Egy nappal a trianoni békediktátum aláírásának évfordulója – és egyben a nemzeti összetartozás napja – előtt a hódmezővásárhelyi Emlékpont a békeszerződésről és a párizsi magyar delegációt vezető Apponyi Albert tevékenységéről rendezett konferenciát. Miklós Péter, a közgyűjtemény vezetője kijelentette: fontos, hogy nemcsak a nemzet 96 ével ezelőtti szétszakítására emlékezetünk ezen a napon, hanem arra is, hogy már hat éve, hogy aki a trianoni döntés miatt a határon túlra került, az is a magyar nemzet részének érezheti magát nemcsak lelki értelemben, hanem jogi szempontból is, amelyet a magyar állam lehetővé tett.
A konferenciát megnyitó beszédében
Szilágyi Péter
, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára – aki maga is történész – kijelentette: Apponyinak nem volt lehetősége befolyásolni az előre megírt ítéletet, a békediktátum tartalmát. Szólt arról is, hogy a korábbi időkben a szomszédos országok a számukra kedvező döntést a történelmet átfestve jogosnak, sőt igazságosnak nevezték, míg mások igyekeztek a szőnyeg alá söpörni a diktátum generálta problémákat, azonban örvendetes – tette hozzá –, hogy a Magyar Tudományos Akadémia külön kutatócsoportja dolgozik a valós tények feltárásán és feldolgozásán. Trianonban nem szerződést, hanem diktátumot kellett aláírnia kiutazott magyar delegációnak, amelynek összeállítására valódi – mai kifejezéssel élve – castingot rendeztek a kormányban, s csak az utolsó napon állt össze a különvonattal indulók névsora – jelentette ki
Vizi László Tamás
főiskolai tanár, a Kodolányi János Főiskola rektorhelyettese. Előadásában rámutatott: a korábban megjelent publikációk tartalmával szemben a dokumentumot aláíró, az első világháborút katonaorvosként végigszolgáló
Bernárd Ágost
, valamint a hat nyelvet beszélő
Drasche-Lázár Alfréd
a magyar államfő –
Horthy Miklós
kormányzó – felhatalmazásával látták el kézjegyükkel a dokumentumot. Vizi professzor felidézte: a magyar delegáció az aláírás helyszínére érkezve, bár a francia katonák díszsorfala előtt haladt el, nem kapott tisztelgést, csak a palotát elhagyó küldöttségnek – amely immár nem hadviselő fél képviselői voltak – adtak katonai tiszteletet. A trianoni diktátum – amely egy hevenyészett, pontatlan és egyben később sok vitára okot adó szerződés volt – terület- és vagyonátadást is rögzített. Erre mutatott rá előadásában
Szávai Ferenc
, a Kaposvári Egyetem rektora, aki kifejtette: nem volt más választása az országnak, hiszen csak az aláírás által térhetett vissza nemzetközi jogi alany státuszába. A professzor kiemelte: túl azon, hogy nemzetrészeket szakított el a diktátum, az addig 45 milliárd aranykorona értékű nemzeti vagyon 15 milliárdra apadt.
Anka László
, a VERITAS Történetkutató Intézet tudományos munkatársa
Apponyi Albertnek
a béke érdekében kifejtett tevékenységét elemezve részletezte az Interparlamentáris Unió tagjaként végzett munkáját, amely során Apponyi elérte, hogy a millennium évében a nemzetközi szervezet – ellenére a román tiltakozásnak – a magyar fővárosban tartsa ülését, de szólt arról is, hogy a Szerbia ellen meginduló támadást hírét az akkor Hollandiában tartózkodó Apponyi örömmel fogadta. "A trianoni határokat már 1919 tavaszán meghúzták, minden esetben Magyarország kárára" – erről
Gulyás László
, a Szegedi Tudományegyetem tanára szólt előadásában, rámutatva: a magyar tárgyalódelegáció útja során több alkalommal is megalázó helyzetbe került. Ilyen volt, amikor a vonatút során a svájci-francia határon a menetjegyük kifizetésére szólították fel őket, és a párizsi pályaudvaron az őket fogadó delegációvezető sem fogott kezet a magyar politikusokkal, csak később, a szálloda falai között, amely ráadásul egy garniszálló volt, és folyamatosan korlátozták a magyar diplomaták mozgását. Gulyás professzor hozzátette: a mérhetetlenül szigorú és elfogadhatatlan döntés eredményeként az ország területe 282 ezer négyzetkilométerről 93 ezer négyzetkilométerre csökkent, a lakosság száma 18 millióról 7,5 millióra apadt, s mintegy 3,2 millió magyar rekedt a határokon kívül. A döntés ellen Apponyi a francia külügyminisztérium épületében, a győztes hatalmak képviselői előtt mondott nagyívű beszédet, amelyben a döntést etnikai, történelmi, biztonságpolitikai, valamint földrajzi és gazdasági gyengeségeire is rámutatott. A konferenciát záró előadásában
Tarján M. Tamás
, az Eötvös Loránd Tudományegyetem doktorandusza az Apponyi nevével fémjelzett oktatási törvénycsomaggal kapcsolatos tényekre és legendákra hívta föl a figyelmet, s ismertette saját új kutatási eredményeit is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.