Közélet

A hajléktalanságtól a szociális alapú albérletig – Középpontban a szegedi lakásszegénység

A hajléktalanságtól a szociális alapú albérletig – Középpontban a szegedi lakásszegénység

2016. március 6., vasárnap
A hajléktalanságtól a szociális alapú albérletig – Középpontban a szegedi lakásszegénység
lakasszegenyseg_01

A szegedi szegregátumok helyzetét, a térségben élő hajléktalanok problémáit és a panellakásokban élő bérlők gondjait taglalva járta körül a lakásszegénység kérdéskörét az AKUT Egyesület. A rendezvényen bemutatták az Árpa utcát, ahol a mai napig nincs vezetékes víz, és szó esett arról is, hogy a szegedi önkormányzat úgy módosította a szociális bérlakáshoz jutás feltételeit, hogy arra egy közmunkás már nem jogosult, s ez nemcsak a romákat érinti hátrányosan.

Az AKUT Egyesület kilenc előadót felvonultató rendezvényének egyik különlegessége az volt, hogy a felszólalók között a civileken és szakembereken túl mindhárom témában az adott problémákban érintett emberek is beszámoltak személyes tapasztalataikról a 35 fős látogató közönségnek, amelyben a civileken és érintetteken túl, önkormányzati képviselő is érdeklődését fejezte ki. A „Beszéljünk a szegedi lakásszegénységről” címmel meghirdetett esten a Millenniumi Kávéházban a szegregátumok helyzetét elemezték, a hajléktalanok problémáit járták körül, illetve a lakótelepeken élő bérlők mindennapjairól is szó esett. A vendégeket

Juhász Judit

, az AKUT Egyesület tagja köszöntötte. Rövid felkonferálásából kiderült, Magyarországon közel 1,5 millió ember érintett lakásszegénységben, hazánkban mintegy 30 ezer hajléktalan ember található a statisztikák szerint.

„A lakásszegénység nemcsak azt jelenti, hogy nincs fedél az ember feje felett, hanem azt is, ha az emberek mostoha körülmények között laknak, vagy ha adott ingatlanban élve nem tudják fizetni számláikat és eladósodnak.”

A folytatásban a vendégek megnézhettek két darab rövidfilmet, amely a kiskundorozsmai Árpa utca körülményeket mutatja be. Az első kisfilm az utcában lévő vízhiányról szól, ugyanis a 21. században az Árpa utca lakóinak az utca közepén álló közkifolyóból kell vételezniük a vizet. A felvételen a felnőttek és gyerekek mesélnek arról, hogyan nehezíti meg ez a körülmény a mindennapjaikat. A második kisfilm az utcában élők lakhatási helyzetét mutatta be, többek között az érintettek az ellenük támasztott előítéletekről is meséltek. A filmek után az egyik érintett mesélt a családja helyzetéről. Elmondta, szeretnének haladni a korral, pont úgy, ahogy a gyermekeinknek is szeretnének szebb jövőt és jobb körülményeket teremteni. „Talán a gyerekeink már okosabbak lesznek, bölcsebbek. Talán ők jobban tudnak majd beilleszkedni” – fogalmazott. Az előítéletekkel a romák már fiatalkorukban találkoznak, a vezetéknevet látva az állásinterjúkon egyből elutasítják a jelentkezőket. Albérlethez sem juthatnak, egy fiatalpár nem tudja elkezdeni az életét, mert látva, hogy romák, nem adják ki nekik a lakást.

lakasszegenyseg_02

Az előző gondolatmenetet folytatta a harmadik elő, egy a Cserepes soron élő hölgy. „Szinte lehetetlen munkát találnunk, a lányom 5 évet tanult pék cukrásznak, bárhova beviszi az önéletrajzát meg sem nézik, hogy miért jött ide ez a gyerek. Esélyt nem adnak neki, hogy bizonyíthassa” – részletezte az asszony. Nem a származásától függ, hogy ki milyen ember, hanem hogy mit akar az életében elérni. „Amikor a lányom kicsi volt, látva honnan jövünk azt mondták, a maga gyerekének már nincs hely” – fűzte hozzá. A Cserepes soron a lakhatási körülmények picivel jobbak, mint az Árpa utcában, mivel a piac mellett a legtöbb lakásban már van fürdőszoba. A 64 lakásból 33-ban laknak magántulajdonosként, bérlőként vagy jogcím nélküli használóként az emberek. A jelenleg lakcímnélküli családok sokszor önhibájukon kívül kerültek ebbe a helyzetbe és legtöbbjük munkát kapva, a lakbért fizetve szívesen változtatna a családja sorsán.

Nagy Mihály

, a Szegedi Cigány Nemzetiségi Önkormányzat elnöke a szociális bérlakáshoz jutás feltételeiről mesélt. Tavaly tavasszal az önkormányzat a szociális bérlakáshoz jutás egy főre eső jövedelmi határát 22 ezer forintról 37 ezerre emelte, a roma családok a közmunkás bérből, illetve a foglalkoztatást helyettesítő támogatásból nem tudják ezt a küszöböt meglépni. Nemcsak roma családokról van szó, hanem a többségi társadalomhoz tartozó szegény családok sem jutnak szociális alapon bérlakáshoz.

„A lakcím nélküli családok minimális támogatásban sem részesülnek, a szociális rendszer nem is látja őket. Például ezek a gyerekek az iskolában nem részesülnek étkeztetésben, iskoláztatási támogatásokban sem, rengetegen éheznek az érintett családokban” – hívta fel a figyelmet Nagy Mihály.

Mint mondta, ha ezek a családok utcára kerülnek, nem tudnak albérletbe menni a jövedelemhiány és diszkrimináció miatt. Nem beszélve arról, ha ezekből a családokból kiemelik a gyerekeket, ez óriási költségekbe kerül majd az államnak. Hozzátette, ezekről a problémákról az önkormányzat és a képviselő-testület antiszegregációs fórumok keretében egyeztet. Az előadás második etapjában, a hajléktalanság témájában Joó Magdolna, a Bajai úti Hajléktalan szálló szociális munkása beszélt a hajléktalan ellátás helyzetéről. „Az elmúlt 25 évben kiépült a hajléktalanokat ellátó komplex intézményrendszer Szegeden. Célunk és feladatunk, hogy az év minden napján lehetőséget nyújtsunk a hajléktalan személyeknek az éjszakai pihenés, tisztálkodás, mentálhigiénés támogatás biztosításában illetve hogy segítsünk nekik a társadalmi integrációban” A vendégek a férfi és női hajléktalanok közötti ellátás különbségeiről, a statisztikákról és a megoldandó feladatokról és az integráció érdekében szervezett mentálhigiénés programokról is halhattak. Pályázatok útján valósulnak meg ezek a programok. A legutóbbi menzaprojektben, Szeged város lakosságának a hajléktalanokkal szembeni előítéletének csökkentését tűzték ki célul. Élő könyvtár keretében beszélgethettek egy finom ebéd mellett az étterembe betérő vendégek hajléktalanjainkkal, fellapozva életük könyvét. „Az állandó lakhatást nagyon nehéz megoldani. A tapasztalat szerint, csak ismerősön keresztül sikerül albérletben elhelyezni az ellátottakat.” Az átmeneti szálló egy évig biztosít lakhatást az érintetteknek, ami nagyon rövid idő a teljes felzárkózásra. Hangsúlyos lenne az utógondozás, ami a visszacsúszást akadályozhatná meg és a prevenció is. A folytatásban egy korábban a hajléktalanságban érintett személy mesélte el a benyomásait.

„A romákkal a hajléktalanok helyzete egy az egyben megegyezik, mintha ikertestvérek lennének e tekintetben.”

Az előítéletek ezzel a csoporttal szemben is hatványozottan megjelennek „... ha az ember bemegy egy hivatalba ügyet intézni, hiába van álcázva, kölcsönkapott kabátban. Amint odaadja a lakcímkártyát azon rajta van, hogy hajléktalanszállón lakik. A hivatalnok ekkor majdnem gumikesztyűért kapkod.”. Tapasztalata szerint nemcsak az utca embere van borzasztó előítélettel, már a hivatalnokok is, az emberek egy kalap alá vesznek mindenkit. A munkahely és albérletkeresés szintén hasonló képet mutat a romák helyzetéhez. „Nem lehet eltitkolni egy állásjelentkezésnél a címet a munkáltató elől, az adategyeztetésnél kibukik a dolog. A munkaadók egyből elutasítják ezeket a pályázókat. Az albérletkeresésnél dettó ugyanez van”A helyi hajléktalan ellátó rendszerrel kapcsolatban pozitívak a tapasztalatai, színes programok keretében teltek a rendszerben eltöltött évek: „a szociális munkások szeretettel teszik a dolgukat.” A nehéz helyzetben lévő, panelben élő emberek létbizonytalanságáról

Szentistványi István

, az AKUT Egyesület tagjaként, aktivista szerepében mesélt a látogatóknak. Kiemelte, Magyarországon és így Szegeden is borzasztóan kevés a teljes lakásállományhoz viszonyítva a szociális bérlakások aránya. Nyugat-Európában is szóródik ez az arány, de általában 10-30%-ig terjed, Hollandiában például 32%, de hazánkban mindösszesen 2-3%.

„Szegeden az önkormányzati lakások 90%-a szociális bérlakásként van nyilvántartva, miközben a belvárosi ingatlanokat nem a legrászorulóbb rétegek bérlik, sokszor megörökölik a leszármazottak és ezt nem vizsgálják felül” – jelentette ki.

Szentistványi elmondása szerint az itt is jelenlévő érintett csoportok nem tudják hallatni a hangjukat a fejlesztési döntésekben, nehezen láthatóak a döntéshozók szemében, bizonyos társadalmi csoportok kiszorulnak a kommunikációból. A társadalom felől mindig az önhiba jelenik meg okként, hogy adott személy(ek) saját hibájukból kerültek válságos helyzetbe, miközben az egyéni sorsokat megvizsgálva egyből látszik, hogy sokszor a negatív események sorozata (balesetek, családtag elvesztése) vezet az eladósodáshoz. Az előbb említett problémákat a szociális bérlakásokon keresztül lehet megoldani, akár önkormányzat által vagy más finanszírozásból létesített lakásokkal.

„A romákkal a hajléktalanok helyzete egy az egyben megegyezik" - hangzott el egy a szegedi lakásszegénységet taglaló esten. Részletek ITT: http://szegedma.hu/?p=614762

Közzétette: Szegedma Hírportál – 2016. március 5.
Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.