Balog Zoltán: Kertész Imre életművének olvasása erős kapocs, amely összeköt

Kertész Imre életművének olvasása erős kapocs, amely összeköt - jelentette ki Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a Nobel-díjas író búcsúztatását követően tartott fogadáson pénteken a Magyar Tudományos Akadémia épületében.

"Önök olvasták, mi olvastuk, és ezután is olvasni fogjuk

Kertész Imrét

. Ez a tény az, ami most összeköt bennünket. Ez lehet egy erős kapocs. Mit akarhatna többet és mást egy író, mint hogy olvassák? Akkor is, ha műveinek értelméről, jelentőségéről különféleképpen gondolkodhatunk és gondolkodunk. A legtöbb, amit tehetünk a búcsú után, hogy ezt a diskurzust Kertész Imre életművéről tovább folytatjuk, vagy elkezdjük, miközben olvassuk őt. S elkezdik azok is, akik eddig távol maradtak" - fogalmazott a miniszter a meghívott külföldi vendégek, családtagok előtt. Kertész Imre hatalmas örökséget hagyott maga után. Műveit magyarul, magyarként írta, témái, tapasztalatai eltéphetetlenül kötötték őt Magyarországhoz. Életműve nem kisajátítható, sem kulturális, sem irodalomelméleti, sem politikai, sem vallásos, sem nemzeti, sem ideológiai alapon. Ő maga akarta így, és ő maga megtett mindent a kisajátítás ellen, amit tehetett - mondta

Balog Zoltán

. Élete "a szeretet valósága" volt, és ebben a szeretetben is halt meg. "Nekünk már csak az a kérdés maradt, amit ő is nagyon gyakran feltett: szerettük-e eléggé, szeretünk-e eléggé" - hangsúlyozta a miniszter, felidézve, hogy "az író maga arra figyelmeztetett: a legnagyobb bűn, amelyben legtöbben szenvedünk - hasztalan, mert nem változtathatunk rajta -, az a szeretetlenség". Szintén Kertész Imre írta, hogy ahol a halottak fontosak, ott az élők számára is van remény - tette hozzá a miniszter. "Kertész Imre számunkra fontos, sokkal tartozunk neki, amit csak úgy törleszthetünk, ha műveit minél szélesebb körben terjesztjük, műveit megbecsüljük és nem sajátítjuk ki" - jelentette ki. Kertész Imre élete végén "otthontalanságában is hazatalált". Mindenki, aki ismerte, tudja, hogy ez nem valamilyen politikai kurzusnak szólt, még ha meg is kapta a legmagasabb magyar állami elismerést. Ez a hazatérés szólhatott az országnak, Budapestnek, a magyar nyelvnek. "Nekünk is szól, minket is megszólít ez a hazatérés" - zárta szavait a miniszter. A fogadáson részt vett

Norbert Lammert

, a német parlament (Bundestag) elnöke, a Német Kereszténydemokrata Unió (CDU) politikusa is. Megemlékezésében felidézte: Kertész Imre az irodalmi Nobel-díjat átvéve köszönőbeszédében kiemelte, hogy a holokausztot nemcsak a német, hanem az európai civilizáció traumájának tartja, és újra és újra írt arról is, hogy Auschwitz nem "légüres térben" történt meg, hanem a nyugati kultúra keretein belül. Amikor a holokauszt-túlélő író a Berlini Művészeti Akadémia tagjaként élete későbbi szakaszában Berlinben maradt és ott is élt, ez a döntés a lehető legnagyszerűbb jele volta a megbocsátásnak, az emberi nagyságnak - vélekedett a német politikus. Norbert Lammert Joachim Gauck német szövetségi elnök,

Angela Merkel

német kancellár,

Stanislaw Tillich

, a német parlament felsőháza (Bundesrat) és

Andreas Vosskuhle

, a német alkotmánybíróság elnökének részvétnyilvánítását tolmácsolta a gyászoló családnak. Mint mondta, mindazok, akik jelen voltak Kertész Imrének a Bundestagban a nemzetiszocializmus áldozatainak emléknapján 2007-ben tartott előadásán, amikor a Kaddis a meg nem született gyermekért című könyvéből olvasott fel, soha nem fogják azt elfelejteni. Norbert Lammert kitért arra is, hogy Kertész Imre még jóval a mostani helyzet előtt, amely sokak szerint a legnagyobb válság, amelyben Európa valaha találta magát, egy interjúban úgy fogalmazott: Európa még szolgálhatna meglepetéssel a világnak, ha következetesen és tántoríthatatlanul kiállna saját értékei mellett. "Értékekről, és nem érdekekről beszélt" - hangsúlyozta Lammert. "Talán egyik utolsó tagja volt egy olyan generációnak, amelyik különbséget tudott tenni a kettő között" - fűzte hozzá. Kertész Imre "nagyszerű européer volt, akinek sokat köszönhetünk" - mondta. A Nobel-díjas író életének 87. évében, hosszan tartó súlyos betegség után március 31-én hunyt el. Pénteki búcsúztatásán a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben a család, a pályatársak és több száz tisztelője mellett a magyar és a nemzetközi politikai élet képviselői is jelen voltak.