’56-os forradalmárt láttak vendégül a történészhallgatók + FOTÓK

A fiatalok a szemtanú szájából is hallhattak a 60 évvel ezelőtti forradalom eseményeiről. A szabadságharc leverése utáni évtizedben is megfigyelték Bozsóki Mátyást.

„Nem hittem abban, hogy a szovjetek kivonják csak a világ kis részéből – Csehszlovákiából, Lengyelországból, vagy Magyarországról – a csapataikat” – mondta

Bozsóki Mátyás

’56-os forradalmár, nyugdíjas mezőgazdász a Szegedi Történészhallgatók (SZETE) rendezvényén. A hallgatói önművelő kör az idei tanév első délutánját 1956 emlékének szentelte. Nem először foglalkoznak a forradalommal és szabadságharccal, korábban többször részt vettek a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségére való megemlékezéseken, majd vendégül is látták a MEFESZ-alapító

Kiss Tamást

. Bozsóki Mátyás elárulta, habár 1956-ban hallotta Kiss Tamást, de a börtönben nem találkoztak, csupán 1989 után beszélhetett vele először. Az Öthalmi Kísérleti Intézet üzemegység-vezetője úgy emlékezett rá, a tagság akarta, hogy kövessék az országos példát, fogalmazzák meg saját követeléseiket. A felettesével megegyezett még a választás előtt, hogy igyekszik magát megválasztani a munkástanács elnökének, mert így a korábban megszokott módon folytathatják a munkát. Így is történt, majd ezt követően többek között elfogadták, hogy 50 fillérrel emelik a dolgozók órabérét novembertől – igaz, ezt már korábban is tervezte a vezetést.

Azonban azt visszautasította Bozsóki Mátyás, hogy az ÁVH-soknak munkaruhát adjon, majd mint dolgozókat rejtse el őket, azzal a két indokkal, hogy nem tudta volna mibe beöltöztetni őket, s nem is kívánt volna még ilyen módon sem a politikában részt venni. 1957 tavaszán bocsájtották el állásából, majd börtönözték be, végül 1958 decemberében, 20 hónap letöltése után szabadult. Előbb kőfejtőként, majd szerszámgyári csiszolóként dolgozott, de mindkét helyről elbocsátották múltja miatt. Ezeket a kitérőket követően visszatérhetett a mezőgazdaságba, különböző termelőszövetkezeteknél volt főállattenyésztő, vagy főagronómus, végül utolsó munkahelyén, a Csongrád Megyei Általános Felügyeletnél 15 évig maradt, s onnan 1988-ban ment nyugdíjba. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára segítségével megkaphatta azokat a jelentéseket, amiket róla írtak. Elsősorban az 1960-as évekből származnak a dokumentumok, egyedül egy fedőnevet nem tudott párosítani valódi névvel. Abban bízik, hogy még életében nyilvánosságra kerülnek az ügynökakták, habár bizonyos abban, hogy nem kevés irat elveszett.