Tereferével és homályos emlékek felidézésével folytatódott a Szeviép-per

A tárgyalótermek hangulatától kissé szokatlan terefere alakult ki a Szeviép-per szerdai tárgyalásán a Szegedi Járásbíróságon, amikor is az egyik vádlott egy tanúval kvázi beszélgetve elmagyarázta az ügyésznek és a bírónak, hogy miként is működik a banki hitelnyújtás egy társasház építésénél. Mint ismeretes, az építőipari cég három egykori vezérét, O. Lászlót, P. Lászlót és B. Sándort különösen jelentős mértékű tényleges vagyoncsökkenést eredményező csődbűntettel vádolja az ügyészség.

Akárcsak

, most is azt lehetett tapasztalni, hogy egyes kérdéseknél a meghallgatott tanúk nem emlékeznek még csak évszámokra sem. Távoli emlékeire hagyatkozott többször

Kádár Ottó

is, aki a Szeviép Zrt. budapesti igazgatóságának volt a vezetője nagyjából 2009 januárjától, munkaviszonya az építőipari cég csődjével szűnt meg. Elmondása szerint legfőbb feladata a magasépítészeti üzletág felépítése mellett a meglévő szerződésállomány kezelése és újak elnyerése volt, előbbi körbe két irodaház építése és talán egy lakópark is szerepelt. Bírói kérdésre elmondta, mind a folyamatban lévő, mind az újabb projekteket érdemes volt elvégezni. Kitért arra is, hogy abban az időszakban 10-100 millió forintos nagyságrendű projektek voltak a piacon, s amelyeknél közreműködött, azokat eredményesnek értékelte. A Jázmin 16 Kft. és Petneházy 70-72. Kft. projektcégekről csak hallott, konkrét információkkal nem rendelkezett a két társasházzal kapcsolatban. Arra a kérdésre, hogy miért lettek határidőre kifizetve az alvállalkozók, először hümmögött, majd a kérdés megismétlését kérte, végül azt mondta, úgy gondolja, ha a megrendelési oldalon adódtak problémák, akkor voltak késedelmes kifizetések. Szintén hallomásaira hivatkozva arról beszélt, hogy a 2010 előtti időszakra különösen jellemző volt, hogy az állam nem fizetett időben, többéves késések is adódtak, szerinte most talán kicsit jobb már a hozzáállás. Példaként az M43-as Tisza-hidat és a szegedi 1-es villamos kivitelezését hozta fel, amelyeknél elvárták, hogy határidőre elkészüljenek a beruházások, ám az állam nem fizetett, ezzel ellehetetlenített több építőipari céget is. Mint mondta, arról tudott, hogy a Szeviép Zrt. is küzd azzal, hogy késedelmesen jut a pénzéhez, de arról fogalma sem volt, hogy mekkora a baj, épp Oroszországban tárgyalt egy nagykövettel, amikor telefonon értesítették a csődről. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, élete egyik legkellemetlenebb élménye volt, és ha tudja, hogy a Szeviép Zrt. csődöt jelent, nem is vállalta volna egy évvel korábban a budapesti igazgatóság vezetését. Szintén kérdésre válaszolva Orbán Péter elmondta, pletykákat bár hallott a társaság rossz anyagi helyzetéről, ám ő egy részleget vezetett, nem látott bele a cég egészének gazdálkodásába.

Dlusztus: minden kölcsönt visszafizetett a Szeviépnek a két cég

Tanúként idézte meg a Szegedi Járásbíróság

Dlusztus Imre

újságírót, aki 2007 végétől társtulajdonosa, majd 2008-tól ügyvezetője volt a Diósgyőr FC Kft.-nek és az MC Sportreklám Kft.-nek, amelyeknek tagi kölcsönt nyújtott a Szeviép. Dlusztus elmondta, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) által akkoriban diktált követelmények miatt minden csapat beiktatott egy plusz céget, az MC Sportreklám Kft. így részint sportszerbeszerzést, meccsek szervezését vagy éppen a csapat utaztatását végezte a reklámfelületek értékesítése mellett. Bevétele volt a cégnek továbbá az értékesített jegyekből is. Amikor odakerült, a Borsodival volt a legjelentősebb, éves szinten 100 millió forintos szerződése a klubnak, ám onnan végül mindössze 18 milliót kaptak, mivel egy másik sörgyár is bejött a képbe, és a Soproni kizárólagosságot szeretett volna. Hiába látszott úgy a tárgyalások során, hogy megegyezés születik, ez nem történt meg. Közben folyamatosan szponzorokat keresett Dlusztus Imre, így jött képbe a Szeviép Zrt., a társaság tagi kölcsön formájában nyújtott anyagi támogatást. Kérdésre válaszolva elmondta, jellemzően akkor volt szükség tagi kölcsönre, amikor szünetelt a bajnokság, az év más időszakában a jegyárbevételekből és a VIP-páholy bérletéből befolyó összegből ki tudták fizetni a játékosokat és az alkalmazottakat. A Szeviép Zrt.-vel szerződés értelmében havi bruttó 6 milliót fizetett a Diósgyőrnek az építőipari cég 2008 decemberéig, ezekért cserébe mezreklámot nyújtottak, ám ez az összeg elmaradt a korábbi szponzorációs bevételtől, ezért volt szükség a tanú elmondása szerint tagi kölcsönre. Első körben újabb szponzor bevonásával próbálták a tagi kölcsönt visszafizetni, képbe került a helyi hulladékgazdálkodó társaság is, ám Dlusztus szerint leginkább a politikai környezetet lehet azért okolni, hogy a rendkívül népszerű csapatnak, amelynek a meccseire is sokan járnak, mégsem sikerül jelentős szponzort találnia. Elmondása szerint Káli Sándor miskolci polgármester kimondottan nem kedvelte őt, hiszen Dlusztus köztudottan jobboldali beállítottságú, így többeknek szúrta a szemét, hogy egy „komcsi városban” egy fideszes intézi a fociklub ügyeit. A focicsapat támogatása egyébként jól is jött a Szeviépnek elmondása szerint, hiszen észak-magyarországi terjeszkedésben gondolkoztak, ehhez pedig jól jött, hogy minden egyes sportoló szeviépes mezt visel, illetve az utánpótlás játékosok is az építőipari cég logójával ellátott mezben feszítettek minden egyes meccsen. Ráadásul ott politikai oldaltól függetlenül mindenki támogatta a csapatot, ami szintén járhat előnyökkel annak, aki pénzt fordít a csapatra. Azt, hogy forintra tudta-e váltani a szponzorációt a Szeviép, nem tudta megmondani a tanú, de arról volt tudomása, hogy fürdőfejlesztésről és villamosvonal rekonstrukcióról is folytak tárgyalások. 2008 őszére a folyamatos tárgyalások ellenére világossá vált, hogy nem lép be új szponzor, beütött az építőipart sújtó válság, így a kölcsön visszafizetésének az értékesítés lett, a Diósgyőr FC Kft.-t az önkormányzat egyik társasága vásárolta meg, majd két év múlva

Leisztinger Tamás

, a

nagyvállalkozó lépett be a szponzorok sorába, s azután jutott fel ismét az NB1-be a csapat.

A tanú szerint mintaprojekteket valósítottak meg

Orbán Péter

közgazdász, a Danubius Ingatlan Zrt.-t vezette, amelyben résztulajdona volt a Szeviépnek részvény vásárláson keresztül. A Zrt. projektcégein keresztül társasház építésekkel foglalkozott, ezek közé tartozott a Jázmin 16 Kft. és Petneházy 70-72. Kft., a 174, illetve 94 lakásos fővárosi társasházakra egymilliárd forintnál is nagyobb banki hitelt vettek fel, amelyeket az egyik projekt esetében a Budapest Bank, másiknál a CIB nyújtott. Orbán Péter elmondta, mindkét beruházás mintaprojektnek számított a pénzintézetek szerint is, gazdaságos beruházásnak értékelték, ezért is kapták meg az 1 milliárdot meghaladó kölcsönt is az építéshez. Hosszasan ecsetelte, hogy a bankok ilyen esetekben milyen költséghatékonysági és egyéb számításokat kérnek, önerőt is fel kell mutatnia a projektcégnek, a pénzintézet saját szakértőt is kirendel, és csak ezután folyósítanak hitelt, amit szakaszosan lehet lehívni a műszaki teljesítési egységek fényében. Azt nem tudta megmondani a közgazdász, hogy mikor lett visszafizetve a bankhitel, de abban biztos volt, hogy még voltak eladásra váró lakások és garázsok, amikor ez megtörtént. Elmondta, hogy pénzügyi és szakmai segítséget egyaránt nyújtott a Szeviép Zrt., illetve azt is, hogy a válságnak nem volt előzménye, amelynek mértékére példaként azt mondta, ha egy lakás 15 milliót ért a piacon, akkor a válság révén egy hét múlva már csak hetet. Az ügyész azon kérdésére, hogy ha minden jól haladt, a lakások nagy része el volt adva a két budapesti társasházban, ami fel is épült, a bankhitelt is visszafizették, akkor ugyan miért is volt szükség a Szeviép pénzügyi segítségnyújtására, a vádlottak is kérdezve a tanút egyfajta kötetlen diskurzus keretében magyarázták el, miként is működik a banki hitelezés, illetve, hogy a szerkezetkész lakásokra igenis kell még költeni, ha akad egy vevő.

Az ODB-Duna Kft.-nek mindig többel tartozott a Szeviép, mint a nyújtott tagi kölcsön

Az ODB-Duna Kft. egykori vezetőjét,

Dávid Attila Zoltánt

is meghallgatták tanúként, aki elmondta, részben voltak a Szeviép alvállalkozója a társaság, saját bevétellel is rendelkezett. 2008-ban és egy évvel később két projekt kapcsán adott kölcsönt a Szeviép, egyik esetben 8 milliós, míg másikban 34 milliós tételről volt szó. Ez utóbbi az M43-as Tisza-híd építéséhez kapcsolódó projekt volt. Hangsúlyozta, mindkét kölcsönnel elszámoltak, még a kamatokkal is, ami két év alatt 5,35 milliót tett ki. A közös projektek kapcsán pedig a kapott kölcsönt a zárásnál rendezték. Dávid Attila Zoltán elmondta azt is, hogy nagyjából 50 millió mínuszt jelentett az ODB-nek a Szeviép csődje, a felszámoló ebből 47 millió 25 ezer forintot ismert el. Az egyik védő kérdésére közölte azt is, az ODB-Duna Kft.-nek mindig is sokkal többel tartozott a Szeviép Zrt., mint amennyi kölcsönt nyújtott. Több kérdést nem tettek fel a tanúnak.

Szabó Bálintot kiküldték az tárgyalóteremből

Az egyik tanúhoz kérdéseket szeretett volna intézni

Szabó Bálint

jogász, aki károsult alvállalkozókat képvisel a Szeviép-ügyben, akiket egyébként

– részben erre hivatkozva tagadta meg a kérdés feltevést a bíró. Szabó ezt vitatta, és miután többször közbeszólt, illetve kérdést próbált feltenni, végül kiküldte őt a bíró a tárgyalóteremből.