"Szeged szebb lesz, mint volt!" - a napfény városa anno és most

Időutazásra invitáljuk olvasóinkat! Járják be velünk a várost a tegnap és a ma képeivel. Lóvontatású omnibusszal, vagy PESA villamossal utaznának?

"Szeged szebb lesz, mint volt!" - a legenda szerint ezt ígérte

Ferenc József

az 1879-es Nagy Árvíz után. Az ígéret valóra vált, pár év alatt hamvaiból támadt fel a város, s nyerte el mai képet. Azonban felmerülhet a kérdés: vajon mi változott Ferenc József látogatása,

Mikszáth Kálmán

tárcái óta? Virtuális időutazásra és városnézésre hívjuk a SZEGEDma olvasóit! Az archív fényképek többsége a Fortepan archívumából származik, az aktuális képeket egy kivételével lapunk fotóriportere,

Kovács Ferenc

készítette.

A szegedi törvényszék tervrajzait

Ney Béla

és

Meixner Károly

műépítészek készítették 1881-ben. A palotát egy év alatt építették fel, s 1883-ban már átadták. 1884-től lóvontatású omnibuszok járták a várost a síneken, majd 1908-ban elindult az első valódi villamos. A lengyel PESA 120Nb villamosok 2011 óta járnak az 1-es és 2-es vonalakon.

1787-től várt Szeged egy állandó közúti hídra.

Feketeházy János

és

Gustave Eiffel

tervei alapján 1880-ban kezdték meg a híd építését, amely 1883-ra elkészült. 1944-ben előbb légitámadás rombolta, majd a németek. A roncsok eltávolítását követően 1947-ben új hidat építettek, amelyet 1948-ban átadtak. A mai Belvárosi hidat akkoriban

Rákosi Mátyás

-hídként emlegették.

A Vidra utcában éppen a macskakő alapjait készítik elő a két világháború között. Ma már nagyobb részt beton fedi azokat az utcákat, utakat, ahol egykoron szekéren, kerékpáron zötykölődtek.

Egykor számtalan belvárosi piacon lehetett megvásárolni a környékbeli mezőgazdasági termelők zöldségeit, gyümölcseit, vagy éppen a helyi mesteremberek portékáit. A Széchenyi tér mellett a mai Roosevelt téren, a Tisza Lajos körút egyes szakaszain is voltak vásárok. Napjainkra az utcák csupán Szeged Napja idején válnak piactérré.

1939-ben választásokat tartottak Szegeden is, ahol az országos trendekhez hasonlóan a liberálisok és a szociáldemokraták a háttérbe szorultak, a nyilasok viszont népszerűek lettek. A városban ugyan a korszak a többi választásához hasonlóan a többség a kormánypártra szavazott, mégis bejutott egy szélsőjobboldali jelölt az országgyűlésbe,

Szögi Géza

ügyvéd. A politikust a háború után életfogytiglani börtönre ítélték, később ezt tíz évre mérsékelték, mert nem volt döntéshozó szerepe. A váci rabkórházban hunyt el 1952-ben.

A nyilasok azonban Szegeden soha nem kerültek hatalomra, mert a Vörös Hadsereg október 11-én elfoglalta a várost. Moszkvában este 224 ágyúból 20 díszlövéssel ünnepelték Szeged megszállását. 1945-ben - más településekre nem jellemző módon - két szovjet emlékművet is felállítottak, amelyeket a rendszerváltás után a

száműztek. Ma

IV. Béla

szobra,

Tóth Béla

és

Tóth Dávid

alkotása áll a helyén.

Jelképéve vált az államszocialista rendszer romboló tevékenységének a Kálvária kápolna, amelyet a hívek adományaiból építettek 1884-ben. Azért robbantották fel - városi pletykák szerint tankokkal pusztították el -, hogy a helyére benzinkút épülhessen. Ma már ez utóbbi sincs meg, de az épületre kereszt emlékeztet. Habár civilek szerették volna

helyreállítani

a kápolnát, ez a mai napig nem történt meg.

A Rákosi-korszakban elsősorban a nehézipar, azaz egyben a hadsereg fejlesztése folyt erőltetett ütemben, akár az életszínvonal rovására is. A nagyobb lakótelep-építési hullám az 1960-as évektől kezdődött, s egészen a rendszerváltásig kitartott. Szeged két legrégibb lakótelepe az újszegedi Odessza és a jobb parton található Tarján. Az előbbi 1963 és 1975 között épült be, az utóbbit pedig 1965-ben kezdték kialakítani. Mindkét városrészre jellemző, hogy kezdetben téglablokkos technológiával készültek a házak, később viszont házgyári elemekből. Tarjánban először egyedi gázfűtéses lakásokat alakítottak ki - a téglából épült tömbök nagy része ilyen -, de az épületek többsége távfűtéses. A képeken az úgynevezett Olajos utcai "kiflialakú" ház látható, amely valószínűleg ma a leghosszabb társasháznak számít 236 lakással, 12 lépcsőházzal a városban.

1970-ben járt a város a legközelebb ahhoz, hogy megismétlődjön a Nagy Árvíz. A Maros árhulláma miatt Makót is kiürítették, Szegeden pedig 961 cm-en tetőzött a vízállás, ez a rekord csupán 2006-ban dőlt meg, de a település megmenekült.

Egyértelmű volt, hogy a régi partfal nem elegendő, ezért új, nem túl esztétikus védmű épült 1974 és 1979 között. "A tulajdonképpeni partfalépítést 1974. év nyarán a támfallal kezdték meg. A legnagyobb problémát az esztétikai igények maradéktalan megvalósítása jelentette. A szögtámfal függőleges felületei 8 cm vastag bordákkal merevített panelokkal készültek, melyek felületképzése megegyezett a házgyári elemek felületével. A felső lezárást előregyártott fedkő szolgálta. Ugyanilyen elemekkel burkolták a megmaradó téglatámfalat is, így a partfal teljes hosszában a megjelenő felületek a kor építészeti stílusának megfelelő egyenletes kialakítást kaptak. Végül, kis csúszással, 1979-ben került sor az "új" partfal átadására" - írta a SZEGEDma 2010-es

cikkében

. A partfal újabb felújítását

, a beruházás 2,21 milliárd forintba került.

Minden változik. Van, ami eltűnik, mint a Felső-Tisza part villamosvonala, amely 1977-ben, az új híd építése miatt szűnt meg, más felépül, mint a Novák István által tervezett lakóház. Az épület érdekessége, hogy emlékeztet minket arra két domborművel (

Lapis András

alkotásai), hogy Szeged IV. Bélától és

III. Károlytól

is megkapta a szabad királyi városi címet.