A Magyar Bálint-i szabadosságtól a kockás inges demokráciagyakorlásig: szegedi vélemények a közoktatás helyzetéről pró és kontra

Szegedi tanárokat, diákokat, s egy szülői tiltakozás kezdeményezőjét kérdeztük a várost is érintő, az egész országot átfogó pedagógustüntetésekről. A demonstrálókat és a megfogalmazott követelésekkel vagy módszerekkel egyet nem értőket is felkértük arra, hogy mondják el, írják le véleményüket. Nagy körkép.

„2010 előtt osztályonként különböző tankönyvből tanítottak alsó tagozatban a tanítónők, a szakos tanárok pedig szinte őrjöngtek ötödik osztályban, mert nem tudták, hogy mi az, amit tudnak a gyermekek, s mi az, amit nem” –

Magony Ágnes

nyugdíjas pedagógus szerint a

Magyar Bálint

szabad demokrata miniszter által fémjelzett időszak után mindenképpen rendbe kellett tenni az oktatást. Az érem másik oldala: már 2011-ben voltak demonstrációk, de most telt be a pohár, a tanárok eddig vártak, bíztak az pedagógus-életpályamodellben, de az ígéretek nem teljesültek, s a béremelés mellett elvették a túlórapénzeket, nem értékelik a tehetséggondozást – nyilatkozta lapunknak egy szegedi tanár, aki maga is aktívan részt vesz a tiltakozásokban. Hetek óta a pedagógusok demonstrációiról beszélgetnek a tanárikban, de a sajtó is szinte minden nap foglalkozik a témával, a szülők, s a tinédzserek egy része is véleményt formált már. A Miskolcról indult iskolai petícióhoz több szegedi iskola, tanár, szülő is csatlakozott, Szegeden két

is tartottak ehhez kapcsolódóan. Az ország más pontjain tüntettek, a

budapesti tiltakozáson

szegedi tanárok is részt vettek. Eközben

Czunyiné Bertalan Juditot Palkovics László

váltotta az oktatási államtitkári székben. A kormány által összehívott köznevelési

válaszul saját kerekasztalt hoztak létre egyes demonstráló szervezetek, de az egyeztetések jelenleg is tartanak. A pedagógusok sztrájkbizottsága

fogalmazta meg követeléseit, amelyet a Pedagógusok Szakszervezete hozott nyilvánosságra. Körképünkben szegedi tanárokat, középiskolai diákokat és egy facebookos tiltakozás szülői elindítóját kérdeztük a közoktatás jelenlegi helyzetéről, a problémákról, az eddig elért eredményekről.

Miért pont most kezdődtek a tüntetések?

„2011-ben is voltak tüntetések, többek között Budapesten a Szalay utcánál, valamint az úgynevezett ’sepregetős demonstráció’, és Szegeden a Klebelsberg-szobornál is tiltakoztak. Igaz, ezek a mostaninál kisebb volumenűek voltak” – mondta a jelenlegi oktatási rendszerrel elégedetlen tanár. Úgy látja, „elaludt a pedagógus társadalom”, s nem gondolt bele, hogy milyen következményei lehetnek az új köznevelési törvénynek, 2012-ben a KLIK-nek időt adott, s legfőképpen szakmai és anyagi helyzetének javulása érdekében várta a pedagógus-életpályamodellt. „Felmenő rendszerben nem lenne az ördögtől való” – vélekedett a egyes döntésekről, így a portfólió, a tanfelügyeleti rendszer kiépítéséről. „Nem vagyunk elszállva magunktól, ezt mutatja a Pedagógus Sztrájkbizottság 25 pontja, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének öt pontja, az alternatív kerekasztal” – így látja saját helyzetüket a demonstrációkban aktívan részt vevő tanár. Úgy gondolja, előbb rendszerszintű változásokat kell elérni, s utána lehet azokkal a problémákkal foglalkozni, amelyek a pedagógustársadalmat érintik.

Hiteles lehet a tiltakozás Dávid Gyula Mártonnal, Pukli Istvánnal?

A Budapesten rendezett pedagógustüntetés két résztvevőjét is komoly kritikák érték. Az állami oktatás ellen felszólaló diákokat a

Magyar Narancs

által

Puch László

bizalmi emberének nevezett

Dávid Gyula

fia képviselte, aki egy egyházi fenntartású intézményben tanul.

Pukli Istvánt

, a Teleki Blanka Gimnázium igazgatóját

2012-ben

a tantestület kétharmada ellenében nevezték ki, egyes tanárok elhagyták az intézményt, a diákok is demonstráltak a felülről kinevezett intézményvezető ellen. Az oktatási rendszerrel kritikus szegedi pedagógus ugyan lát problémát Pukli esetében, mert politikai oldalt és álláspontot váltott, de szerinte „tisztességesen és karakánul viselkedik”.

Dávid Gyula Márton

esetében karaktergyilkosságnak tartja, hogy apját kritizálják, kiállásában nem érzett problémát, úgy gondolja, hogy egy állami fenntartású iskolában tanuló tiltakozóra „rászállnának”. Ennek ellentmond, hogy Szegeden az utóbbi évek oktatási demonstrációiban magukat liberálisnak vagy jobbikosnak valló, állami középiskolában tanuló diákok is részt vettek, de tudomásunk szerint hátrányos megkülönböztetés nem érte őket ezért.

A hiányos kerekasztal a szakszervezetek felelőssége?

„Büszke vagyok arra, hogy nem csatlakozott az iskolám a tiltakozó intézményekhez” – hangsúlyozta ezzel szemben Magony Ágnes. Nem tartja korrektnek, hogy ilyen mértékű fizetésemelés után demonstrálnak a tanárok. A Délmagyarország egyik cikkére utalva úgy látja, az ellenzéki sajtó nyomást gyakorolt az iskolákra a csatlakozás érdekében. A tüntetés szerinte elsősorban a szakszervezeti vezetők érdeke, nem érti, hogy miért jelent meg ennyi pedagógus, szerinte elsősorban a kerekasztal mellett kell megtárgyalni a problémákat, s esélyt adni az új oktatási államtitkárnak, hogy kijavítsa a KLIK működési gondjait. „A piacon, a boltokban azt hallom, hogy csak

Orbán Viktor

ellen szerveződik a demonstráció, mert egyes szakszervezetek a kormánnyal nem ülnek le, inkább ellenkerekasztalt szerveznek” – a nyugdíjas pedagógus attól fél, hogy a társadalom egy idő után a tanárok ellen fordul. „Hasonló bérnövekedés, a Medgyessy-kormány egyszeri döntését leszámítva, a rendszerváltás óta nem volt. A fizetésemelés jogos és szükséges volt” – mondta a pedagógus, aki nem látja túlterheltnek a kollégáit, a diákok motivációjával is elégedett, habár hangsúlyozta, elsősorban belvárosi intézményekben szerezte tapasztalatait.

Az új rendszer a túlmunkát és a tehetséggondozást sem értékeli a demonstrálók szerint

Homlokegyenest más véleményen van a másik általunk megkérdezett tanár, aki úgy érzi, az egyszeri emelést a bontás miatt többszöri fizetésnövelésnek tüntetik fel. Az életpályamodellel kapcsolatban azt látja problémának, hogy mindenkit visszadobott a partvonalra, méltatlannak találja, hogy a nyugdíj előtt álló s az eredményeivel bizonyító pedagógusoknak is adminisztrációs munkával kell bizonyítaniuk, hogy jó tanárok, s alkalmasak-e a pályára. „Nem dönthetek arról szabadon, hogy a Pedagógus I. státuszban kívánok-e maradni, mert nem rekedhetek meg ott, hiába döntenék úgy, hogy bruttó ötvenezer forint bérnövekedésért cserébe semmilyen eljárásban nem szeretnék részt venni.” Úgy látja, a béremelést elolvasztotta az úgynevezett 32 órás terhelhetőség, ami átlagosan 24 óra terhelést jelent (iskolánként, pedagógusként különböző módon, 22 és 26 óra között). „Eddig kaptunk a helyettesítésért, a túlmunkáért, de most már a betegség miatt kiesett kollégák óráinak megtartásáért nem teszünk szert plusz jövedelemre.” Úgy érzi, nem értékelik a minőségi munkát, mert kiemelt munkavégzésért, minőségi munkavégzésért már nincs pótlék azok számára, akik a versenyeken sikerrel szerepelnek diákjaikkal. Rámutatott, béremelést csak az oktatást segítő dolgozóknak kértek a 25 pontban. Az viszont lapunk számára nem egyértelmű – s erre a tiltakozó pedagógus sem válaszolt -, hogy az óraszámok csökkentése esetén elfogadható lenne-e a havi bérek alacsonyabbá válása, vagy éppen ezzel mégis egy burkolt emelést (kevesebb munkáért azonos fizetést) szeretnének. „Egy tisztességes pedagógusnak kötelessége a versenyre felkészítés, a tehetségek gondozása. Számomra inkább öröm volt a diákjaim sikere, fel sem merült bennem, hogy ehhez a motivációt a pluszpénz jelentse. Jellemzően ingyen vállaltam munkaidőn túl minden feladatot” – mondta Magony Ágnes ezzel kapcsolatban, aki a szegedi tornaszövetség elnöke volt korábban.

Az állam jó gazdája az iskoláknak?

Magony Ágnes egyes

ellenzéki

véleményekkel ellentétben azt gondolja, hogy nem kell visszaadni egyetlen iskolát sem az önkormányzatoknak. Úgy véli, egységes minimum követelményekkel, alaptantervvel és tankönyvekkel csökkenteni lehet a diákok közötti egyenlőtlenségeket, hiszen egy budai diák szülei megengedhetik maguknak a drágábban megvásárolható tankönyveket, de egy kelet-magyarországi hátrányos helyzetű család nem. Jó döntésnek látja, hogy az Orbán-kormány iskolalátogatáshoz köti a szociális juttatásokat, ingyenesen biztosítja az étkeztetést és a tankönyveket. Szabadság helyett a szabadosság időszakának tartja a balliberális oktatáspolitika éveit. „Magyar Bálint azt tanácsolta, hogy hozzák be a BMX-et és a gördeszkát a diákok a testnevelés órára. Abba bele sem gondolt azonban, hogy van olyan intézmény, ahol 90 négyzetméteres a tornaterem. Nem lehetett buktatni alsó tagozatban, így az elégtelen tudás miatt felhalmozott lemaradás nőtt, a gyengébb diákok visszahúzták a tanulni kívánókat. Magyar Bálint idején minden szabad volt, de ebbe belefásultak a tanárok” – emlékezett vissza.

Külső vagy belső kontrollt, avagy külső és belső minőségbiztosítást?

Magony Ágnes azért is tartja helyesnek a tanfelügyeleti rendszer létrehozását, mert ezzel biztosítanák a minőség külső ellenőrzését. „Azt gondolom, hogy erre évente lenne szükség, lehetőség szerint úgy, hogy a tanfelügyelő és az iskolaigazgató is megfogalmazza javaslatait, hiszen az utóbbi találkozik minden nap kollégájával” – fogalmazott Magony Ágnes. „Korábban volt egy jól kidolgozott, intézményen belüli belső minősítési rendszer, amelyben a diák, a szülő, a munkaközösség vezetője értékelt, s ezek alapján dolgoztunk ki a fejlesztési tervet. Ez jobb volt, mint a kidolgozatlan tanfelügyeleti rendszer, ahol egy énektanár is értékelhet egy fizikatanárt. A KLIK fórumán is fogalmaztak meg az igazgatók a tanfelügyelők értékelésével kapcsolatban kritikákat” – reagált nyugdíjas kollégájára a tiltakozó tanár. A korábban szakfelügyelőként dolgozó Magony Ágnes abban egyetértett kollégájával, hogy csak szakos tanfelügyelők látogatását tartaná helyesnek, s mindenképpen olyanokat javasolna, akiknek tapasztalata, tudása vitathatatlan.

Elégedett a szülői tiltakozás vezetője a Facebookon csatlakozottak számával

„Elégedett vagyok, sejtettem, hogy nem marad visszhang nélkül, de nem gondoltam volna, hogy ilyen sokan csatlakoznak” – mondta

Puskás Krisztina

szegedi anyuka, a Nem leszek suliban Facebook esemény létrehozója. A kezdeményezéshez csatlakozók az oktatási rendszer változására való igényt és a tanári kérések támogatását kívánják kifejezni azzal, hogy nem engedik el az iskolába gyermekeiket február 29-én. Azt tapasztalta, hogy pozitív visszajelzéseket kapott Szegeden, szeretné, ha itt lenne a legerősebb tiltakozás vidéken. Elmondta, próbálnak a megyeszékhelyen is programokat szervezni. (A honlap szerint eddig két gyermek felügyeletét ajánlotta fel egy ellenzéki nyugdíjas, s más településekhez hasonlóan van a városban fürdő, ahova kedvezménnyel lehet menni.) A kockás inges tiltakozással kapcsolatban megjegyezte, elkerülhetetlennek érezte, hogy a politikai pártok is kihasználják ezt a Demokratikus Koalíciótól a Jobbikig, de az általa indított kezdeményezést civilként indította el, távol akarja tartani a politikai pártoktól. Arra a kérdésünkre nem válaszolt, hogy a tárgyalások sikere esetén lefújnák-e az eseményt, mert szerinte nem lesz megegyezés az összes szakszervezettel, így inkább a február 29. utáni időszakra, a következő tiltakozó lépésre koncentrál.

Nem politizálás az oktatáspolitika elleni demonstráció?

„Nem tartom politizálásnak, ugyanis ez a tüntetés mindenféle politikától mentes és a közjó érdekében történik” – vélekedett az egyik szegedi gimnazista a február 29-i szülői tiltakozásról. A demonstrációt támogató szegedi pedagógus szerint nem lehet távol tartani a középiskolai diákokat a közügyektől, s ezek a tiltakozások is idesorolhatóak. Nyugat-európai példát követve azt javasolná, hogy a demokratikus intézmények működését is szükséges lenne megismertetni a gyakorlatban is. „A politizálást nem tiltani, hanem támogatni kellene, ami alatt nem pártpolitikát értek, fontosabb a felelősségre nevelés” – szerinte a kockás ing a „világ legártatlanabb tiltakozási formája”, ami „demokráciagyakorlás élőben”.

Pontos felmérés nem ismert a középiskolai diákok véleményéről, a pénteki demonstráció oldalára több szegedi kockás inges kép felkerült, más tanulók azonban nem fogalmaztak meg véleményt, vagy éppen helytelenítették az iskolai véleménynyilvánítást, sőt olyannal is találkoztunk, aki nem is hallott erről. Névtelen, anonimitást biztosító kérdőívünk több középiskoláshoz eljutott. A nem reprezentatív felmérés kitöltői a facebookos tiltakozásokhoz aktívan csatlakozók közül kerültek ki, az elsősorban nyitott kérdéseket tartalmazó kérdőívben korról, nemről, névről, intézménynévről nem rögzítettünk adatokat, de kértük, hogy csak szegedi intézményben tanulók töltsék ki, a felmérés céljáról – sajtófelhasználás – is tájékoztatást közöltünk. A válaszadók többsége azt írta, hogy február 29-én valóban nem kíván iskolába menni, s egy embert leszámítva szüleik is egyetértettek véleményükkel. A csatlakozás indokaként a pedagógusokkal való szolidaritást, s az oktatási rendszer problémáit nevezték meg. Célként új tantervet, tananyag- és óraszámcsökkentést, valamint egy „jobb rendszert normális tanárokkal” neveztek meg. A válaszadók egyike sem érezte politizálásnak a február végi tiltakozást, egyik felük csupán részben tartja annak, a másik részük egyáltalán nem, a válaszok indoklásából azonban az derül ki, hogy a konkrét politikai pártokat utasítják el, s a politika alatt csupán ezt értik, valójában azonban igenis érdekeltnek érzik magukat a közügyekben. A demonstrációt támogató tanulók helyesnek tartják akár az órai politizálást is, de egy velük egyet nem értő válaszadó szerint a tanárnak nem szabadna semmilyen politikai véleményt kinyilvánítani, mert ezzel a saját vélemény kialakulását akadályozza. „Értem és értékelem, hogy a tanárok jót akarnak nekem és osztálytársaimnak, de az oktatáspolitikai változtatás elérésének módjával nem értek egyet” – fogalmazott a középiskolás.

Lehet nyolcéves diák iskolából kikérésével a szülőnek tüntetni?

Az kérdéses azonban, hogy ugyanezen elv ugyanúgy érvényes lehet-e egy általános iskola alsó tagozatában, mint egy középfokú intézményben, ahol tizennyolc éves, vagy annál néhány évvel fiatalabb diákok vannak. Információink szerint előfordult olyan eset, hogy alsó tagozatos tanulónak a tanítónő azt mondta, hogy menjen kockás ingben iskolába – ezen az érintett családja felháborodott. A

Magyar Idők

fővárosi intézmények esetében számolt be arról, hogy állítólag egyes tanárok kritizálták a nem kockás ingben érkező diákokat. „Nem vagyok az a tüntetős fajta” – válaszolta Puskás Krisztina arra a kérdésünkre, hogy miért nem személyesen vett részt a demonstrációkon (Szegeden két tüntetést rendezett korábban a Köz-Hasznáért Mozgalom). Szerinte a szülőnek joga van ahhoz, hogy kiskorú vagy korlátozottan cselekvőképes gyermekét egy napra távol tartsa az iskolától, „ezzel is jelezve, hogy a gyermek a szülőé és nem az államé”. Jelenleg a szülők tanévenként három napról szabadon rendelkezhetnek. „A szülő nem közvetítheti értékrendjét a gyermeke és az oktatási rendszer alkotói felé? A nyolc éves gyermek nem maradhat otthon egy napot a szülővel? Ha ezt nem engedik meg, akkor miért kell a gyermekeimnek politikai színezetű állami ünnepségeket végigállnia?” – kérdezte. Úgy véli, hogy mivel joga van az alaptörvény szerint a szülőnek megválasztania a nevelést, így az oktatási rendszer ellen is demonstrálhatnak a szülők akár a fent említett módon. „Azt nem tehetem meg, hogy transzparenssel bemegyek egy iskolába tiltakozni, ezért ezzel az újszerű módszerrel fejezzem ki nemtetszésemet” – mondta Puskás Krisztina. „A demokrácia gyakorlása hol szerencsés, hol nem annyira” – kommentálta röviden a KLIK-kel elégedetlen pedagógus a szülői tiltakozást, de álláspontját nem alakította ki még az ügyben. „Az fáj a legjobban, hogy a szülőket is és a gyerekeket is uszítják” – Magony Ágnes nem tartja helyesnek azt, hogy a tanórákra is bevigyék a politikát. „A saját gyermekkel való otthoni foglalkozást, a tanulás segítését fontosabbnak gondolom, mint a tiltakozást, ezekre a szülői demonstráció nem ad választ” - mondta.