Szegedi papucs és lengyel kendő: a lengyel–magyar kapcsolatok ápolásáért tüntették ki Magyar Annát



Lódz Vajdaság és Csongrád megye együttműködése egyre szerteágazóbb, ami utat mutat és példát jelent az ezeréves lengyel–magyar barátság továbbviteléhez. Az utóbbi évtized kapcsolatépítésében elévülhetetlen érdemeket szerzett Magyar Anna, a megyei közgyűlés alelnöke, akit Lódzban díjaztak ezért.
Lódz Vajdaság elismerését („Odznake Honorowa za Zaslugi dla Województva Lódzkiego”) vehette át nemrégiben Csongrád megye testvérrégiójának elnökétől és marsalljától
Magyar Anna.
A Csongrád Megyei Közgyűlés alelnöke, korábbi elnöke első külföldiként érdemelte ki a rangos alkotói díjat a vajdaság és Csongrád megye együttműködésében, a magyar–lengyel baráti kapcsolatok továbbfejlesztésében vállalt elévülhetetlen érdemeiért. Köszönőbeszédében méltatta a két nép ezeréves barátságát, amihez képest csekélynek nevezte a maga tízéves tevékenységét, és azt is megemlítette, és hozzátette, a 2006 óta elért valóban nagyszerű eredmények sok-sok Csongrád megyei polgár, megyei önkormányzati dolgozó, kolléga, politikus erőfeszítéseinek köszönhetőek. Magyar Anna két megyei elnöki ciklusában, illetve parlamenti képviselőként, majd közgyűlési elnöként, a Csongrád Megyei Értéktár Bizottság elnökeként és az AER, az Európai Régiók Gyűlése magyar delegációjának tagjaként is szívügyének tartotta és tartja a magyar–magyar kapcsolatok, illetve a magyarság és a baráti nemzetek közötti együttműködés ápolását, gondozását. Utóbbi körből a lengyel szál talán a legjelentősebb, nem véletlen, hogy 2006-os elnökké választását követően a külföldi partnerek között szinte az elsőként vette fel hivatalosan a kapcsolatot
Tadeusz Kaczorral,
Magyarország lódzi tiszteletbeli főkonzuljával. A testvérrégiók közötti kooperáció élénkítésében, gazdagításában, elmélyítésében mindig számíthatott
Biernacki Karol,
a Szegedi Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat elnöke (2012 óta Lengyelország tiszteletbeli konzulja), a Csongrád Megyei Levéltár munkatársa, majd főigazgatója közreműködésére. A kapcsolatok színesedését számos nagyszabású program, rendezvény, közös pályázat jelezte az elmúlt évtizedben.

„Tevékenységünk csúcsaként tekintek
a 2009-es Csongrád Megyei Lengyel Évés a 2012-es Lengyel–Magyar Barátság Napja Csongrád megyei megszervezésére. 2009-ben egyrészt az 1848/49-es szabadságharc eseményeire, a magyaroknak nyújtott lengyel segítségre, másrészt a lengyel–magyar határ rövid ideig történő helyreállására, Kárpátalja 1939-es 'hazatérésére' emlékeztünk, illetve
a második világégés vészterhes éveire,nem elfelejtve azt, hogy az 1989-es lengyelországi szabad választások mekkora lendületet adtak a szocialista tábor többi országának demokratikus átalakulásához. Az eseménysorozat kiemelt célja volt a lengyel–magyar barátság ápolása, az, hogy ez az érték eljusson a diákokhoz is, és méltó helyre kerüljön minden magyar polgár gondolkodásában. Ennek jegyében juttattuk el például a megye iskoláiba a 'Fejezetek a lengyel-magyar közös történelemből' című vándorkiállítást. 2012-ben pedig elértük, hogy a hagyományos Lengyel–Magyar Barátság Napjának ne egy város, hanem kivételesen az egész megye lehessen a házigazdája. A Lengyel Nagykövetséggel közösen kulturális programokat, kiállításokat, esteket kínáltunk egyebek mellett Ópusztaszeren és Szegeden is” – foglalta össze Magyar Anna. A díjazott rámutatott, a testvérrégiók közötti kapcsolat mára rendkívül szerteágazóvá vált. Egyre erősebb a gazdasági együttműködés, nemrég fejeződött be példuál egy közös V4-es pályázat. Csongrád megye minden esztendőben képviselteti magát a lódzi nemzetközi turisztikai vásáron, illetve az ottani gazdasági konferenciákon, nem egy esetben a panelbeszélgetésekre is meghívást kapott a magyar fél. A lengyel partner delegációja pedig állandó látogatója, résztvevője a hagyományos hódmezővásárhelyi Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napoknak. Rendkívül fontos a hagyományőrzés, a történelem, a kultúra is: folyamatosan látogatnak el a testvérrégiókba a néptánccsoportok, népzenei együttesek, kölcsönös a részvétel a különböző ifjúsági és sportrendezvényeken, illetve a megyei önkormányzat a szegedi lengyel kisebbségi önkormányzattal karöltve számos alkalommal támogatta a lengyel–magyar párhuzamos történeti kötet kiadását, iskolákba való terjesztését. Magyar Anna mindemellett kiemelte, a maga részéről igyekezett ösztönözni a kisebb Csongrád megyei települések, falvak lengyel kapcsolatfelvételét is, így talált testvértelepülésre többek között Szegvár és Domaszék is.

A kapcsolatok további építése, a lengyel–magyar barátság ápolása a következő nemzedékek fontos feladata – hangsúlyozta lódzi beszédében a kitüntetett. „A lengyelekkel tényleg több mint ezer éve vagyunk barátságban! Karol Biernacki mesélte egyszer, hogy Przemysl mellett feltártak egy honfoglalás kori magyar temetőt. Ennek a közelében fekszik egy lengyel temető ugyanabból az időszakból. A leletekből látszik, hogy békében megfértek, nem harcoltak egymással. A két nép folyamatosan segíti, támogatja egymást, elég, ha csak arra utalok, hogy hazánk több alkalommal fogadott lengyel háborús menekülteket, árvízkárosult gyerekeket, de természetesen fordítva is megvolt ez a segítség. Most, a labdarúgó-Európa-bajnokságon is egymásra találtak a magyar és a lengyel drukkerek, kölcsönösen szurkoltak a másik válogatottnak is. Ezért is kell a következő generációkat bevonni: ne szakadjon meg ez a lánc! Hiszem: a kapcsolat akkor igazán erős, ha belülről jön. Biztos vagyok benne, hogy akiket sikerül elérnünk a rendezvényekkel, a kiállításokkal, a párhuzamos történeti kötettel, azok átérzik mindezt” – mondta erről. Kedves szimbolikus gesztusként Magyar Anna a korábban a lódziaktól kapott lengyel népművészeti kendőt és hímzett övet vette fel a díjátadóra, hozzá egy hímzett szegedi papucsot, az elnöknek és a marsallnak pedig átnyújtott egy-egy kézi készítésű kicsi szegedi papucsot. „Számomra rendkívül fontos volt ez a személyes momentum, és örülök, hogy láthatóan jólesett a házigazdáknak is. Rendszeresen hordom a lengyel népművészeti kendőt és övet, amihez – derült ki ezúttal – igazán illik az ugyancsak fekete szegedi papucs, mely része a megyei és az országos értéktárunknak is” – fogalmazott.