„Amnéziás” tanúk meghallgatásával folytatódott a Szeviép-per

Nem tudom, nem emlékszem, hallottam róla – olykor hosszas gondolkodás után érkeztek ilyen válaszok a Szeviép-perben meghallgatott három tanútól a Szegedi Járásbíróságon, egyiküknek még az egyik vádlott is úgymond segítségére sietett kérdéseivel. Mint ismeretes, az építőipari cég három egykori vezérét, O. Lászlót, P. Lászlót és B. Sándort. másfél milliárd eltüntetésével vádolják, ellenük tavaly áprilisban emelt vádat az ügyészség öt év után.

A június 27-ei tárgyalási napon elsőként

Báló Tamást

hallgatták meg tanúként, aki

Ujhelyi István

szocialista EP-képviselő sofőrje volt, majd a Szeviép Zrt. tulajdonában lévő Biztonsági Üzem Kft.-t igazgatta, jelenleg pedig a SZKT repülési üzletág vezetője. Báló a bírónő kérdésére elmondta, hogy ha jól emlékszik, akkor 2008 augusztusától a kft. felszámolásáig volt a Biztonsági Üzem Kft. ügyvezetője, mely társaságnak a Szeviép Zrt. egyébként összességében 428 millió 905 ezer 423 forintot adott kölcsön. A tanú elmondta, nem ismerte a cég alapításának körülményeit, amikor ügyvezető lett, akkor már zajlott a géppark szállítása, de túlnyomó többségben a Szeviéptől bérelték azokat. A Biztonsági Üzem Kft. könyvelését is az anyacég végezte, és gyakorlatilag megrendelési állományát is teljesen lefedték a szeviépes munkák, máshonnan nem volt bevétele. Báló Tamás a Szeviép Zrt. akkori vezérigazgatójával,

Gábor Attilával

állt kapcsolatban, (

) de azt nem tudta megmondani Báló, hogy utána kivel tartott kapcsolatot. Elmondása szerint a per három vádlottjával,

O. Lászlóval, P. Lászlóval

és

B. Sándorral

csak a cég épületében találkozott, például akkor, amikor félévente, évente elszámolások voltak, egyébként építésvezetőkkel állt rendszeres kapcsolatban, nem a cégvezérekkel. A tanú úgy értékelte, hogy a Biztonsági Üzem Kft.-nek lett volna lehetősége a kölcsön visszafizetésére, amennyiben az eredeti felállásban folytatódnak a Szeviép autópálya építései, hiszen állítása szerint a kft. nyereséges volt. Nem tudta megmondani, hogy mennyi volt a cég tartozása, mint ahogy azt sem, hogy miért is nincs egy cégnek saját tőkéje, és vajon miért kell egy társaságot teljes mértékben kölcsönökből működtetni. Magyarázatként annyit mondott, hogy mivel a munkagépeket üzemeltetni kell folyamatosan, az első számlát egy hónap után lehet kiállítani, amiből nagyjából 110 nap alatt jön vissza a pénz, ennyi időre kellett volna előfinanszírozni a cég működését, ezért voltak a kölcsönök. Végül a járműveiket azért foglalta le a lízingcég, mert a Szeviép fizetésképtelenné vált, és nem tudták a törlesztőrészleteket fizetni. Azt sem tudta megmondani Báló Tamás, hogy a cég mérlegeredményeit áttekintette-e, az utolsó idők számláiról sem tudott semmit sem mondani.

Kordás Pált

is megidézték tanúként, a jelenleg nyugdíjas ügyvezető még 1992-ben alapította a Marosdömper Kft.-t, ami bányahomok és folyami homok kitermeléssel és szállítmányozással foglalkozott, így került kapcsolatba a Szeviép Zrt.-vel, és 2009-ig közös volt a cég. Kordást később kivásárolták, miután nem értett egyet azzal, hogy aszfaltkeverőt létesítsenek, részben azért, mert homlokegyenest más tevékenységről van szó, mint a homokbányászat, és saját bevallása szerint nem is ért hozzá, ekkor váltak el útjaik. Elmondta, hogy amikor a Szeviép megvette a Marosdömpert, akkor nagyságrendileg 300-350 millió forintos követelése volt a Szeviéppel szemben, és a kifizetés a mai napig nem történt meg teljes egészében, csak ígéreteket kapott. Kitért arra is, hogy ekkora mértékű tartozás az építőiparban nem ritka, révén, hogy az M43-as autópálya építéséhez nagy mennyiségű homokot szállítottak, és lejárt határidejű tartozás 2009 végéig nem volt a Szeviép részéről. Arról nem volt tudomása a tanúnak, hogy a Marosdömper és a Szeviép összevonása után miként zajlott a finanszírozás.

Kordásnak volt egy másik cége is, a DÉBÁK, azaz a Dél-Alföldi Építő ás Bányászati Kft., amelyikben O. József és B. Sándor tulajdonostársak voltak, őket akkor kérte meg, hogy szálljanak ki az adott társaságból, amikor már látszott, hogy becsődöl a Szeviép. A csőd híre egyébként meg is lepte Kordás Pált, bár elmondta, ez az építőiparban jellemző körbetartozások miatt nem ritkaság, és nagyon nehéz kilábalni az adósságspirálból, és az M43-ast építő konzorciumi tagok a végsőkig kitartottak. A harmadik tanú

Stuller Antal

volt, aki két projektcég, a Jázmin 16 Kft. és a Petneházy 70-72. Kft. révén volt üzleti kapcsolatban a Szeviép Zrt.-vel, a banki hitelen kívül ugyanis a két társasház finanszírozásába beszállt a Szeviép is. A bírónő kérdésére elmondta, hogy mindkét társasház megépült, de arra nem emlékezett, hogy mennyi pénzzel is szállt be a Zrt., 100 milliós nagyságrendre tippelt, de azt sem tudta, hogy ez a két társasházra vagy csak az egyik projektre vonatkozott-e. Mint elmondta, pénzügyi kérdésekkel nem foglalkozott, de azt tudja, hogy mindkét projektcégnek az időközbeni lakáseladásokból volt bevétele. A kölcsönökről minden alkalommal

Orbán Péterrel

, a Jázmin 16. Kft. ügyvezetőjével tárgyalt, aki egyben a Danubius Ingatlanhasznosító Rt. vezetője is volt, és ez a társaság intézte mindkét társasház esetében a bankhiteleket is. A lakásokat jórészt értékesítették, ám a garázsok zöme nem kelt el, Stuller szerint emiatt maradt nagyjából 200 millió tartozás. Stuller nem tudta megmondani a bírónak, hogy vajon miért volt a két projektcégben résztulajdona a Szeviépnek, majd az ügyész arra hívta fel a figyelmet, hogy a tanú korábban másként nyilatkozott, nevezetesen, hogy nem csak Orbán Péternek, hanem közvetlenül a Szeviép Zrt.-nek is jelezte az anyagi problémákat. Nem emlékezett arra sem, hogy a két társasháznál mekkora banki hitelkeretről lehetett szó, a Jázminnál 1-1,3 milliárdot tippelt, a Petneházynál pedig csak annyit tudott, hogy kevesebb összegről volt szó, esetleg 800 millióról. Azt a kérdést sem tudta megválaszolni, hogy ha van hitelkeret, akkor ugyanis miért volt szükség a Szeviép nyújtotta kölcsönre, amire a fedezetet egyébként a lakások és a garázsok biztosították. Szerinte Orbán Péter egyeztethetett a Szeviéppel, de hangsúlyozta, hogy ezt csak feltételezi. Kiderült, hogy Stuller Antal talán 2007-ben vagy 2008-ban kiszállt a projektcégekből, de csak fél évre, utána visszament, mivel ő ismerte az épületeket, de ekkor már csak részmunkaidős volt, és 2010-ben lépett ki végül. Kérdésre válaszolva elmondta, ez idő alatt is valószínűleg ügyvezető volt „hivatalosan”, és mint az egyik ügyvéd felhívta a figyelmet, ez azt is jelenti, hogy kötelezettségei is vannak... A társasház építéseket, illetve a projektek nyereségességét firtató kérdésekre válaszolva elmondta, hogy már akkor volt egy elnagyolt költségbecslés, amikor még az építései telket sem vették meg, majd később egy pontosabb táblázat készült, Stuller tudomása szerint Orbán Péter állította össze azt. Egy a költségeket és árbevételt kalkuláló, Orbán által készített kimutatást csatoltak az iratokhoz, amivel kapcsolatban az ügyész azt kérte, akkor fogadják be a dokumentumot, ha hivatalos úton érkezik, és tudható, hogy ki állította össze a táblázatot. Az egyik vádlott, B. Sándor is kérdezgette a tanút, mondván, hogy egyértelműsítsenek néhány kérdést, így derült ki, hogy a társasházépítéseknél a tervezett költségeken belül maradtak, és azt is fontosnak tartotta megkérdezni a vádlott, hogy vajon 2010-ben estek-e az ingatlanárak, amire az az egyértelmű válasz érkezett, hogy igen. Az ügyész arra tett javaslatot, hogy a következő tárgyalási napon idézzék meg tanúként Orbán Pétert, és Stuller Antal is legyen jelen. A Szeviép-per október 12-én folytatódik a Szegedi Járásbíróságon, az előző két tárgyalásról

és

olvashat bővebben.