A közigazgatás Csongrád megyei fejlődésének történetét két újonnan megnyílt kiállítás is bemutatja.
A Kommunizmus Diktatúrák Áldozatainak Emléknapja alkalmából két kiállítás is bemutatkozott a nagyközönség előtt. A I. emeleti emlékszoba az állampárti diktatúrát, a III. emeleti kiállítás Csongrád megye államigazgatásának múltját mutatja be.
Most adták át a Pártkontroll – A szocialista közigazgatás Csongrád megyében” című tárlatot a nagyközönségnek.
Juhász Tünde
kormánymegbízott beszédében –
Magyary Zoltánt
idézve – hangsúlyozta, a közigazgatás nem egyes emberek hatalma mások felett, hanem egyes emberek és a nemzet szolgálata, ezzel szemben az 1950-ben létrehozott tanácsokkal a kommunista pártnak az volt a célja, hogy az eszmének rendeljék alá az állampolgárokat. 1945-öt követően, Magyarország szovjet megszállása után kiépülő államszocialista diktatúra fokozatosan fölszámolta a politikai és gazdasági élet szabadságát, és korlátozta az alapvető állampolgári jogok gyakorlását - az épület története ehhez szervesen kapcsolódik. Hangsúlyozta, az emlékszoba kialakításával nem a feltárás a céljuk, mert ez történészek dolga, s nem is elítélés, mivel ez az igazságszolgáltatás feladata. "A totális diktatúrák csak céljaik eléréshez használták az embereket" - vélekedett. Jellemző volt, hogy a kommunista párt érdekeit szolgálata a közigazgatás, a rendvédelem és az igazságszolgáltatás. A nem is olyan régi múlt egyes részeit még fel kell tárni, mert minél inkább tudjuk, milyen volt a pártállami diktatúra, annál jobban értékeljük a közigazgatás jelenlegi átalakításának üzenetét. Rámutatott, a kormányzati törekvés ma arra irányul, hogy az állampolgárok számára szolgáltatásokat biztosítson, az egyének és vállalkozások adminisztrációs terheit csökkentse, könnyítse az engedélyeztetési eljárásokat, megsokszorozza a kapcsolattartási pontok számát, s lerövidítse az ügyintézési határidőket. "Azt szeretné a kormány, amit Magyary Zoltán szavai is elvárnak tőlünk: az emberek és a nemzet szolgálatát" - zárta szavait.
A
Komócsin-klán
tevékenysége
Földváryné Kiss Réka
, a Nemzeti Emlékezet Bizottság elnöke szerint szimbolizálja a rendszer nomenklatúrájának a működését, nem véletlenül nevezték Csongrád megyét
Pol Pot
megyének. Id. Komócsin Mihály még 61 évesen is fegyverrel vállalta 1956 után a "rendteremtést". Legkisebb fia dolgozószobáját rendezték be most, aki saját megyéjének tartotta Csongrádot, mégis 1985-ben elvesztette a választást (
Király Zoltánnal
szemben). Kiemelte, ehhez az új elithez önként csatlakoztak a pártvezetők, "választott karrierutak voltak", ennek megfelelően kell értékelni ifjabb
Komócsin Mihály
szegedi tevékenységét. "Egy funkcionárius személye az egész térségről kialakított képet befolyásolta" - utalt arra, hogy elsősorban ifj. Komócsin Mihály dogmatikus nézetei vezettek a Pol Pot megye jelzőhöz. "Komócsin Zoltánról már halála évében teret neveztek el, de tíz évvel korábban tankokkal lövették rommá a neobarokk Kálvária templomot, hogy helyére benzinkutat építsenek" - hívta fel az ellentétekre a figyelmet Földváryné Kiss Réka.
Miklós Péter
, a hódmezővásárhelyi Emlékpont vezetője elmondta, a pártkontroll kiterjedt a közigazgatásra, önkormányzatra, önigazgatásra ezt mutatja a kiállítás neve is. "Ez az az épület, amely a Csongrád Megyei Tanácsnak és a Csongrád Megyei Pártbizottságnak adott otthont 1962-től, kifejezetten azért épült, hogy ezt a pártkontrollt szimbolizálja" - mondta. A Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltárának dokumentumaiból a Móra Ferenc Múzeum tárgyaiból válogatták össze a kiállítás anyagát. Az emlékszobákról tekintse meg fotógalériával kiegészített
cikkünket!
Homoki-Nagy Mária
tanszékvezető egyetemi tanár nyitotta meg a Csongrád megyei közigazgatás történetéről szóló kiállítást. A professzor asszony rámutatott,
Szent István
korától, a vármegyerendszer bevezetésétől napjainkig még az idegen megszállások ellenére is folyamatos jelen van a megye fogalma. "Kellett egy összekötő kapocs az uralkodó és az ember között" - mondta az ispáni tisztség megszületéséről. A törökök ugyan új közigazgatási rendszert vezettek be 150 éves uralmuk alatt, mégis az emberek megszervezték a hagyományaikon alapuló, saját közigazgatási rendszerüket, a "parasztvármegyéket". Ezt követően ugyan helyre állt az ország területi egysége, de a XVIII. század felvilágosult abszolutista Habsburg uralkodói inkább az egységes birodalom érdekeit tartották szem előtt, II. József pedig a németet szerette volna a hivatalok nyelvének. A kiegyezést követő éveket a "magyar államfejlődés egyik legcsodálatosabb időszakának" nevezte Homoki-Nagy Mária, mert a vármegye átalakult a klasszikus polgári berendezkedés szempontjait követve. A II. világháború után több elképzelés született a megyerendszer megszüntetéséről, mégsem történt ez meg. „Nem lehetett a magyar nép tudatából, lelkéből kitörölni a megyét, az emberek számára fontos az önkormányzatiság, s az, hogy ez a szervezet értük működjön” – fogalmazott. Juhász Tünde bízik abban, hogy a kollégái megismerkednek az intézmény gyökereivel, s ez segíti egy közös identitás kialakítását. "Ha a hivatalban dolgozó 1600 ember bő tíz percet szán a kiállításra, s elgondolkodik a tartalmán, az akár az új erőt adhat a munkához" - mondta. Bemutatták a két szociológus,
Saád József
és
Nagy Mária
Péntek volt és huszonhárom című tanulmánykötetét, amely az 1950-1953 között működtetett hortobágyi és nagykunsági kényszermunkatáborok és a deportálások történetét, illetve Csongrád megyei vonatkozásait dolgozza föl. 1950. június 23-ra utal a kötet címe, amely napon több száz családot telepítettek ki a déli és nyugati határsávban a rendőrség és az Államvédelmi Hatóság felügyeletével.
B. Nagy László
országgyűlési képviselő, Csongrád megye fejlesztési biztosa mondott köszöntő beszédet.
A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján két kiállítás is bemutatkozott a nagyközönség előtt.KLIKK: http://szegedma.hu/?p=612265 Közzétette: Szegedma Hírportál –2016. február 24.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.