Hetedik alkalommal emlékeztek a délvidéki vérengzések áldozataira Szegeden + FOTÓK

Mintegy húsz-huszonötezer magyart gyilkoltak meg 1944 és 1945 fordulóján Délvidéken. Az ártatlan áldozatokra, s a kollektív bűnösség bélyegével megmaradó túlélőkre emlékeztek a Gál Ferenc Hittudományi Főiskolán. A történész, a túlélő, a politikus egyetért abban, tenni kell azért, hogy ne feledjük el a hetvenegy éve történt eseményeket, mert csak így kerülhető el, hogy megismétlődhessenek a szörnyűségek.

"Az első áldozat egy csecsemő volt, aki mínusz húsz fokban édesanyja karján fagyott halálra" - elevenítette fel édesanyja emlékei alapján

Teleki Júlia

túlélő, hogy mi történt, amikor a teljes magyar lakosságot megölték, vagy koncentrációs táborba zárták hetvenegy évvel ezelőtt Csúrogon. Hetedik alkalommal emlékeztek meg Szegeden, a Gál Ferenc Hittudományi Főiskolán a II. világháború utolsó időszakában lezajlott délvidéki hideg hónapokról. Az 1944 őszén elkezdődött vérengzések során mintegy húsz-huszonötezer magyart gyilkoltak meg a jugoszláv partizánok, de egyes becslések szerint akár negyvenezer áldozata is lehetett

Josip Broz Tito

bosszújának.

Teleki Júlia: Már csak én élhettem meg a családomból annak kimondását, hogy nem vagyunk kollektív bűnösök

A férfiak többségét már hónapokkal korábban kivégezték Csúrogon, mikor 1945. január 23-án a partizánok kiterelték a megmaradt lakosokat saját házaikból. Szinte csak az öregeket, a nőket, a gyermekeket hajtották gyalogmenetben a településtől harminc kilométerre lévő egykori sváb faluba, Járekbe. Ekkorra már német lakosait elűzték, meggyilkolták, Teleki Júlia szavai szerint haláltáborként funkcionált. Kukoricadarát kapták csutkástól, sok anya, köztük az édesanyja is éhezett. Az akkor csecsemő Teleki Júliára is feladta a szintén táborba zárt pap az utolsó kenetet, de ő túlélte, úgy érzi, nem véletlenül. "Valamit tenni kell az ártatlan áldozatokért! Sokakon ma is ott van a kollektív bűnösség terhe. Hat évet vártam arra, hogy kimondják, nem vagyok bűnös, de ezt már csak én élhettem meg a családomból!" - mondta beszédében a túlélő. Úgy érzi, nemcsak anyagi, hanem erkölcsi kártérítés is kell, ez utóbbi a fontosabb. Hangsúlyozta, azt szeretné, ha a mindenkori szerb államhatalom kérne bocsánatot tőlük, hasonlóan, ahogy

Áder János

köztársasági elnök tette a "hideg napok" szerb áldozatai miatt. Elmondta, a legutóbbi őszi megemlékezésre már csak hat túlélő tudott eljönni, közülük ketten voltak csúrogiak. Emlékezéssel, emlékeztetéssel és kölcsönös tisztelettel lehet elérni, hogy 1942 és 1944 gyászos eseményei soha ne ismétlődhessenek meg.

Forró Lajos: Nem nyugodhatok addig, amíg a nagyapám egy töltés oldalában van eltemetve!

"Haladunk az úton, ha nem is olyan gyorsan, mint amennyire a túlélők szeretnék" - mondta

Forró Lajos

történész, az 1944-es délvidéki vérengzések kutatója, a Délvidék Kutatóközpont alelnöke, akinek nagyapját 1944 őszén szintén meggyilkolták. Kiemelte

Dobák Lászlóné

szerepét a szegedi megemlékezés létrejöttében, nélküle nem indulhattak volna el azon cél felé, hogy emléknappá nyilvánítsák azt a napot, amikor Csúrog teljes magyar lakosságát kollektív módon bűnössé nyilvánították, s kitelepítették. Nagyon fontosnak tartja a jelenlegi magyar kormány és a Vajdasági Magyar Szövetség támogatását is, szerinte az eddigi eredményeket csak sokkal nehezebben tudták volna elérni ezek nélkül. "Ha nem is történt bocsánatkérés" - utalt vissza Teleki Júliára - "de legalább folyamatban van a rehabilitáció, Adorjánban már tudok olyanokról, akik pénzbeli kárpótlást kaptak" - osztotta meg a hírt a történész. Két évvel ezelőtt

Srđan Cvetković

szerb történész Belgrádban létrehozott egy kiállítást, amelyhez ők is hozzájárultak tárgyi anyaggal és előadással is. "Úristen, veletek is ez történt?" - osztotta meg az érdeklődők megdöbbenését Forró, ugyanis a szerbeket, a horvátokat, a szlovéneket, a németeket is érintették a véres események. Úgy gondolja, együtt kell működni a felsorolt nemzetek történészeivel, hogy ne maradjon egyetlen elfeledett áldozat sem. Sikerült rehabilitáltatnia a nagyapját, de addig nem fog megnyugodni, amíg egy töltés oldalában van eltemetve. "Nem érdekel, hogy buszállomás van a helyén, azt újra fel lehet építeni, ha kiemelték a tömegsírok áldozatait! Addig nem lehet az Európai Unió tagja Szerbia, amíg ilyen előfordulhat!" - mondta határozottan.

Kávai Szabolcs: Legyen legalább három-négy mondat a délvidéki vérengzésekről a szerb tankönyvekben!

"Fontos, hogy a maradék Magyarországon is minél többen megismerjék, hogy mi történt 1944-1945 telén" - mondta beszédében

Kávai Szabolcs

magyarkanizsai történelemtanár, tartományi képviselő. "Ma már szabadon emlékezhetünk, de ehhez negyedévszázad kellett, ezt megelőzően a titói diktatúrában még szólni sem lehetett az eseményekről" -hívta fel a figyelmet. Azt gondolja, követni fogja Áder János példáját

Tomislav Nikolić

elnök, vagy valamely utódja. Gyakorló történelemtanárként azt szeretné megélni, hogy a szerb diákok tankönyveiben legalább három-négy mondatot szenteljenek a délvidéki vérengzéseknek, mert az ottani társadalom jelentős hányada még mindig abban hitben él, hogy mindig mások a bűnösök: a magyarok, a németek, vagy éppen az amerikaiak, de sosem saját maguk.

Zakar Péter

történész, a Délvidék Kutatóközpont elnöke, a Gál Ferenc Hittudományi Főiskola dékánja szerint nehéz feladat ilyenkor pozitív üzenetet megfogalmazni, de úgy érzi, ebből a sok szörnyűségből életnek kell fakadnia.