100 éves Csúry László, a szegedi órásmester

Századik születésnapján köszönti Csúry László órásmestert a Fidesz-L.É.T. frakció önkormányzati képviselője, Rózsavölgyi József. Az írást az alábbiakban változtatás nélkül közöljük.

Szeptember 18-án ünnepli 100. születésnapját

Csúry László

órásmester, akit a szegedi polgárok nevében is tisztelettel és szeretettel köszöntök ezen a jeles napon! Örömmel tölt el, hogy az édesapjával,

Csúry Ferenccel

közösen készített órák szülővárosában láthatóak; ahogyan az idős mester is fogalmazott egy vele készült interjúban: „szülővárosomban vannak az óráink a legjobb helyen”. Őszinte csodálattal emlékezünk munkáikra, melyek nyomot hagytak Szegeden és a környező településeken is. Méltán lehetünk büszkék városunk híres szülöttjére, akinek ezúton kívánok jó egészséget, töretlen jókedvet és tartalmas mindennapokat! Boldog születésnapot, Laci bácsi!

Rózsavölgyi József önkormányzati képviselő

Csúry László, az órásmester

Az idén 100 éves, a régi, híres szegedi órásmester családjából származó Csúry László 1916. szeptember 18-án született Szegeden. Édesapja, Csúry Ferenc, aki korábban

Brauswetter János

órásmesternél tanult, 1911. óta önálló órás iparos, 1921-ben ő készítette az első toronyórát az újszegedi templom rendelésére, azt követően pedig se szeri, se száma a megrendeléseinek. Országszerte körülbelül 200 templom tornyát díszíti a munkája, többek között a szegedi dómét is. A Dóm tér másik érdekessége – az 1936-ban megvalósult harangjáték – szintén a mester műve, mely már a Csúry-féle saját szabadalom szerint készült el. Az aprószerkezet finommechanikája kizárólag a harangjáték dallamát erősíti fel, mindenféle mellékzörej nélkül. Csúry László iskoláit Szegeden végezte, 1934-ben kapott végbizonyítványt a Szegedi Felső-ipari Iskolában. Az iskola elvégzése után édesapja szegedi toronyóra műhelyében dolgozott, közben 1946. áprilisában a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamarától mesterlevelet szerzett. Budapesten az Óragyárban dolgozott 1950-től, mint gyártmánytervező és egyben a toronyóra műhely megszervezője, valamint az ottani gyártás elindítója. Gyártástechnikai kutatómérnök 1954-től, majd 1957-től műszaki vezető lett, utána főmérnök, később vezérigazgató-helyettes ugyanitt, egészen nyugdíjazásáig. Nyilvántartott szakértő volt már 1954 óta a mechanikus- és elektromos működtetésű sportórák, stadionórák, épülethomlokzati- és toronyórák, harangjátékok és zenélőórák terén. Szakértői működési engedélyt szerzett 1962-től a mechanikai mennyiségeket mérő műszerek és azok finommechanikai technológiája terén is. Hivatalosan több, mint 30 újítás fűződik a nevéhez. Három nagy jelentőségű találmánya is ismert: a motoros alóra (1951.), a stadionóra (1956.) és a fénycsíkos perc- és másodpercjelző sportóra (1957.). Az első stadionóra szerelését és próbaüzemét Szegeden, a SZEOL-pályán végezte, majd a siker kapcsán ugyanez a Népstadionban is megvalósult, még nagyobb méretben. Nevéhez fűződik többek között a Dzsakartán, Tuniszban, Kairóban, Berlinben, Moszkvában megépített stadionórák sora. Készített elektromos vezérlésű – 6000 darab órát impulzussal ellátó – óraközpontot Dunaújvárosban. Létrehozója és építési biztosa volt a szentesi Kontakta Gyárnak. Soha nem szűnt meg a toronyórák iránti szeretete és érdeklődése. Évtizedeken át a Magyar Katolikus Egyház műszaki főtanácsosa volt a toronyórák terén. Szakértői tevékenységet folytatott továbbá a Sevilla-i Világkiállítás harangjátékainál, Budapesten a Rózsák tere templomának toronyóra felújításánál, a Szent István Bazilika toronyóra- és harangszerkezete, illetve az Egri Székesegyház modern toronyóra felszerelésénél. Szegeden a Dóm tér játékos órájának, a fogadalmi templom, illetve a városháza toronyórájának volt hosszú ideig műszaki felügyelője. A Magyar Katolikus Egyházban végzett kimagasló harang-mechanikai, valamint toronyóra tervezési- és szerelési tevékenységéért a Magyar Püspöki Kar elnöke, és az Egri Főegyházmegye hívei és papjai nevében az egyházmegye a kiváló órásmesternek 1997-ben munkássága elismeréseként a 138. sz. ezüstérmét adományozta.