mindennek hátterében az áll, hogy új cégek telepednek le, illetve a már meglévőek bővítik a kapacitásukat. No, nem mindenhol, mert Szeged sajnálatos módon hiányzik erről a listáról, aminek az oka nem más, minthogy másfél évtizede nem létesült a városban új termelő beruházás. Míg korábban a csongrádi megyeszékhely fejlettsége a magyarországi átlag felett mozgott, mára ez megfordult, városunk legégetőbb problémájává vált a gazdaság siralmas állapota, minden más alrendszer működési nehézségei is jórészt az ebből következő pénztelenségre vezethetőek vissza. Valós munkahelyteremtés egész egyszerűen nincs. Amit Botka Lászlóék megpróbálnak nagy sikerként beállítani, az egyrészt kormányzati segítséggel történik, másrészt szinte kizárólag tetszőlegesen ide-oda költöztethető irodaközpontok idetelepüléséről van szó, melyek nem hoznak létre pluszértéket. Szegednek teljesen egyértelműen olyan beruházásokra lenne szüksége, melyek valamit előállítanak, terméket készítenek, tartós jövedelmet biztosítanak a városnak és az itt élőknek. Ha a munkavállalásból származó szja-t felszorozzuk az inflációval, a matematika 2-3 milliárd forintos deficitet mutat 2002-höz képest, azaz világos, hogy Szegeden az elmúlt 14 esztendőben nemhogy új munkahelyek nem jöttek létre, de valójában csökkent a munkahelyek száma. A legelkeserítőbb, hogy kísérlet sem történt új termelő munkahelyek létrehozására. Ebben a helyzetben a város bevételei nyilvánvalóan szűkülnek, nem marad más lehetőség, mint a hagyományos és bevált balliberális politika, a lakossági terhek és sarcok folyamatos emelése” – vázolta Bartha László.

15-20 ezer új termelő munkahelyre lenne szükség - de hol a jövőkép?

A civil szervezet alapító-elnöke hiányolja a jövőképet, szerinte a polgármesternek és a városvezetésnek semmiféle elképzelése sincs arról, hogyan növelje Szeged bevételeit azon kívül, hogy a lakosságról húz le újabb és újabb bőrt. „A 2007 és 2013 közötti uniós ciklusban állítólag elköltöttek a városban és környékén 270 milliárd forint fejlesztési forrást. Úgy szoktak számolni, hogy átlagban 100 millió forint teremt egy munkahelyet, tehát ezek alapján 2700 új munkahelynek kellett volna létesülnie – a baj csak az, hogy ebből egyet sem látunk. Ez azt jelenti, hogy a hasznos célok helyett részben öncélú, részben nehezen fenntartható beruházásokra ment el a rengeteg pénz. Az ember ezen még csak-csak túllépne valahogy, mondván, zárjuk le a múltat, tekintsünk előre, csakhogy továbbra is hiányoznak az alaposan kimunkált, átgondolt tervek és a stratégiák. Hogyan akarnak Botka Lászlóék 15-20 ezer új, termelő és hozzá kapcsolódva 3-4 ezer egyéb munkahelyet létesíteni, ahogy az elvárható és szükséges lenne? Szeged akár 200-220 ezer ember ellátására lenne alkalmas, akkor használná ki kapacitását, és működne gazdaságilag kiegyensúlyozottan: munkát és jövedelmet biztosítana az itt élőknek, visszacsalogathatná azokat, akik korábban elhagyták, és perspektívát jelentene az itt tanuló egyetemistáknak. A Tisza Lajos Közéleti Egyesület 'Befektetés a jövőbe' című programjában rámutatunk, a városnak a mezőgazdasági feldolgozóiparra, az egészségügyi háttériparra, a logisztikára és a megújuló energiákra kellene koncentrálnia. Szívesen vitatkoznánk persze erről az érintettekkel, de nehéz úgy ütköztetni a jövőképeket, ha a város vezetői nem rendelkeznek ilyennel. A közgyűlési ellenzék előtt adott a lehetőség, hogy felvázoljon egyfajta víziót, mi, civil szervezetként pedig a nyilvánosságon keresztül szeretnénk megmutatni, igenis léteznek Szegeden olyan közösségek, melyeknek tíz-húszéves jövőképük van a város fejlesztését illetően. Ideje észbe kapni, mert ha nem változtatunk a városházi és adott esetben a lakossági hozzáálláson, az ország és Szeged ellentétes irányú forgása felgyorsul, és ez később visszafordíthatatlanná is válhat” – figyelmeztetett.

Aláírásgyűjtés indul a lakossági és vállalkozói terhek mérsékléséért

A Tisza Lajos Közéleti Egyesület elsőként is a lakosságot és a vállalkozókat sújtó brutális terhek ellen veszi fel a harcot. Portálunkon is rengeteget cikkeztünk arról az elmúlt években, hogy ezer sebből vérzik a város fizető parkolási rendszere, tömegközlekedése, lakás- és üzleti célú ingatlangazdálkodása. Miközben az érintett ágazatok színvonala évről évre csökken, a folyamatosan szűkülő szolgáltatásokért „cserébe” egyre magasabb díjtételekkel sújtják a szegedieket. Ezt elégelte meg – így Bartha László – a Tisza Lajos Közéleti Egyesület, mely a saját eszközeivel igyekszik levegőhöz juttatni a terhektől fuldokló szegedieket. A civil szervezet 2015-ben már helyi népszavazást kívánt kezdeményezni annak érdekében, hogy az önkormányzat minimum 30 százalékkal mérsékelje az országos összehasonlításban is rendkívül magasnak számító tömegközlekedési, parkolási, üzlet- és lakásbérleti díjakat, ám ezt a helyi választási iroda különböző okokra hivatkozva kétszer is elutasította. Az emberek egyelőre tehát nem mondhattak véleményt, az egyesület azonban nem adta fel, sőt, a kört az ugyancsak irreálisan magas helyi adókkal sújtott szegedi vállalkozók terheinek enyhítésével bővítette. A napokban aláírásgyűjtésbe kezdenek Szegeden, várják a csatlakozókat, hogy közösen üzenjék meg a város vezetésének: elég volt a sarcokból! „A szegediekkel közösen arra akarjuk felhívni a helyi döntéshozók figyelmét, hogy minimum 30 százalékkal csökkenteni kell a lakosságot és a vállalkozásokat érintő, az önkormányzat által szabályozott rezsi jellegű díjakat (a tömegközlekedési, parkolási, bérleti díjakat és a vállalkozókat érintő helyi adóterheket), mert a jelenleg érvényben lévő díjtételek Szeged jövőjét veszélyeztetik, kiüresedését vonják maguk után. Ezek a magyarországi átlagnál súlyosabb terhek azért is indokolhatatlanok, mert – mint már kifejtettem – nem társul melléjük semmiféle reményteljes gazdaságfejlesztési, -élénkítési irányvonal. Reményeik szerint ha sokan támogatják a kezdeményezést, bár az nem bír kötelező érvénnyel az önkormányzatra nézve, a város mégsem teheti meg, hogy nem gondolkodik el az emberek egyértelmű és határozott véleménynyilvánításán. Csatlakozni lehet a TLKE honlapján és Facebook-oldalán, illetve aláírásgyűjtő pontjain és rendezvényein, melyekről a sajtó útján is értesítjük majd a lakosságot” – ismertette az elnök. Hozzátette, az akcióval kapcsolatban érheti őket olyan vád, hogy rövid távon bizonyos városi bevételek csökkenését érnék el, ám a forrásokat gazdaságfejlesztési és ipartelepítési eszközökkel kellene megtöbbszörözni, másrészt a 'Befektetés a jövőbe' című programjukban világosan megfogalmazzák: tisztában vannak vele, hogy először egy-két évig levegőt kell venni a városnak és sarcoktól fuldokló lakosainak, majd az uniós fejlesztésekben és a termelő célú munkahelyteremtésben rejlő lehetőségeket kiaknázva öt-tíz év alatt lehetne valóban bővülő pályára állítani a szegedi gazdaságot.

Trump utat mutat Szegednek is

„Az egyetlen út, hogy minél több termelő beruházást hozunk a városba, hiszen addig nincs miből gazdálkodni, amíg nem termeltük meg a jövedelmet, amíg nincsenek munkahelyek. Ugyanígy működik egy család költségvetése is, amíg a mindennapi élethez szükséges forrásokat nem biztosítják, addig nem költenek díszkivilágításra; vagy még érzékletesebben szólva nem díszköveztetnek, ha belül rájuk omlik a vakolat. Számomra reményt jelent, Szeged számára pedig kicsiben utat mutat, hogy

Donald Trump

nemrég az USA-ban hasonló jelenségekre hívta fel sikerrel a lakosság figyelmét, meggyőzte a többséget a változás elkerülhetetlenségéről, felülkerekedve a tényeket elhallgató vagy elhazudó szabados médián is. Itt a napfény városában ugyanez most a feladat” – világította meg.

Etikai, hatósági és bírósági ügyek terhelik a szegedi baloldalt

Bartha László arra is rámutatott, miközben más nagyvárosokban a bevételek szaporodtak meg az elmúlt években, Szegeden jól láthatóan a városvezetéshez kapcsolódó különféle zűrös ügyek száma növekedett meg. Ez azonban másféle, kétes dicsőség. „Elég, ha csak arra utalunk, hogy az MSZP-s várospolitikai alpolgármester, a polgármester kabinetfőnöke és a címzetes főjegyző a vádlottak padjára ül az ingyenes parkolóbérletek jogalap nélküli osztogatásával kapcsolatos 40 milliós hűtlen kezelési ügyben, az MSZP-s gazdasági alpolgármester nemrég furcsa körülmények között villamosnak ütközve törte össze szolgálati autóját, a balesetet pedig el akarták tussolni, de a szocialista frakció további tagjai vagy családtagjaik kapcsán is felmerültek az elmúlt időszakban etikai kérdéseket felvető, hatósági vagy éppen bírósági ügyek” – jegyezte meg.

Botka és Gyurcsány - kéz a kézben

A Tisza Lajos Közéleti Egyesület elnökének összegzése szerint egyébként Botka László mára egyértelműen a klasszikus gyurcsányi pályát futja be. „A gyurcsányi modell azt mutatta be, nem működik tartósan, hogy valaki nem mond igazat.

Gyurcsány

ezt bevallotta, majd a sajátjai buktatták meg. Ugyanezt látjuk Botka László esetében is. Éppen a különféle hazugságok vezettek oda, hogy előbb a saját párttársai hívták vissza, váltották le az MSZP országos választmányi elnöki posztjáról, majd október 2-án a népszavazáson a szegediek vonták meg tőle a bizalmat, hiszen bár kevesebben mentek el voksolni, mint a 2014-es önkormányzati választáson, de mégis jóval többen mondtak nemet a polgármester által képviselt migránsbarát, szabados balos politikára, mint amennyien két évvel korábban a neve mellé tették az ikszet. Hallottuk erről aztán, hogy az almát nem lehet a körtével összehasonlítani, de jómagam úgy vélem, 2014-ben és 2016-ban is a szegediek mondtak véleményt, nem pedig az almák és a körték. Gyurcsány Ferenc és Botka László között egyelőre egy különbséget vélek felfedezni: az egykori kormányfő karakánul felvállalta a bukás következményeit, a szegedi polgármester esetében nem látok erre utaló jeleket, csak a hatalomhoz való görcsös, öncélú ragaszkodást, ami mérhetetlen károkat okoz, mert gúzsba köti a várost és az itt élőket” – fejezte be.