Újszegeden emlékeztek meg az 1944 őszi mészárlás áldozatairól. A plébános szerint nem lehet gonoszságra gonoszsággal válaszolni, mert akkor senki nem állítja meg a gyűlölet terjedését.
„A háborúnak mindenki áldozata, de vannak olyanok, akik el sem mentek a harcmezőkre, hanem otthonaikban haltak meg” – fogalmazott
Thorday Attila
, az Újszegedi Katolikus Plébánia plébánosa. A Kalkuttai Szent Teréz anya templomban szentmisét mutattak be a délvidéki magyar népirtás ártatlan áldozataiért. 72 évvel ezelőtt, 1944 őszén mintegy 20-25 ezer magyar civilt gyilkoltak meg
Tito
partizánjai a Bácskában. Az 1942-es hideg napok nyomán hideg hónapokként emlegetett időszakban az esetek többségében ítélet nélkül végeztek ki, majd temették jelöletlen tömegsírba az áldozatokat. Párhuzamot vontak az Ószövetség írása szerint zsidóként a hitükért megkínzottak, kivégzettek és a magyarságukért meghalt délvidékiek között. Thorday Attila úgy gondolja, foglalkoznunk kell az élet és halál kérdésével, mert tudni akarjuk, hogy mi volt a régiekkel, illetve mi lesz majd velünk. Rámutatott, a gonoszságra nem válaszolhatunk hasonló tettel, mert az egy olyan dominóeffektust indít be, amely soha nem ér véget. Jézus példája a követendő, aki szenvedései ellenére nem kívánt bosszút állni, sőt a kegyetlenkedőkért is közben járt. A Megváltó kétezer éve felidézte Mózes történetét azoknak, akik nem hittek a túlvilági létben. Isten Ábrahám, Jákob és Izsák istenének vallotta magát, „akik élnek”, tehát létezik örök élet. Testünk elfárad, elporlad, de a földi élet csak egy szakasza, ezt Isten mellett
Platón
is megerősítette, mert az ókori görög filozófus azt vallotta, hogy a lélek halhatatlan. A szentmise felajánlását a délvidéki áldozatokért mutatták be.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.