Bíróság előtt felel Kékesi és Szalai – Október végén folytatódik a plakátrongálós per

Szalai Balázs és Kékesi Márk állítja, nem volt céljuk a rongálás a nemzeti konzultációs plakátok lefestésével, hanem pusztán véleménynyilvánítási jogukkal éltek. Védőjük kezdeményezésére szakértőt vonnak be az ügybe, hogy megállapítsa, a festés állagsérelmnek minősül-e, és ha igen, mekkora volt a kárértéke a hét óriásplakát átpingálásának. A Szegedi Járásbíróságon október 26-án folytatódik az ügy.

Összesen hét nemzeti konzultációs plakátot festett le tavaly júniusban

Szalai Balázs

és

Kékesi Márk Zoltán

, a vádirat szerint ezzel társtettesként elkövetett kisebb kárt okozó rongálás vétségét valósították meg, a szabálysértésnek számító 50 ezer forintos értékhatárt ugyanis átlépték. Elhangzott, egy óriásplakát 25.400 forintot ér, vagyis összesen 177.800 forint a két férfi által okozott kár. Első fokon a vádemelés felfüggesztésével zárult az eljárás, ám a két vádlott azt szeretné, hogy a bíróság kimondja: nem követtek el bűncselekményt. Szalai és Kékesi nem tagadta sosem plakátok lefestését, közzétették közösségi oldalukon, sőt ők maguk jelentkeztek a rendőrségen, de mint hangsúlyozták, nem tartják magukat bűnösnek.

Az augusztus 29-ei tárgyaláson

Tóth Csenge

bíró kérdésére az elsőrendű vádlott, Szalai elmondta, a kormány nemzeti konzultációs kampánya mélységesen felháborította, ezért festettek le hét plakátot, ami szerinte belefér a szabad véleménynyilvánításba. Kifejtette, a céljuk az volt, hogy a plakátok üzeneteit módosítsák, ezért írták rá némelyikre, hogy „szégyen”, „Szeged nem ilyen”, vagy épp, hogy „Szeged nem kéri”. Mint elmondta, a kormány milliárdokat költött a plakátkampányra, s mivel nekik erre nincs módjuk, ezért döntöttek úgy, hogy a plakátok üzeneteit módosítják az átfestéssel. Közölte, akkor követtek volna el rongálást, ha pusztán letépkedik a plakátokat, ám esetükben fontos elem, hogy üzenni is akartak. Megjegyezte, a kampány során olyan üzeneteket fogalmazott meg a kormány, mintha a migránsokhoz szólná, ám mivel kizárólag magyar nyelvűek voltak, nyilvánvalóan nem a menekülteknek címezték azokat, s úgy értékelte, hogy az emberek legrosszabb ösztöneire próbált hatni a kampány. A bírónő azt firtató kérdésére, hogy vajon a szabad véleménynyilvánításnak nincs-e olyan módja, amivel nem okoz anyagi kárt, lévén a plakátok pénzbe kerültek, Szalai úgy reagált, ha egy kampány során ilyen alantas eszközökhöz folyamodik a kormány, nem releváns a bírói kérdés. Az ügyész arra volt kíváncsi, nem merült-e fel bennük, hogy esetlegesen a helyi sajtón keresztül kommunikálják véleményüket, netán szórólapokat ragasztanának a villanyoszlopokra, amire Szalai elmondta, mivel egy országos kampányról volt szó, ezért a meglévő üzenetek módosítását tartották hatékonyabbnak. Mivel gyakorlatilag Magyarország egész területét a nemzeti konzultációs plakátok borították, ahhoz képest egy újsághír eltörpült volna. Kijelentette azt is, nem minősül rongálásnak, ha egy plakáton szereplő szerinte fals üzenetet átír. Kérdésre válaszolva kijelentette, most is ugyanazt csinálná, mint tavaly nyáron.

Kovács Tímea

védő kérdésére elmondta, hogy a szegedi nagyállomáson egy a menekültek megsegítését célzó információs ponton dolgozott a MigSzol keretein belül, akárcsak Kékesi, továbbá adományokat gyűjtöttek, amelyekből a tavaly szeptember közepén bevezetett jogi határzár után magyarországi rászorulóknak is eljuttattak. Hozzátette, a MigSzolnak mintegy kétszáz önkéntes segített, ezzel is megmutatva, hogy nem mindenki gondolkodik úgy, mint a kormány. Szalai jelenleg a tranzitzónánál segíti a migránsokat az ENSZ-szel együttműködve. A másodrendű vádlottként megidézett Kékesi Márk Zoltán, az SZTE BTK tanársegédje elmondta, tíz éve oktat, méghozzá pont olyan tantárgyakat, amelyek pont azzal foglalkoznak, hogy a kollektív érzelmek miként alakulnak ki, hogyan működik a társadalomban az a diskurzus, ami alapján az egyes emberek véleményt formálnak bizonyos közösséget érintő kérdésekről. Ezért is háborodott fel azon, hogy a magyar kormány nemzeti konzultációnak nevezett egy manipulatív kampányt. Elmondta, a választópolgároknak eljuttatott kérdőív sem volt alkalmas a kérdőíves kutatásra, amit számos hazai szakember is megerősített, vagyis a nemzeti konzultáció Kékesi szerint nem egy kérdőíves felmérés volt, hanem egy manipulatív politikai eszköz, ami indokolatlan félelmet és bizalmatlanságot keltett az emberekben. Elmondta azt is, hogy a plakátfestés nem egy önkényes akció volt a részükről, hanem úgy gondolták, tenni kell a közpénzből lefolytatott gyűlöletkampányt ellen. Akárcsak Szalai, ő is leszögezte, nem rongálás volt a céljuk, hanem a figyelemfelkeltés, később pedig kérdésre válaszolva azt mondta, ma már nem biztos, hogy lefestené a plakátokat, hiszen a tapasztalatok szerint nem lehet célt érni egy országos kampány során egy ilyen akcióval.

A bírónő megmutatta a két vádlottnak az általuk lefestett plakátokat, amit korábban sem vitattak, majd Kékesi a „szégyen” feliratúval kapcsolatban megjegyezte, egy kicsit szofisztikáltabban is fogalmazhattak volna. A tárgyaláson Kovács Tímea védő azt indítványozta, hogy vonjanak be az ügybe igazságügyi szakértőt, hogy megállapítást nyerjen, a palkátok lefestése állagsérelemnek tekinthető-e, és ha igen, akkor milyen értékű a Kékesi és Szalai által okozott kár. A bírónő helyt adott a védelem indítványának, a tárgyalás október 26-án folytatódik a Szegedi Járásbíróságon.