Közélet

Kiss J. László: nem tudni, milyen választ ad az Európai Unió a Brexitre

Kiss J. László: nem tudni, milyen választ ad az Európai Unió a Brexitre

2016. június 29., szerda
Kiss J. László: nem tudni, milyen választ ad az Európai Unió a Brexitre

Bármi is történt az Egyesült Királyságban, az Európai Unióban abban tekintetben konszenzus van, hogy alapvető változásokra és új kezdetre van szükség, ám abban kevésbé, hogy melyek legyenek ezek a változások - mondta az MTI-nek Kiss J. László.

A brit választópolgárok szűk többsége a múlt csütörtöki népszavazáson a brit EU-tagság feladása mellett döntött. Az uniós szakértő szerint a nagy kérdés az, hogy a brit kilépésre (Brexit) adandó válasz az unió egységét megőrző lépés lesz-e vagy az integráció elmélyítésére irányuló "nagy ugrás" kísérlete, amely a már így is megosztott közösség további széttöredezéséhez és megosztottságához vezethet. Az EU Brexit utáni első csúcsértekezlete világossá tette, hogy a brit kilépés folyamata visszafordíthatatlan - vélekedett a Corvinus Egyetem tanára, hozzátéve, hogy a Brexit egyszerre idézte fel katasztrófaként az unió végének kezdetét, de egyidejűleg az esélyt is, hogy új vita kezdődjön a közösség jövőjéről.

Kiss J. László

szerint az EU-ban három megközelítés körvonalai látszanak világosan. Az első azt hangsúlyozza, hogy a brit "blokádpolitika" akadályainak megszűnése után a szerződések reformja és egy konvent összehívása útján lehetőség van egy "integrációs kvantumugrásra", az "előre menekülésre". Ez a politika az eurózóna elmélyítése és/vagy a kül- és biztonságpolitika területén a szorosabb együttműködés felé nyitna utat. Egy európai államszövetség felé tett nagy lépés lenne a közös bevándorláspolitika, amely a tranzit- és a származási országokkal kötendő szerződések segítségével lehetővé tenné, hogy az unió fenntarthatóan úrrá legyen a menekültválságon. A kritikusok ezzel szemben arra mutatnak rá, hogy a Brexitre adott válaszként a "több Európa" politikája kifejezetten káros lenne, mivel a "kilépők" sikerének és az unióellenes jobb- és baloldali populista pártok előretörésének egyik oka éppen az unió központosító hatásköreinek túl gyors és indokolatlan kiterjesztése. A második lehetséges válasz a "mag-Európa", amelyben Franciaország és Németország kezdeményezése alapján az egyes államok meghatározott politikai területeken szorosabb együttműködésre törekednének. Ez lehet a gazdasági és pénzügyi politikák hatékony összehangolása, de hosszú távon a politikai unió megteremtése is. A terv ellenzői szerint ennek nem most jött el az ideje, amikor a Brexit nyomán az EU kisebb és gyengébb lett. A "mag-Európa" elképzelése jelzés lenne, de nem az egység, hanem egy újabb európai megosztottság irányába. Végül egy harmadik lehetőség az unió európai belpiacként, európai szabadkereskedelmi övezetként történő fejlesztése lenne, amelynek megvalósítása azonban jóval nehezebb, mint amilyennek első pillantásra tűnik. A belpiacnak ugyanis számos közös szabályra és közös külkereskedelmi rendszerre van szüksége, ami korlátozza a nemzeti politikák önállóságát. A szakértő szerint várható, hogy a Brexit nyomán az Európai Unió egyfelől német központúbb lesz, azaz Németország nehezebben kezelhető "hegemónná" válhat, amit Berlin maga is szeretne elkerülni. Másfelől azonban az Egyesült Királyság helyére az európai "direktóriumban" Olaszország lépne, amely Franciaországgal számos kérdésben közös platformon áll Németországgal szemben. Nyilvánvaló, hogy Róma és Párizs a német takarékossági politika ellen és a növekedési politika ösztönzése mellett lép fel, amely magában foglalja a deficitkritériumok lazítását és a főként nettófizető államok által finanszírozott eurózóna mélyítésének a programját is. A geostratégiai kérdések tekintetében is jelentősek a különbségek, hisz Róma és Párizs figyelmét az afrikai és a mediterrán világ fejleményei sokkal inkább meghatározzák, mint a német szempontból fontos közép- és kelet-európai fejlődési tendenciák. A Brexit nyomán az unió tehát "délibb" és "mediterránabb" lehet, aminek megvannak a maga új és régi érdekkonfliktusai. Kiss J. László szerint a brit kampányban a bulvárlapok mellett a kilépést támogató politikusok is minden elégedetlenség forrásaként Brüsszelt jelölték meg. "Nem kétséges, hogy az unió áttekinthetetlen struktúrái, korlátozott problémamegoldó képessége, nem kevésbé polgárközeliségének hiánya erre jó alapul szolgált. Az 'accountability', azaz a kormányon lévők számon kérhetőségének elve és a 'sovereignty', az állami hatalom külső beavatkozás nélküli gyakorlása az Egyesült Királyságban sokkal mélyebben gyökerezik, mint más európai államokban. A briteknek ez annyira fontos, hogy ezért képesek gazdasági hátrányokat is elszenvedni" - vélekedett. A Brexit-tábor győzelme után jól látható, hogy erre a kimenetelre a brit politikai osztály nem volt felkészülve - fogalmazott. A referendum nyomán bonyolult politikai és alkotmányjogi kérdések merülnek fel a szigetországban, amelynek társadalma csaknem két egyenlő részre szakadt a vidék és a nagyvárososok, a fiatalok és az idősebbek között. Széles pro-európai aláírási mozgalom indult a "kilépésből való kilépés" érdekében - emlékeztetett. A brit alsóházban a kilépéspártiaknak nincs többségük, és még egy új parlamenti választás gondolata is felmerült. Skóciában 2014 után újra felvetődött a Nagy-Britanniától való elszakadás, és ennek sikere esetén az unióval folytatandó csatlakozási tárgyalások előkészítésének a terve - mutatott rá Kiss J. László, aki szerint nem kétséges, hogy sok választó a Brexit-pártiak hamis ígéreteinek bűvkörébe került. Ők ugyanis arról beszéltek, hogy a Brüsszeltől történő elválás a szociális kérdések új prioritásait éppen úgy lehetővé teszi, mint a tömeges bevándorlás végét.

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.