Nagy-Britannia ma az Európai Unióból történő kilépésről szavaz. Mi vezetett idáig? Mit gondol az átlag brit polgár? Okozhat-e problémákat Anglia, vagy az unió gazdasága számára? A londoni magyarok kezdjenek el csomagolni? Egy egyetemi kutató, s két angliai magyar segítségét kértük a válaszok megadásához.
Csütörtökön 43 Európai Unióban eltöltött év után szavazást tartanak Nagy-Britannia területén: maradjon-e a szigetország az EU tagja? A voksolás ötletét a konzervatív miniszterelnök,
David Cameron
dobta be a 2015-ös választási kampány során, célja az volt, hogy meggyengítse az unióellenes szélsőjobboldalt. Váratlan módon azonban fej-fej melletti a küzdelem, több közvéleménykutató már a Brexit (Britain + exit, azaz brit kilépés) pártján állók szerény előnyéről beszél. Nem ez az első eset, hogy ki akarnak lépni a britek az Európai Unióból, rögtön a csatakozás után voksolást rendeztek az ügyben, de végül mégis maradtak a szervezetben.
Nemrég érkezett haza Malmöből, egy differenciált integrációról szóló Jean Monnet Szemináriumról
Pelle Anita
, az SZTE Gazdaságtudományi Kar docense. „A konferencián több brit kollégával beszéltem, akik elképesztő megosztottságról számoltak be, előfordul, hogy családtagok nem állnak szóba egymással. A társadalom, a szakértők, sőt a pártok is két részre szakadtak. Az utolsó hetekre eljutottak odáig, hogy nincs már párbeszéd” – osztotta meg kollégái tapasztalatait az egyetemi oktató. Elsősorban a toryknál, azaz a konzervatívoknál szembetűnő, hogy nincs egységes vélemény,
Boris Johnson
volt londoni polgármester agitál a kilépés mellett, míg David Cameron miniszterelnök a bennmaradást szeretné, s nem is gondolta volna a népszavazás megígérése idején, hogy a Brexit mellett állók akár többségbe is kerülhetnek. A docens úgy véli, ebből akár pártszakadás is lehet, hiszen bármi is lesz a végeredmény, abból nem lehet visszatáncolni.
„A Cameron által irányított kampány fő érve a bent maradásra a gazdasági bizonytalanság, mert több elemző szerint rosszat fog tenni a kilépés a gazdaságnak” -
Fogas János
, egy brit kisvárosban dolgozik a szociális ágazatban, munkájából kifolyólag sok szavazópolgárral beszél. Ő úgy érzi, mindkét oldal a választók félelmeire játszik, mert eközben a másik párt a bevándorlással riogat, azt állítják, csak a segélyekért jönnek az EU-s munkavállalók. A szintén Angliában, de a fővárosban élő
Kósa Andrea
szerint viszont részben jogosak az aggodalmak, sok kelet-európai nem beszéli a nyelvet, s csupán az állami támogatásokat kívánja begyűjteni, ezért jogosnak tartja a britek igényét a bevándorlás szabályozására.
A malmöi konferencián mesélte egy brit professzor Pelle Anitának, hogy egy kisváros rotary klubjában tartott előadást, amely során megdöbbentőnek találta, hogy még az értelmiségiek – mérnökök, orvosok, tanárok – is alig tudnak valamit az Európai Unióról 43 év tagság után, így hatalmas felelőtlenség egy ilyen kérdésben népszavazást tartani. Ugyanígy látja Fogas János, az általa ismert vidéki kisvárosban is nagy a bizonytalanság, sokan még a szavazás előtti napon sem határozták el magukat. „Sok olyan ember van, aki mivel nem tud dönteni, inkább nem megy el szavazni. A választáspolitológia törvénye azt mondja ki, hogy aki protestál, az általában aktívabb. A választás ezen felül hétköznap van, így a ráérő idősek biztos elmennek, viszont nagyon bizonytalan, hogy a munka után a dolgozó polgárok megteszik-e ezt” – ezek mind a kilépés mellett állókat erősítik Pelle Anita meglátása szerint. Rontja a helyzetet, hogy egyre vékonyabb az a középosztály, amely a mérsékelt politikai erőket támogatja, viszont egyben mind több angol érzi úgy, hogy gyermekei már rosszabbul fognak élni, mint ő – ilyen évszázadok óta nem fordult elő. Kérdéses, hogy eközben a gyermekek jövőjét előtérbe helyező Cameronhoz köthető kampány milyen hatással van a választópolgárokra…
Sajátos módon egy tragédia erősíti az Európai Unió mellett állókat. Éppen egy hete
egy feltételezhetően neonáci kapcsolatokkal bíró férfi
Jo Cox
munkáspárti képviselőnőt, aki a tagság melletti kampányt vezette. A docens úgy látja, hogy ez az eset sokakat „észhez térített, ők azt mondták, a mi országunkban olyan nem fordulhat elő, hogy valakit politikai véleménye miatt lelőnek a nyílt utcán”. A gyilkosságra a tőzsde is reagált, elkezdett erősödni a font, azaz a befektetők bízni kezdtek az EU-tagság megmaradásában. Érdekesség, hogy a legtöbb bevándorló által lakott London 75 százaléka kiáll az Európai Uniós tagság mellett, viszont az oxfordiak közül sokan inkább kilépnének, ami összefügghet azzal, hogy az ismert egyetemi város egyben ipari központ is.
Pelle Anita szerint az, hogy megéri-e kilépni, vagy sem, attól függ, hogy milyen elemzési szempontokat veszünk figyelembe. Ő úgy látja, a kontinens és Nagy-Britannia az uniós tagság megtartásával járna jól, azonban azt is hozzátette, komoly működési zavarai vannak az Európai Uniónak. „Széles az egyetértés övezi azt a véleményt, hogy ha minden rendben lenne az EU-ban, nem jutottunk volna idáig” – fogalmazott. Nem ért egyet azzal, hogy innentől kezdve már a saját útját járhatja Nagy-Britannia – valójában eddig is külön utat járt, nem csatlakoztak Schengenhez, megtartották a fontot. „Az Európai Unió intézményei – beleértve az Európai Központi Bankot – rettenetes szorongással várják a népszavazást. Az a baj, akkora az uniós intézményrendszerek, döntési mechanizmusok tehetetlensége, hogy nem látom azt az önkritikát, önreflexiót, megújulást, amit egy brit kilépés egészséges esetben elindítana” – vélekedett Pelle Anita. Ennek ellenére nem találkozott olyan személlyel a malmöi konferencia résztvevői között, akik támogatnák a Brexitet.
„A kampány egyik témája az idegenektől való félelem, ami azért visszás, mert Nagy-Britannia évszázados befogadói hagyománnyal rendelkezik, egykor egy globális birodalommal rendelkezett” – magyarázta az egyetemi oktató. Az angolok nemcsak az illegális bevándorlás miatt aggódnak, hanem az unióban érkező – például magyar, lengyel – munkavállalók miatt is. A technológiai váltás miatt valóban sok brit vesztette el a munkahelyét az utóbbi évtizedekben, azonban a kilépés kampány ezt szándékosan összemossa a külföldi dolgozókkal. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Brexit esetén minden magyarnak csomagolnia kellene. Valójában a brit gazdaság nem működne bevándorlók nélkül, így egy kilépés esetén is maradhatnának az ott dolgozók, sőt valószínűleg újakat is fogadnának. Fogas János és Kósa Andrea is hangsúlyozta, hogy Nagy-Britannia EU-tagsága mellett állnak ki, de ez nem az ő ügyük, hanem a brit szavazópolgároké, ők csupán ideiglenesen részei a szigetország munkaerőpiacának. Munkahelyeik miatt nem aggódnak, mert a bevándorlók általában olyan szektorban helyezkednek el, ahol az angolok akkor sem akarnának, ha lenne szabad hely.
A mai napon kampánycsend uralkodik Nagy-Britanniában, az exit pollokat sem lehet nyilvánosságra hozni a szavazás végeztéig, este tízig. Bármi is legyen az eredmény, a tőzsde már péntek reggel reagálni fog a nép döntésére. A tagság azonban nem egyik pillanatról a másikra szűnik meg, hanem mintegy két éven keresztül zajló tárgyalások útján. Az egyelőre kérdéses, hogy az EU „büntetné-e” a kilépésért a briteket, de valószínűleg a szigetország számtalan szálon kapcsolódna az unióhoz, Norvégiához és Svájchoz hasonlóan.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.