72 évvel ezelőtt deportálták Szeged zsidóságát - Juhász Tünde: Megszólalt a magyarok lelkiismerete + FOTÓK

Többségük nem tért haza, annak ellenére, hogy Szegedről nem minden vonat indult Auschwitzba, ellentétben más vidéki településekkel. A holokauszt áldozataira emlékeztek.

Idén is megemlékeztek a szegedi zsidóság deportálására. Egykor nyolcezer zsidó élt Szegeden, a soá idején ötezer-hatszáz fő, de ennél több embert vittek el a téglagyári gettóból 1944 júniusának végén, mert a környékbeli települések izraelitának minősített lakóit is ide szállították korábban. Az áldozatok számát a mai napig nem tudjuk biztosan, csak az 1942-ben, vagy azután munkaszolgálatban elhunytak számát ismerjük, ami hatszázhetven fő veszteséget jelent. A holokauszt után mintegy ezernyolcszáz fő tért vissza Szegedre, de a kommunista rendszer sokakat eltávolított a vallásától, mára csak négy-ötszáz fő maradt, akiknek hatvan százaléka a hitközség tagja. A téglagyárnál

Juhász Tünde

kormánymegbízott emlékeztetett arra, soha nem szabad megismétlődnie a II. világháborús tragédiának. "A múlt század közepén rendezett náci népirtás közel 11 millió ember halálát okozta. Vallás, etnikai, szexuális és politikai hovatartozás volt az a bűn, amit a náci rémuralom így torolt meg. 11 millió férfi, nő, gyermek. Ebből 6 millió zsidó. A többiek romák, homoszexuálisok, kommunisták voltak, akiket az ordas eszme, a fajelmélet áldozataiként tartunk számon. Emlékezni jöttünk rájuk. Itt az egykori szegedi, téglagyári gettó előtt arra a 6 millió zsidóra, arra a félmillió magyar állampolgárra, akit zsidóként deportáltak. Emlékezni arra a 30 ezerre, akit Dél-Magyarországról vittek el, arra a több mint 8 ezerre, akiket innen indítottak marhavagonokban útnak a távoli haláltáborok felé. Bizony emlékezni kell az értelmetlen gyűlöletre, a zsidótörvényekben megfogalmazott megalázásra és a tömeggyilkosságra, mert csak így akadályozhatjuk meg, hogy ártatlan emberek millióit veszítsünk el ostoba ideológiák miatt" - mondta Juhász Tünde.

A kormánymegbízott hozzáfűzte, szörnyű időszak szörnyű végkifejlete volt ez, annak ellenére, hogy a józanság, a humánum, a felelősségérzet erőteljesen hallatta a szavát, és idejében figyelmeztetett az esztelenségre. "A döntéshozók akkor nem hallották meg a józanság, a humánum és a felelősségérzet szavát. Európa országai, a nemzetek kormányai nem védték meg állampolgáraikat. Nincs rá mentség, nincs rá magyarázat, de hazánk is veszni hagyta zsidó honfitársaik százezreit. Így történt. Nem lehet tagadni. Az őszinte emlékezés nem enged teret a félremagyarázásnak. A felnövekvő nemzedéknek meg kell ismernie az emberiség, a művelt Európa szégyenét, a holokausztot. Meggyőződésem, hogy ezt a múlttal való szembenézést szolgálta az 1999-ben létrehozott Holokauszt Emlékközpont, amely az egyik legfontosabb helyszíne a történelemről folytatott értelmes párbeszédnek. A jövő generációjának tisztánlátását és az emlékezést segítette az a 2001-es kormányzati döntés is, amely a Magyar Holokauszt Emléknapjává tette április 16-át. A Zsidó Világkongresszus 2013-as budapesti rendezése szintén arra szolgál bizonyítékul, hogy hazánk kiemelten fontosnak tartja a bocsánatkérést" - mondta. Juhász Tünde szerint azonban a központi intézkedéseknél is fontosabb, hogy mi lakik az állampolgárok lelkében és gondolataiban. "Úgy vélem, a magyarság lelkiismerete szólalt meg

Kertész Imre

Sorstalanság című könyvében és

Nemes Jeles László

Saul fia című filmjében is. Az irodalmi Nobel-díjas könyv és az Oscar-díjas alkotás népszerűsége, hazai és nemzetközi elismertsége azt bizonyítja, nem hiába küzdünk a felejtés ellen. Az pedig, hogy is középiskolások ezreinek volt lehetősége szervezetten megismerni ezeket a páratlan alkotásokat, arról tanúskodik, hogy tovább is adjuk az antiszemitizmus elutasítását és emberi méltóság iránti elkötelezettséget. Bennük, a jövő döntéshozóiban kell elvetnünk a hátrányos megkülönböztetés következetes elutasításának magját. Olyan felnőttekké kell nevelnünk őket, akik őszinte szívvel fogják évtizedek múltán is itt mondani: Legyen áldott az áldozatok emléke!" - zárta gondolatait. Beszédet mondott továbbá

Kiss Henriett

, a Magyar Zsidó Hitközség Szövetségének alelnöke és

Salamon István

holokauszttúlélő, aki csupán negyedik életévét töltötte be a deportáláskor. Ő azon szerencsések közé tartozik, akiket nem Auschwitzba, hanem

Kasztner Rudolf

alkuja okán a Bécs melletti Strasshofba, a papírgyárba vittek. A szegedi hitközség tagjai

Markovics Zsolt

főrabbi vezetésével kádist (az elhunytakért mondott egyik legszentebb ima) mondtak az elhunytak emlékére, ezt követően köveket helyeztek el hitük szerint a velük gyászolókkal együtt. A megemlékezés tizenegy órától az Új zsinagógában folytatódott. A főrabbi ünnepi istentiszteletet tartott, az önkormányzatot

Joób Márton

MSZP-s önkormányzati képviselő, a tudományt

Zakar Péter

egyháztörténész, a Gál Ferenc Főiskola dékánja képviselte.