Közélet

Szegedi papucs és lengyel kendő: a lengyel–magyar kapcsolatok ápolásáért tüntették ki Magyar Annát

Szegedi papucs és lengyel kendő: a lengyel–magyar kapcsolatok ápolásáért tüntették ki Magyar Annát

2016. június 30., csütörtök
Szegedi papucs és lengyel kendő: a lengyel–magyar kapcsolatok ápolásáért tüntették ki Magyar Annát
magyar_anna_kituntetes_001

Lódz Vajdaság és Csongrád megye együttműködése egyre szerteágazóbb, ami utat mutat és példát jelent az ezeréves lengyel–magyar barátság továbbviteléhez. Az utóbbi évtized kapcsolatépítésében elévülhetetlen érdemeket szerzett Magyar Anna, a megyei közgyűlés alelnöke, akit Lódzban díjaztak ezért.

Lódz Vajdaság elismerését („Odznake Honorowa za Zaslugi dla Województva Lódzkiego”) vehette át nemrégiben Csongrád megye testvérrégiójának elnökétől és marsalljától

Magyar Anna.

A Csongrád Megyei Közgyűlés alelnöke, korábbi elnöke első külföldiként érdemelte ki a rangos alkotói díjat a vajdaság és Csongrád megye együttműködésében, a magyar–lengyel baráti kapcsolatok továbbfejlesztésében vállalt elévülhetetlen érdemeiért. Köszönőbeszédében méltatta a két nép ezeréves barátságát, amihez képest csekélynek nevezte a maga tízéves tevékenységét, és azt is megemlítette, és hozzátette, a 2006 óta elért valóban nagyszerű eredmények sok-sok Csongrád megyei polgár, megyei önkormányzati dolgozó, kolléga, politikus erőfeszítéseinek köszönhetőek. Magyar Anna két megyei elnöki ciklusában, illetve parlamenti képviselőként, majd közgyűlési elnöként, a Csongrád Megyei Értéktár Bizottság elnökeként és az AER, az Európai Régiók Gyűlése magyar delegációjának tagjaként is szívügyének tartotta és tartja a magyar–magyar kapcsolatok, illetve a magyarság és a baráti nemzetek közötti együttműködés ápolását, gondozását. Utóbbi körből a lengyel szál talán a legjelentősebb, nem véletlen, hogy 2006-os elnökké választását követően a külföldi partnerek között szinte az elsőként vette fel hivatalosan a kapcsolatot

Tadeusz Kaczorral,

Magyarország lódzi tiszteletbeli főkonzuljával. A testvérrégiók közötti kooperáció élénkítésében, gazdagításában, elmélyítésében mindig számíthatott

Biernacki Karol,

a Szegedi Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat elnöke (2012 óta Lengyelország tiszteletbeli konzulja), a Csongrád Megyei Levéltár munkatársa, majd főigazgatója közreműködésére. A kapcsolatok színesedését számos nagyszabású program, rendezvény, közös pályázat jelezte az elmúlt évtizedben.

magyar_anna_kituntetes_002

„Tevékenységünk csúcsaként tekintek

a 2009-es Csongrád Megyei Lengyel Év

és a 2012-es Lengyel–Magyar Barátság Napja Csongrád megyei megszervezésére. 2009-ben egyrészt az 1848/49-es szabadságharc eseményeire, a magyaroknak nyújtott lengyel segítségre, másrészt a lengyel–magyar határ rövid ideig történő helyreállására, Kárpátalja 1939-es 'hazatérésére' emlékeztünk, illetve

a második világégés vészterhes éveire,

nem elfelejtve azt, hogy az 1989-es lengyelországi szabad választások mekkora lendületet adtak a szocialista tábor többi országának demokratikus átalakulásához. Az eseménysorozat kiemelt célja volt a lengyel–magyar barátság ápolása, az, hogy ez az érték eljusson a diákokhoz is, és méltó helyre kerüljön minden magyar polgár gondolkodásában. Ennek jegyében juttattuk el például a megye iskoláiba a 'Fejezetek a lengyel-magyar közös történelemből' című vándorkiállítást. 2012-ben pedig elértük, hogy a hagyományos Lengyel–Magyar Barátság Napjának ne egy város, hanem kivételesen az egész megye lehessen a házigazdája. A Lengyel Nagykövetséggel közösen kulturális programokat, kiállításokat, esteket kínáltunk egyebek mellett Ópusztaszeren és Szegeden is” – foglalta össze Magyar Anna. A díjazott rámutatott, a testvérrégiók közötti kapcsolat mára rendkívül szerteágazóvá vált. Egyre erősebb a gazdasági együttműködés, nemrég fejeződött be példuál egy közös V4-es pályázat. Csongrád megye minden esztendőben képviselteti magát a lódzi nemzetközi turisztikai vásáron, illetve az ottani gazdasági konferenciákon, nem egy esetben a panelbeszélgetésekre is meghívást kapott a magyar fél. A lengyel partner delegációja pedig állandó látogatója, résztvevője a hagyományos hódmezővásárhelyi Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napoknak. Rendkívül fontos a hagyományőrzés, a történelem, a kultúra is: folyamatosan látogatnak el a testvérrégiókba a néptánccsoportok, népzenei együttesek, kölcsönös a részvétel a különböző ifjúsági és sportrendezvényeken, illetve a megyei önkormányzat a szegedi lengyel kisebbségi önkormányzattal karöltve számos alkalommal támogatta a lengyel–magyar párhuzamos történeti kötet kiadását, iskolákba való terjesztését. Magyar Anna mindemellett kiemelte, a maga részéről igyekezett ösztönözni a kisebb Csongrád megyei települések, falvak lengyel kapcsolatfelvételét is, így talált testvértelepülésre többek között Szegvár és Domaszék is.

magyar_anna_kituntetes_003

A kapcsolatok további építése, a lengyel–magyar barátság ápolása a következő nemzedékek fontos feladata – hangsúlyozta lódzi beszédében a kitüntetett. „A lengyelekkel tényleg több mint ezer éve vagyunk barátságban! Karol Biernacki mesélte egyszer, hogy Przemysl mellett feltártak egy honfoglalás kori magyar temetőt. Ennek a közelében fekszik egy lengyel temető ugyanabból az időszakból. A leletekből látszik, hogy békében megfértek, nem harcoltak egymással. A két nép folyamatosan segíti, támogatja egymást, elég, ha csak arra utalok, hogy hazánk több alkalommal fogadott lengyel háborús menekülteket, árvízkárosult gyerekeket, de természetesen fordítva is megvolt ez a segítség. Most, a labdarúgó-Európa-bajnokságon is egymásra találtak a magyar és a lengyel drukkerek, kölcsönösen szurkoltak a másik válogatottnak is. Ezért is kell a következő generációkat bevonni: ne szakadjon meg ez a lánc! Hiszem: a kapcsolat akkor igazán erős, ha belülről jön. Biztos vagyok benne, hogy akiket sikerül elérnünk a rendezvényekkel, a kiállításokkal, a párhuzamos történeti kötettel, azok átérzik mindezt” – mondta erről. Kedves szimbolikus gesztusként Magyar Anna a korábban a lódziaktól kapott lengyel népművészeti kendőt és hímzett övet vette fel a díjátadóra, hozzá egy hímzett szegedi papucsot, az elnöknek és a marsallnak pedig átnyújtott egy-egy kézi készítésű kicsi szegedi papucsot. „Számomra rendkívül fontos volt ez a személyes momentum, és örülök, hogy láthatóan jólesett a házigazdáknak is. Rendszeresen hordom a lengyel népművészeti kendőt és övet, amihez – derült ki ezúttal – igazán illik az ugyancsak fekete szegedi papucs, mely része a megyei és az országos értéktárunknak is” – fogalmazott.

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.