Trócsányi Lászlóval emlékeztek 1956 református hőseire Szegeden + FOTÓK

A forradalom szó ma a jogfosztottak jogaiért, a nemzeti függetlenségért folytatott közdelem szinonimája - mondta Trócsányi László igazságügyi miniszer szombaton, a Kálvin téri református templomban, ahol az 1956-os forradalom és szabadságharc református hőseire és áldozataira emlékeztek.

Az 1956-os forradalom hőseire és áldozataira emlékezett a Szeged-Kálvin Téri Református Egyházközség egy nappal a 60. évforduló előtt. Az ünnepi istentiszteleten

Fekete Károly

püspök hirdetett igét, aki

János

és

Péter

apostolok koncepciós perének példáján keresztül érzékeltette: "Krisztus ügyében méltóság tanúnak lenni". A püspök emlékeztetett, Jézus tanítványaihoz hasonlóan Magyarországon az 1950-es években is meghurcolták azt, aki Krisztus ügyében mert cselekedni; a hittan tanításának szabadságát is megvonták. A hívek nem vallhattak Krisztusba vetett hitükről, nem mondhatták el "amit láttak és hallottak" vele kapcsolatban. A megemlékezőket arra buzdította, merjenek tanúságot tenni Krisztus ügyében, mert az üdvösségre való feladat, s mert Isten számon kéri a vallomást. A püspököt követően

Trócsányi László

igazságügyi miniszter mondott ünnepi beszédet. Megemlékezése elején hangsúlyozta, a történelem folyamán milyen jelentésbeli változásokon ment át a "forradalom" szó, hogy ma már a jogfosztottak jogaiért, a nemzeti függetlenségért folytatott harc szinonimája. Emlékeztetett, ezekért a célokért küzdöttek 1956 októberének hősei is, még ha néhány nappal később le is tiporták, a későbbi rendszerek pedig ellenforradalomként, kegyetlen megtorlással kívánták élét venni a történteknek. "Számomra, számunkra sosem volt kérdés, hogy forradalomról volt szó. Mint forradalomról beszéltünk a történekről otthon, azon kívül inkább hallgattunk róla. A Kádár-rendszer egyre megengedőbb lett, lehetett társadalomkritikát gyakorolni, a bürokráciát ostorozni, de 1956 tabu maradt akkor is, amikor a rezsim ereje teljében érezhette volna magát. Ezért volt a propaganda, az iskolában a gyerekek ideológiai nevelése. Mindhiába, mert 1956 októbere óta belföld és külföld számára egyaránt világos volt, hogy a kommunista rendszer nem élvezi nemhogy a nemzet, de még azoknak a dolgozó osztályoknak a támogatását sem, amelyekre folyton hivatkozott. Aki 1956-ra kérdezett rá, az a rezsim erkölcsi alapjait feszegette, ez pedig futóhomok, ingovány, nem pedig szilárd talaj volt." Trócsányi László két személyt emelt ki az 1956-os eseményekből, a Szegeden tanító

Perbíró Józsefet

, akit dékánhelyettesi munkája mellett a MEFESZ nagygyűlés levezetőjeként is ismernek, s akit 1957-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek. Illetve

Kardos János

református ügyvédet, aki többet között

Tóth Ilona

1956-os elítéltet is védte. "Változnak az idők, és mi vele változunk. Hajlamosak vagyunk a klasszikus mondásokat nem kétségbe vonni, de ami igaz volt egykor, nem biztos, hogy ma is igaz. A keresztény igazság ezt meghaladja. Már

Augustinus

is azt tanította: ne panaszkodjatok, hogy nehéz idők járnak, éljetek szépen, és jó életetekkel megváltoztatjátok az időket, s nem lesz mire panaszkodnotok. A kérdés nem az, mi változott a forradalom óta, és az hogyan változtatott meg engem. A kérdés az, mi mit tudunk változtatni a koron, melyben élünk. Ezt még nem tudjuk megítélni, de azt tudjuk, hogy Perbíró József és Kardos János hogyan alakították a világ folyását. Ezekben a napokban 1956 kapcsán olyan emberekre emlékezhettünk, akik megváltoztatták a kort, melyben éltek, inkább, minthogy igazodtak volna hozzá. Ez áldozattal, veszélyekkel járt. Az igazi szabadság Krisztusban van, ezt mint hívő és mint igazságügyi miniszter mondom" - zárta ünnepi beszédét. Az istentisztelet után a református templom mellett leleplezték

Juhász András

népi fafaragó mester művét, az 1956 magyar református áldozatainak tiszteletére készült fejfát, melyet Fekete Károly püspök szentelt fel.