Érdemkereszttel ismerték el a városvédő polgár munkásságát

Állami kitüntetést adományoztak Szilágyi Árpádnak, így elismerve évtizedes tevékenységét, amellyel Szeged kulturális és építészeti örökségét kívánta megvédeni. A városvédő polgár szerint az elismerés nemcsak neki szól, hanem a mellette tevékenykedő más civileknek is. Idén tölti be 80. életévét, ennek ellenére rengeteg terve vár még megvalósításra.

Az első sorban ülve vehette át a Pesti Vigadó dísztermében augusztus 18-án a Magyar Arany Érdemkeresztet

Szilágyi Árpád

, a Szegedi Hagyományőrző és Városképvédő Egyesület elnöke

Lázár János

Magyarország miniszterelnökséget vezető miniszterétől. Az idén 80. életévét betöltő városvédő évtizedek óta aktív szereplője a megyeszékhely kulturális életének. A kitüntetéssel több évtizedes munkásságát ismerték el. Az ajánlást a Szegedi Közéleti Kávéház

Szalay István

volt polgármester vezette kuratóriuma tette meg, de az ügyet a megyei kormányhivatal és

B. Nagy László

országgyűlési képviselő is támogatta. „Mindig próbáltam a pártok nézőpontján felül gondolkodni, a nemzet és a város érdekeit figyelembe venni” – a friss érdemkeresztes szerint ez lehetett az egyik szempont, amely miatt elismerték munkásságát. 36 évvel ezelőtt, 1980-ban találkozott először Szeged értékeinek megmentésével, ekkor bízták meg az 1918-as Szőke Tisza rekonstrukciójával, amit kollégáival sikeresen végrehajtott. Megalakulásától, 1984-től látogatója volt az Irodalmi Kávéháznak, nyugdíjazását követően pedig aktív szereplője lett a ma már Közéleti Kávéház néven ismert szerveződésnek, itt ragadt rá 15 évvel ezelőtt a „városvédő polgár” jelző. 320 videokazettára vette fel az elhangzott előadásokat, 2004-ben és 2005-ben már szinte hetente volt házigazdája egy-egy kávéházi estnek. 2002-ben 14 társával alapította meg Szegedi Hagyományőrző és Városképvédő Egyesületet. A Varga Mátyás Kert felszámolása után döntött úgy, hogy saját házának udvarára viszi a kulturális rendezvényeket. Egyre több vendéget tudott meghívni annak köszönhetően, hogy a budapesti székhelyű Panoráma Világklub dél-alföldi szervezetét létrehozta 2005-ben, így rengeteg új kapcsolatra tett szert az egész világon. Büszke arra, hogy a

a házában a helyi közélet szereplői is láthatták, hogy milyen úton halad.

„Körültekintően kellene eljárni minden régi épület lebontása, hagyományos érték megszüntetése esetében” – vallja a városvédő. Megjegyezte, nem a szocialista városvezetést kívánja kritizálni ezzel, hanem szeretné megmenteni az egyesületi alapszabályukat követve a város történelmi arculatát. Múltbeli példaként említette a lófarát, ahol a szobor áthelyezésével megbomlott az épületekkel fennálló egység, de ma hasonlónak látja a múzeumi szökőkút ügyét, amely kérdésében

. Aggódik a szeretett Közéleti Kávéházért is. Meggyőződése, hogy minél több és rangosabb előadásért minden megtesz a vezetőség, azonban fontos lenne megszólítani a fiatalságot is, hiszen a tagság egyre idősebb, beleértve saját magát is. Szomorúan látja, hogy nem lát a nívós színvonalú rendezvényeken pedagógusokat, pedig ők adhatnák tovább az itt megszerzett tudást. Ezért megkeresi a környékbeli igazgatókat is elhívja egy-egy kihelyezett órára a tanárokat és osztályaikat.

„Nemcsak személyemnek szól ez a kitüntetés, hanem a közös munkában résztvevőknek, segítőknek. A Közéleti Kávéház adta az alapokat egész működésemhez. A Panoráma Világklubban gyűjtögettem be az előbbi estjeihez az előadókat. Az egyéni akciók is fontosak voltak” – vélekedett Szilágyi Árpád, akit korábban már a Magyar Kultúra Lovagjai közé emeltek, a Vitézi Rend soraiba felvettek és egy 1956-os szervezetben is aktív. 1956-os nemzetőr ezredesként a forradalom 60. évfordulója alkalmából előadásokat tart húszesztendősen megélt élményeiről. Beszámol az Ausztráliában élő bajtársai munkásságáról is, mert 2005-ben felvették egy azon földrész szabadságharcosait tömörítő szervezetbe is a forradalom eszméinek népszerűsítése érdekében végzett tevékenysége miatt.Nem elhanyagolható életében a Krúdy Gyula Irodalmi Kör, amelynek örökös tiszteletbeli tagja, tíz éve vannak közös rendezvényeik. Azonban nem érzi úgy, hogy kora, vagy kitüntetései ellenére vissza kell vonulnia. Harangot helyez el házában, amely az anyaország magyarjainak üzenetét küldi a határon túlra, hamarosan újabb szobrot avatnak kertjében, amely által a ’30-as évek békebeli, „valódi polgári” családjára, s egyben szüleire emlékezik. Az alkotás egy Bartók téri kivágott fából készült. Szilágyi Árpád e felhasználás mintájára szeretne egy fafaragó alkotótábort létrehozni általános iskolások, középiskolások részére Szegeden, amelyekhez az alapanyag is biztosítva volna, s nem mindenből lenne tűzifa. Névtelen kritikusainak azt üzente: járják végig az ő életútját, s bátran mondják el véleményüket személyesen, vagy kövessék példáját saját környezetükben lokálpatriótaként.